„Be lesztek zárva” - üzente állítólag az ajtóból Palkovics László az MTA egyik kutatóközpontjának még az ősszel. Ez volt az a pillanat, ami után az akadémikusok rohamtempóban elkezdtek belépni a szakszervezetekbe – írja a Népszava.
„Egy évvel ezelőtt ezt el sem tudtam volna képzelni.” Akárkivel beszéltünk az utóbbi napokban a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) körül zajló eseményekről, ez a mondat valahogy mindig vissza-visszaköszönt. És hát, mi tagadás, egy éve ilyenkor még mi sem hittük volna, hogy ebben a minket körülvevő őrületes médiazajban lesz egy olyan nap, amikor a tudományos finanszírozás, a tudományos autonómia témája tartja leginkább lázban a nyilvánosságot - ahogy az kedden, az MTA épülete előtti tüntetés és élőlánc napján volt. Lám, a politika ezt is „elintézte”...
Tavaly júniusban érkeztek az első hírek arról, hogy a kormány átalakítaná az MTA kutatóhálózatának támogatási rendszerét, sokan pedig ezt már akkor is a „tudomány államosításaként” értelmezték. Maguk az érintettek viszont kezdettől fogva fair tárgyalásokra készültek, amelyek során észérvekkel meg lehet győzni a vitapartnert a teljes, vagy legalább részleges visszakozásról.
Éppen ezért sokáig az sem merült fel a kutatókban, hogy ebben a helyzetben szükségük lenne valamiféle védelemre.
Azóta viszont kiderült, racionális vita helyett kollektív támadás jött, egy olyan küzdelem, amelyben a másik fél a saját maga által felállított szabályokat sem tartja be. Az új helyzet pedig új megoldásokat kíván. Erről lapunknak a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) egyik munkatársa így beszélt: „ennek az egész Palkovics elleni küzdelemnek van egy olyan pozitív következménye, amire korábban senki sem gondolt: az MTA kutatóintézeteiben megnőtt a szakszervezeti aktivitás.
Megindult az akadémiai kutatóintézetek közötti szerveződés, mert a közös cél összehozta a különböző tudományterületek kutatóit.”
Lőrincz Viktor, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa az ügyben jelentős fordulópontként jellemezte nekünk azt a pillanatot, amikor az Innovációs és Technológiai Minisztériumot vezető Palkovics László egy tárgyalásról távozva, az ajtóból visszafordulva „üzente meg” a fentebb említett KRTK-nak, hogy: „be lesztek zárva!” Lőrincz szerint ekkor világossá vált, hogy meg kell vizsgálni, milyen jogi lehetőségeik vannak, milyen védelmet tudnak kapni, ha tényleg elbocsátásokra kerül sor. A legjobb lehetőségnek pedig a szakszervezet bizonyult, így döntés született ezek bővítéséről - ami több esetben egyenesen újraalakítást jelentett.
Merthogy az ilyesfajta aktivitás korábban nem igazán volt jellemző. Stefano Bottoni, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történelemtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa lapunknak úgy fogalmazott: „amíg normál üzemmódban mentek a dolgok, sokan nem érezték, hogy szükség lenne rá, hiszen senki nem gondolta, hogy közvetlen veszélyben lenne.
Amikor azonban erős lett a fenyegetettség, mérlegelni kellett a jogi védelem lehetőségeit.”
Azt, hogy a szakszervezetek az akadémia berkein belül finoman szólva is „alvó” állapotban voltak, mi sem mutatja jobban, minthogy mikor a mostani belépési hullám előtt a szervezők arról kezdtek érdeklődni, kik a már bent lévő tagok, nem ritkán azt a választ kapták, hogy „már nyugdíjba mentek”, ne adj' Isten „már meghaltak”. „Régebben a szakszervezet egyfajta ideológiai elköteleződést is jelentett, sokan ezért is ódzkodtak a belépéstől. Most viszont, az új helyzetben, már kezdik felismerni, hogy ez egy érdekvédelmi szervezet, amit igénybe lehet venni” - mondta Lőrincz Viktor.
Ebben a bizonyos „új helyzetben” aztán a kormány által leginkább „kipécézett” humán tudományi területen minden kutatóközpontban villámgyorsan nőtt a szakszervezeti taglétszám. A KRTK egyik kutatója megjegyezte, „a 30-as korosztály tagjai, tehát a fiatal kutatók is aktívak, ami azért is jó, mert ennek a generációnak lesz valamiféle, mondjuk így, mozgalmi tapasztalata.” Az általunk megkérdezettek többnyire a TUDOSZ-t, vagyis a Tudományos és Innovációs Dolgozók Szakszervezetét választották. Stefano Bottoni szerint náluk
a 440 munkavállalóból 100 lépett be egy hónap alatt.
