Egyre égetőbb a munkaerőhiány Somogyban is, és a betöltetlen munkahelyek adataiból kiderül, hogy ez már nem csak a szakképzett munkaerőt érinti – írja a sonline.hu.
Korábban csak a gépészmérnökök eltűnését emlegették, de ma már lámpással kell keresni irodai adminisztrátort, gépösszeszerelőt, hivatalsegédet, kézbesítőt, de takarítót és utcaseprőt is. Az adatok szerint összesen 39 300 ember tudott volna elhelyezkedni a hiányszakmákban országszerte.
Látványosan megugrott a bolti eladók, pékek, szabók-varrók és kamionsofőrök iránti kereslet is. Lassan már az általános irodai adminisztrátori pozíciók betöltése is gondot jelent.
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat, a megyei munkaügyi központok és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 10 ezer foglalkoztató megkérdezése alapján mérik fel a munkaerőpiaci igényeket. Szinte minden régióban nehéz a fémipari szakmára jelentkezőt találni.
Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára úgy ítéli meg, mivel mintegy 15 ezer forint a különbség a minimálbér és a közfoglalkoztatottak keresete között, sokan inkább a közmunkát választják, és mellette feketén dolgoznak. Emellett a növekvő kivándorlás is apasztja a dolgozók számát.
– Elég sokan távoztak az országból és Somogyból is, ma már elmondható, hogy a szakemberek krémje nem itthon dolgozik – mondta Daxner Gábor, a VOSZ megyei elnöke. – Régen is voltak hiányszakmák, mint a bádogos, tetőfedő, burkoló, de most már kincsként becsülik meg a gépipari és a szerkezeti lakatosokat, a minősített hegesztőket. Kaposváron és környékén kevés a kőműves, a burkoló, jó néhány építőipari szakmában gond van, és ha van is munkaerő, az nem elég képzett. A Balaton-parton néhol megindultak magánerős építkezések, felújítások, amelyek szintén munkaerőt igényelnének, de nincs. Kellenének a jó szakemberek, de nincsenek, vagy ha igen, nem annyian, amennyit a piac igénnyel.
Daxner Gábor főként a továbbképzésben látja a gondokat. Fel kéne mérni az iparban, majd az oktatási ágaztanak le kellene adni, milyen munkásokra, milyen létszámban van szükség, nehogy olyan szakembereket képezzünk, akik később nem tudnak elhelyezkedni.
Mindennapi gond a hiányzó munkaerő, mondta Gergye István, a foglalkozást segítő kaposvári Globál Humán Center ügyvezető-tulajdonosa. Már nemcsak a klasszikus hiányszakmákban van gond, mint a villanyszerelő és a hegesztő, de megállapítható, hogy a magyar építőipar akkor sem tudna mozgásba lendülni, ha erre volna elég pénz, mert nincs elég munkás, még kőműves sem.
– Az a jellemző, hogy mind elmentek, és nincs utánpótlás. A nyáron a vendéglátásban jelentkezett a probléma, a Balaton-parti éttermekből eltűntek a szakácsok és felszolgálók, és ez mára odáig fajult, hogy általánossá vált a takarítók, a gondnokok és a fűtők hiánya is. Már erre is csak úgy kapnak dolgozót a munkaadók, ha betanítják a munkakörbe. Ez az iparban is tetten érhető: a betanított munkásnak megmutatják, hogyan kell kezelni a gépet, mert a szakember régen külföldre ment.
A takarítónőre meg a seprűre azonban ez nem vonatkozna, mégis előfordult már, hogy az, akit a tisztítással akartak megbízni, közölte, hogy 100 ezer forint alatt nem vállalja el a munkát, idézi fel az esetet Gergye István. Pedig a munkaadók örülnének a legjobban, ha háromszoros fizetést adhatnának, mert ez ugyanakkora bevételt is jelenthetne. A munkavállalók hozzáállása megváltozott, mert ez a réteg takarításért, vagy más hasonló munkákért ezer eurót is megkereshet külföldön. Arról is szól a fáma, ha egy vállalkozó elmegy a munkaügyi központba, és ott kérdi meg a sorban állóktól, hogy ki akar neki dolgozni, nem rakja fel senki a kezét. Annyira lyukas lett a munkaerőpiac, hogy kis túlzással bűncselekményt kell, hogy elkövessen valaki, hogy egy hiányszakmából elbocsássák.
A közmunka program gyökeres átalakítása segíthetne ezen a helyzeten, állítják a munkaüggyel foglalkozók, a közmunkásokat valamilyen formában a vállalkozások rendelkezésére kéne bocsátani, ez hozhat javulást. Ezzel az állam is jól járna, mert a közmunkások közterheit átvállalná a magánszféra. Somogynak sok segítségre volna szüksége, mert hátrányos helyzetű térségekkel tűzdelt a megye. Vidékről kellene behozni az állástalanokat a városba, de ez nehéz, mert 10-15 kilométerre akár 30 ezer forintba is kerül a buszbérlet, ezt az utazási költséget pedig nem könnyen állják a munkaadók.
Csökkenő munkanélküliség, hiányzó munkások
A Somogy Megyei Kormányhivatal tájékozatása szerint 2015. augusztus 20-án a megyében 15 638 álláskeresőt tartottak nyilván. Folytatódott a március óta tartó csökkenő tendencia. A nyilvántartott álláskeresők Somogy aktív népességének 11,9 százalékát tették ki, ami az országos átlagnál 4,3 százalékponttal kedvezőtlenebb értéket jelentett. Csupán négy megye: Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg mutatójától volt alacsonyabb.
A 2015 augusztusában bejelentett állások közül a legjelentősebb létszámot érintőket egyéb takarító és kisegítő (379 fő), szemétgyűjtő, utcaseprő (215 fő), egyéb egyszerű szolgáltatási és szállítási foglalkozású (148 fő), egyéb egyszerű építőipari foglalkozású (136 fő), hivatalsegéd, kézbesítő (78 fő), intézményi takarító és kisegítő (73 fő), valamint egyszerű mezőgazdasági foglalkozású (71 fő) munkakörökben kínálták a foglalkoztatók. Ezen kívül a techanikaigép-összeszerelő (50 fő), a kubikos (42 fő), illetve az egyszerű erdészeti, vadászati és halászati foglalkozásúak (34 fő) iránti igények tartoztak még bele a legmagasabb létszámigényű állások körébe.
Megyénkben a bejelentett álláshelyek betöltése elsősorban a fém- és villamosipari (gépi forgácsoló, hegesztő, géplakatos, elektronikai műszerész), valamint az építőipari (kőműves, ács, asztalos, villanyszerelő, burkoló) foglalkozások esetében ütközik nehézségekbe, de a pékek iránti munkaerő-igények is ebbe a körbe tartoznak.
Forrás: sonline.hu
