Fejvadászok, álláspályázatok, interjúk – trükkök és furfangos kérdések hosszú sora. Hogyan kell és hogyan nem szabad viselkednünk egy állásinterjún? Milyen kérdést tehet fel nekünk a reménybeli munkaadónk és milyet nem? A Kossuth Rádió Napközben című műsorában szakértőkkel keresték a választ mindezekre.

Tabukérdések, mégis felteszik őket

Habár a munkát keresők bőven találnak hirdetéseket az interneten, amelyeket viszonylag könnyen meg is tudnak pályázni, az első buktatóra valószínűleg legkésőbb a személyes interjú alkalmával sor kerül – számolt be tapasztalatairól a Kossuth Rádió műsorában egy álláskereső. Szerinte ilyenkor előkerülnek olyan elvárások mindkét fél részéről, amelyek esetleg nem is összeegyeztethetők, de találkozott már más problémával is: kényelmetlen vagy kellemetlen kérdésekkel, amelyekkel nem mindig tudott mit kezdeni. Nem értette például, amikor az interjúztató fél megkérdezte tőle, hogy milyen felekezethez tartozik és gyakorolja-e vallását.

Nem volt kellemetlen a kérdés – válaszoltam is rá – de furcsa volt, és nem nagyon értettem

– mondta.

A szakértő szerint ez csak egy, azon kérdések közül, amelyeket sok helyen feltesznek, habár törvényellenes. Nem ajánlatos megkérdezni azt sem, hogy – amennyiben a munkára jelentkező illető nő – van-e gyermeke, ha igen, hányan vannak és milyen idősek. Arra sem szabad rákérdezni, hogy a gyerekek napközbeni felügyelete megoldott-e, ahogyan arra sem, hogy az állásra jelentkező tervez-e gyerekszülést a közeli vagy a távoli jövőben.

Baráth András, a Gerilla Önéletrajz Műhely vezetője a közrádióban leszögezte:

szabályellenes vagy sem ezen kérdések feltevése, az állásra jelentkező nőknek erre fel kellene készülniük, hiszen a válasz megtagadása nyilvánvalóan rontja a pályázat esélyeit.

A kínos helyzetek elkerülése érdekében – javasolta a szakértő – célszerű ezekre a kérdésekre kitérni már a motivációs levélben. Le kell írni, hogy vannak-e gyerekek, mennyi idősek, és arra is érdemes kitérni, hogy „a gyerekfelügyelet egyébként megoldott, vagy a gyerekek már bölcsődések, iskolások és teljes értékű munkatársként számíthatnak rám” a reménybeli munkaadók.

Sablonkérdéseken is el lehet csúszni

Egy álláskeresésben és interjúztatásban egyaránt járatos megszólaló a Kossuth Rádió műsorában elmondta: léteznek sablonkérdések, amelyekre minden álláskereső számíthat, és vannak bizonyos puhatolózó kérdések, amelyek gyakran azt a célt szolgálják, hogy kiderüljön, ha ellentmondás feszül a beadott önéletrajz és a valóság között. Azt a kérdést azonban, hogy a pályázó mit tart saját maga pozitív és negatív tulajdonságainak, el kellene felejteni – jelentette ki, és hozzátette: véleménye szerint a kölcsönös szimpátia mindezeken felül fontos. „Ha az ember bemegy az interjúra, mosolyog és visszamosolyognak rá, megvan az első kapcsolat, a szemkontaktus – pozitívum” – mondta, majd kiemelte azt is:  interjúztatni mindezek ellenére is lényegesen nehezebb szerinte, mint egy interjú alanyának lenni.

Csaposs Noémi, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének társelnöke a műsorban elmondta: csavart labdának minősülnek a HR-esek részéről az olyan kérdések, amelyekre nem sokan számítanak, de nem tartoznak ezek közé a „mi az erőssége, mik a gyengeségei?”, vagy a „miért van szükségünk éppen önre?” típusú kérdések. Ezekre nem tanácsos sablonválaszokkal reagálni – szögezte le.

A válaszok tekintetében azt javasolta, vegyük figyelembe, hogy azok alapján leszűrhető például, hogy valaki önmagáért képes-e kiállni, ám arra ügyelni kell, hogy ne legyen a válasz se túl szerény, se túl magabiztos.

A szakértő szerint a kérdés-feleletre épülő interjúk helyett több értelme van beszélgetést folytatni, amelynek során a pályázó elfelejti, hogy neki most nagyon meg kell felelnie, és így talán önmagát tudja adni. Őszinte válaszok kellenek – hangsúlyozta –, hiszen végeredményben olyan munkahelyet kell találni, ahol „úgy kellünk, ahogy vagyunk”.

Az önéletrajz csak a belépő

Baráth András a műsorban elmondta: a jó önéletrajz – nagyon leegyszerűsítve – arról ismerhető fel, hogy a beadását sokkal nagyobb arányban követi állásinterjú. Az önéletrajz alapján még nem dől el semmi, az csak lehetőséget ad arra, hogy egy állásinterjún személyesen is bemutatkozzunk, ez a célja, és nem az, hogy 3-5 oldalon keresztül felsoroljuk az összes tapasztalatunkat – fűzte hozzá.

A jó önéletrajz a szakértő olvasatában egy rövid, vázlatos bemutatkozás, amely kiemeli a szakmai erősségeinket, azt, ami miatt megfelelünk az adott állásra, illetve rövid áttekintést ad a szakmai tapasztalatokról és a tanulmányokról.

Baráth András szerint az önéletrajzhoz csatolt fotóval kapcsolatban viszont megoszlanak a vélemények. A maga részéről – derült ki a  műsorból – nem feltétlenül szokta javasolni fénykép csatolását, az ugyanis már teret engedhet akár hátrányos megkülönböztetésnek is, „mondjuk egy középkorú vagy idősebb pályázónál”.

Csaposs Noémi viszont egy jó fénykép csatolását kifejezetten javasolja. Ha nem csatolunk – mondta –, akkor esetleg éppen amiatt nem fognak behívni az állásinterjúra, és kerülünk hátrányba azokhoz képest, akik arcképet mellékelnek magukról. „Az ember vizuális lény, és ez is számít” – magyarázta a szakértő.

Idős és túlképzett?

Az állást hirdető társaság sok esetben nem mondja ki nyíltan egy 40 év feletti, iskolázott és tapasztalattal bíró jelentkezőnek, hogy „öreg és túlképzett”, az azonban nem ritka, hogy valójában fiatal és kezdő alkalmazottat keres.

Ennek az egyik oka, hogy a bérezés egy kezdő esetében lényegesen alacsonyabb, illetve számos cég szívesen tanítja be maga az alkalmazottait.

Ugyanakkor fontos tudni, hogy képzett szakemberekre mindig szükség lesz, és az élethosszig tartót tanulás is jó befektetés – mondta Csaposs Noémi. Úgy fogalmazott: az idősebb pályázónak azt a pozíciót kell megtalálnia, ahol a senioralitás előny. Ha ehhez hozzájárul egy nyitott személyiség és jó megjelenés, harmónia önmagunkkal, akkor nyert ügyünk van.

Az tény, hogy állást találni az életkor előrehaladtával egyre nehezebb, ám a nyugdíjkorhatár kitolódóban van, és a tapasztalatnak számos előnye van, amit több munkaadó kifejezetten előnyben részesít. Nem árt, ha a dolgozó már tudja, hogy mit akar, higgadtabb, túl van a családalapításon, és nem feltétlenül csak a pozíció érdekli őket – sorolta a szakértő.

Hozzászólok a Facebookon