Néhány kattintás a kórház honlapján, és máris nyilvánosan elérhető, hogy az adott osztályon kik az ügyeletes orvosok, mikor dolgoznak és milyen szakképesítéssel rendelkeznek, illetve megfelelnek a hivatalosan elvárt minimumfeltételeknek – ennek így kellene működnie, de hazánkban nincs így – olvasható a Vasárnapi Hírekben.
Az is kérdéses, hogy valaha bevezetik-e ezt a gyakorlatot. Pedig sokat segítene a betegeknek, sőt még az orvosoknak is, hiszen így talán nem osztanának be egy urológusrezidenst a sürgősségi ügyeletre.
Fontos volna, hogy a betegeket is megkérdezzék az ellátásuk minőségéről
– mondja Hegedűs Zsolt. A Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének alelnöke hosszú ideje harcol azért, hogy itthon is mérjék a betegelégedettséget, betegbiztonságot, és rendszeresen, érthetően publikálják azokat. Ám ezt egyelőre nem sikerült bevezetni. Pedig biztosan sokaknak lenne véleménye akár azzal kapcsolatban is, milyen könnyű vagy épp nehéz orvost találni.
A kormánypárti sajtó ugyanis állítja, soha nem dolgozott még ennyi orvos Magyarországon, 39 132-en praktizálnak. Ha azonban a számok mögé nézünk, kiderül, hogy a valóság sokkal keserűbb. Hegedűs Zsolt szerint például messze nem életszerű ez a szám, ő maga is tapasztalja, hogy
az ötöd-hatod éves medikusok fele külföldre készül.
A statisztikákban ráadásul
olyanokat is aktívan praktizáló orvosnak tekinthetnek, akik már meghaltak vagy gyesen vannak, esetleg külföldre mentek.
Regisztrálni ugyanis 5 évente kell az Állami Egészségügyi Ellátó Központnál, és ennyi ideig aktívnak is tekintik az orvost, függetlenül a már említett körülményektől. Valójában tehát
nem tudjuk, hány orvos dolgozik ténylegesen az országban,
milyen a korfa vagy a szakorvosok eloszlása, az adatok ugyanis nem naprakészek és nem transzparensek.
Sürgősségire kényszerítve
„Azt tanácsolom azoknak, akik a statisztikákból ilyen örömhíreket tudnak gyártani, hogy látogassanak el a periféria kis kórházaiba az ellátóhelyekre és közöljék az ottaniakkal, hogy megnyugodhatnak, mert rengetegen vannak. Már ha találnak ott valakit, akinek ezt elmondhatják” – reagált az említett hírre a VH-nak Sipka Balázs, a Magyar Rezidensszövetség elnöke. Ő is megerősítette, hogy valójában senki nem tudja, mennyi orvos dolgozik jelenleg az országban, de annyi biztos, hogy nagyon aszimmetrikus az elhelyezkedésük. A legtöbben a négy egyetemi városba mennek, így
a kis kórházak kerülnek nehéz helyzetbe.
Több intézményben is napi szinten kritikus a helyzet az ügyeletek beosztásánál. Mint megtudtuk, a Honvédkórházban jelenleg a rezidenseket irányítják át egyik osztályról a másikra, hogy betöltsék a lyukakat. Ez persze Sipka Balázs szerint nem minden esetben jogszerű, a rezidensekre azonban óriási nyomást helyeznek a munkáltatók, hogy ebben együttműködjenek. Erre nem mindenki hajlandó, ez az egyik oka, hogy jelentős a fluktuáció a hazai intézményekben. Az is gyakori, hogy a magánszféra felé veszik az irányt azok, akiknek véget ért a szakképzésük. Már a kormányzati kommunikációban is megjelent, hogy milyen komoly probléma ez a belső migráció.
„Már nem is a pénz a mozgatórugó, az ösztöndíjakkal, emelésekkel és ügyeletekkel már elégséges lehet a bevétel, a legtöbben inkább a munkakörnyezetet és a szakképzés minőségét kifogásolják. Ellátási gondok miatt a rezidenseket is beosztják a sürgősségi osztályokra és nem mindig hagyják, hogy teljesítsék a gyakorlataikat. Visszarendelik őket a saját osztályukra, ami miatt akár a szakképzési idő is csúszhat” – fejti ki Sipka Balázs. Ez lehet az oka, hogy
kórházról kórházra „menekülnek” a rezidensek, és sokan végül a magánegészségügyben kötnek ki.
Végtelen sok munkaóra
Hegedűs Zsolt mindezek mellett egy másik, érdekes helyzetre is felhívta a figyelmet. Senki sem felügyeli ugyanis, hogy egy orvos valójában mennyit dolgozik. Előfordulhat, hogy egy intézmény azért, hogy meglegyen a működéshez szükséges óraszáma, heti 40 órára jelenti be az orvost, akár annak tudta nélkül. Pedig valójában csak 8 órát dolgozik az intézményben, és mellette más kórházban is tevékenykedik. Hegedűs Zsolt szerint könnyen előfordulhat, hogy az ilyen visszaélések sokáig ki sem derülnek, ezért papíron lehetetlenül sokat dolgozik egy orvos. Ez azonban így is a jobbik esetnek számít, hiszen az sem ritka, hogy egy szakorvos a 12 órányi munka után megy át egy másik intézménybe ügyelni, és a valóságban akár 36 órás műszakot is vihet elegendő pihenés nélkül, közvetve veszélyeztetve a betegbiztonságot.
Forrás: Vasárnapi Hírek
