Amit már korábban is tudtunk: Összesen 403,75 pszichiáter dolgozik ma Magyarországon az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) által fenntartott intézményekben. A gyermek- és ifjúságpszichiátrián még ennél is rosszabb a helyzet, 45,25 főállású szakorvos foglalkozik velük országszerte. Klinikai szakpszichológusból van 251 darab. Pszichiátriai (szak)ápolóból pedig 1180. Összességében már az, hogy ilyen kevés szakember van az állami egészségügyi intézményekben, aki pszichiátriai betegekkel foglalkozik, önmagában szörnyen aggasztó – írja a zoom.hu.

Csak hogy érezzük ennek a súlyát: hazánkban átlagosan 17.000 felnőttre jut jelenleg egy pszichiáter.

Akkor lesz viszont igazán riasztó a helyzet, ha a számokat egy kicsit jobban megpiszkáljuk. Akkor ugyanis kiderül, hogy a 45,25 gyermek- és ifjúságpszichiátrián dolgozó szakorvos hogyan oszlik el az országban.

  • Budapesten van 16.
  • Négy megyében (Bács-Kiskun, Veszprém, Fejér és Győr-Moson-Sopron) van 4 szakorvos, négy megyében (Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Zala, Vas) 2 szakorvos,  öt megyében (Tolna, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Heves és Komárom-Esztergom) mindössze 1 darab.
  • Nógrád megyében 0,25 darab szakorvos van az ÁEEK adatai szerint – ami azért lehetséges, mert néhány intézményben a szakorvosok főállásban, de részmunkaidőben dolgoznak.
  • És igen, ebből következik, hogy ma Magyarországon van öt olyan megye (Baranya, Somogy, Hajdú-Bihar, Csongrád és Pest), ahol nincs egyetlen egy darab, az állami egészségügyben dolgozó gyermekpszichiáter sem.

És nem csak a gyerekpszichiáterek számában vannak ekkora különbségek.

A budapesti fölény mellett érdemes megnézni, hogy például

Győr-Moson-Sopron megyében több mint négyszer annyi pszichiáter dolgozik, mint mondjuk Baranyában, hogy Pest megyében több mint hatszor annyi pszichiátriai (szak) ápoló van, mint Csongrádban.

Az, hogy óriásiak a területi egyenlőtlenségek, alapvetően nem meglepő, tudjuk, hogy hazánkban az is döntően befolyásolja az állampolgárok egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését, és ezzel párhuzamosan az egészségi állapotukat is, hogy hol élnek.

Amikor tehát a kormány arról beszél, hogy alapvetően nincs orvoshiány, és zavartalanul működik (hovatovább világszínvonalú) az egészségügyi ellátás, akkor érdemes emlékezni ezekre az adatsorokra.

Külön érdemes kiemelni, hogy sok más, a magyar lakosság életét nagyban befolyásoló tényezőhöz hasonlóan azt sem szívesen árulják el, hogy megyénként hány pszichiátrián dolgozó szakember található az országban.

Érdemes itt megemlékezni arról, mi mindent titkol előszeretettel a kormány: azt, hogy hányan fagynak meg telente, évek óta nem tudjuk, ahogy azt sem, hogy hány gyerek él mélyszegénységben. A kórházi fertőzések számával is trükközik a kormány, ahogy a pedagógushiányról sem tudunk valós képet kapni. És így tovább.

Az adatokat Ungár Péter kérte ki, az LMP-s politikus meglehetősen hosszan próbálkozott azzal, hogy kiderítse, megyénként hány pszichiáter és szakápoló van az országban.

Októberben Rétvári Bence államtitkár azt a kérdést, hogy megyénként hány pszichiáter dolgozik állami alkalmazásban, azzal a sokatmondó válasszal ütötte el:

A Kormány 2010-től kiemelt figyelmet fordít arra, hogy megfelelő számú és felkészültségű egészségügyi dolgozó álljon rendelkezésre az egészségügyi intézményekben.

Aztán hosszasan sorolta a kormány egészségügyi dolgozókat érintő intézkedéseit, hogy a végén kizárólag azt árulja el, országosan összesen hány szakember dolgozik az állami egészségügyi intézményekben. Megyékre bontásról szó sem esett.

Ungár nekifutott még egyszer ugyanennek a kérdésnek október végén, szintén a megyei bontást kérve. Rétvári erre már csak annyit válaszolt:

„Kérem, hogy az Ön által feltett kérdéssel kapcsolatban a korábbi válaszomat tekintse továbbra is irányadónak.”

Ungár végül közérdekű adatigényléssel szerezte meg az ÁEEK-tól az adatokat. Melyek tükrében valóban nem csoda, hogy igyekeztek elmismásolni a pontos, megyei lebontású számokat.

Azokból ugyanis kiderül, hogy jelenleg messze vagyunk még attól, hogy „megfelelő számú és felkészültségű egészségügyi dolgozó álljon rendelkezésre az egészségügyi intézményekben.”

Forrás: Mérce