A bűvös 10%-os küszöböt így messze megugrották: ez az az arány, ami fölött lehetőség van kollektív szerződést kötni, ami garantálhatja a jogokat. Bottoni szerint a cél most ennek megkötése március végéig - „elvileg” ekkor ér véget az akadémiai kutatóintézetek átvilágítása. Más kérdés, hogy a jelek szerint Palkovicsék nem szándékoznak megvárni a nagy horderejű döntésekkel a működést ellenőrző vizsgálat eredményét.
Lőrincz Viktor szerint is a fő cél, persze a forrásmegvonások elleni tiltakozás mellett, hogy minél tovább jussanak a jogi garanciák terén. Mint mondta, a végkielégítés mértékétől egy kollektív szerződésben sem tudnak eltérni, azt a törvény szabályozza, de például a felmondási időt (közalkalmazottak lévén egész pontosan: felmentési időt) illetően lehet mozgásterük. Fontos volna a kutatói hálózat egyben tartása, de jelen körülmények között nem tehetik meg, hogy ne gondoljanak a legrosszabbra is. „A »lekapcsolják a villanyt« a mi esetünkben lassan már nem is annyira átvitt értelmű kifejezés.
A fizetésünket jelenleg úgy kapjuk, hogy minden hónapban jön egy örömködő e-mail a minisztériumtól, amelyben, ha kicsit más szavakkal is, de leírják, hogy »Na, jó, ezt a hónapot még átutaljuk, ha már ledolgoztad!«
- számolt be róla Lőrincz Viktor.
Az erősödő aktivitás tehát ősz óta tart, így adja magát a kérdés, vannak-e már kézzel fogható eredmények? Forrásaink szerint a nagy áttörések még váratnak magukra, de Lőrincz Viktor például igyekezett megvédeni a szakszervezeteket. „Az az igazság, hogy erre a teljes letámadásra senki nem készült fel. Ahogy nekünk, úgy a TUDOSZ elnökségének sincs meg az a kommunikációs eszköztára, amit itt használni kellene. Nekik eddig olyan ügyeik voltak, hogy egy embert elbocsátottak, és akkor megvizsgálták, hogy az jogszerűen történt-e?
Ehhez képest most egy teljes minisztérium és egy komplett propagandagépezet próbálja elgázolni a kutatóhálózatot.”
Pedig jó példáért nem is kell messzire menni, hisz a versenyszférában a közelmúltban több szakszervezet is tudott sikereket elérni. Stefano Bottoni a párhuzam hallatán azért gyorsan leszögezi, az ő esetük egészen más, az ő alkupozíciójuk messze nem olyan jó (ha van egyáltalán), mint például az AUDI-dolgozóké.
Bár éppenséggel az is ránk férne, de nálunk most nem a béremelésről van szó. Itt most a munkahelyünk megmaradása a tét. Vagy ha már megszűnik, legalább legyen valami a kezünkben.
- fogalmazott Bottoni.
Kérdés, a közeljövőben mit sikerül kiharcolniuk a kutatóknak. Néhányan azonban ezt már nem várták meg, Lőrincz Viktor elmondása szerint sokaknak éppen a most kialakult helyzet volt az utolsó lökés a külföldre távozáshoz. Az idő tehát egyre jobban szorít, Lőrincz pedig ennek kapcsán egy új aspektusát is felvillantotta az ügynek:
„A Palkovics-terv része, hogy projektalapú működésre álljanak át a kutatóközpontok. Nemrég ő maga is kapott egy projektet, azt, hogy tárgyalja le az akadémiával az átalakítás kérdéseit. Akárhogy nézzük, ezt a feladatát nem végezte el. Az új rendszerben tehát neki ezért nem járna finanszírozás. Mást ezért kirúgtak volna, őt azonban valamiért nem.”
Utóbbin azért annyira nem lehet csodálkozni, hiszen az, hogy idehaza a szabályok sokszor mintha csak a - kormányhoz képest - „másik” felet kötnék, nem újdonság.
Olyannyira nem, hogy ezt speciel már egy évvel ezelőtt is el tudtuk volna képzelni.
Forrás: Népszava
