Különböző, a magyar munkaerőpiacra szabott modellek kidolgozásával segíthető a rugalmas foglalkoztatás hazai elterjesztése. Ezek a modellek segíthetnék a még mindig nagyszámú inaktív csoport bevonását a foglalkoztatásba, ezzel segítve a munkaerőhiány kezelését – mondta a Magyar Időknek Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő. Kiemelte: a munkáltatók a fiatalok, az idősebbek és a kisgyermekesek között találhatnak könnyebben munkaerőt, mivel a 25 és 54 év közötti korcsoportok jelentős részében teljes a foglalkoztatottság. A fejlesztések érdekében azonban a cégeknek is tenniük kell.

Eltűnőben van hazánkban a munkanélküliség, ugyanakkor, habár csökken, még mindig jelentős a piacon az inaktívak száma. Ők azok, akik nem dolgoznak, de hivatalosan nem is munkanélküliek.

Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő, a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány kuratóriumi elnöke a Magyar Időknek elmondta, jelenleg 1,8 millióra tehető az inaktívak száma, ám a munkaerőpiac további bővítésére már csak az ő bevonásukkal van lehetőség.

Szalai Piroska példaként említette, hogy a legjobb munkavállalási korú, 25–54 éves korcsoportból a férfiak több mint 90 százaléka foglalkoztatott az első negyedéves adatok szerint, így a munkaadók közülük már alig tudnak embert találni. Az inaktívak között nagy arányban találhatók fiatalok, akik jellemzően még tanulnak, az idősebbek, beleértve a mostanában nyugdíjba vonultakat, a kisgyermekesek vagy akár a megváltozott munkaképességűek egyes csoportjai. A szakértő ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy az említetteket nem vagy csak nagyon nehezen lehet bevonni a munkaerőpiacra teljes munkaidőben, heti 40 órában, így mind az államnak, mind a versenyszférának a rugalmas foglalkoztatási formák adhatnak újabb lehetőségeket.

– Különböző, a hazai munkaerőpiacra felállított modellek, másolható jó példák kialakítására van szükség annak érdekében, hogy a cégek megalkothassák azokat a foglalkoztatási stratégiákat, amelyekkel az inaktívak nagyobb részét ösztönözni lehet az elhelyezkedésre

fogalmazott Szalai Piroska. Kiemelte, a napi négy- és hatórás munkaidő nem minősül rugalmasságnak. A hét öt munkanapján eltérő, esetleg egyedi munkaidőbeosztás sokat javítana például a kisgyermekesek helyzetén, akik a gyed extrának köszönhetően egyre többen megjelennek a munkaerőpiacon.

Többeket lehetne ösztönözni, ha a kisgyermekeseknek lehetőségük lenne akár arra, hogy csak heti két-három napot vállaljanak, majd ahogy a gyermekük nagyobb lesz, egyre többet.

Szintén segítséget jelenthet a részben otthoni munkavégzés, a munkahelyivel kombinált home office, így a feladatok ellátása mellett a gyermeknevelés is megoldható. Az otthoni munkavégzés lehet rendszeres, de lehet alkalomszerű is.

Az idősebbeket, a nyugdíj előtt állókat vagy a nyugdíjasokat más módszerekkel lehetne ösztönözni.

Szalai Piroska példaként említette a job sharinget. Ennek lényege, hogy a nyugdíj előtt álló dolgozó az utolsó egy-két évében betanítaná az utánpótlást. Ez kedvező a munkavállalónak, mert megoszlanak a feladatok, előnyös a pályakezdőnek és a tanulmányai végén levőnek, mert valós szakmai ismereteket szerez, emellett könnyebbség lehet a foglalkoztatónak, mivel tapasztalt, már megismert munkaerővel dolgozhat tovább.

A nyugdíjasok munkaerőpiaci részvételét jelentősen ösztönözheti, hogy jövőre mind­össze 15 százalékos személyi jövedelemadó-levonás mellett dolgozhatnak, ám az ő esetükben sem szabad csupán a teljes munkaidős, 40 órás foglalkoztatásra gondolni. Számukra ugyancsak a részben otthoni munkavégzés, részben a rugalmas időbeosztás teheti vonzóvá a munkavállalást – részletezte a szakértő.

Érdemes lenne minden csoport számára megteremteni annak lehetőségét is, hogy bizonyos élethelyzetekben – akár előre tervezetten – fizetés nélküli szabadságra mehessen a dolgozó. Ez növeli a motiváció­ját a legális munkavállalásra a nyugdíj mellett éppúgy, mint a gyed extra keretében vagy a tanulmányaik mellett dolgozóknak, illetve akik idős vagy akár beteg hozzátartozójukat ápolják.

Szalai Piroska kiemelte:

nagyobb figyelmet és több lehetőséget kéne nyújtani a képzésben részt vevő fiataloknak is.

Az EU országaihoz képest a 15–24 évesek között hazánkban elenyésző, mindössze 2,1 százalék az aránya azoknak, akik tanulnak és dolgoznak is. Az unió­ban ez az arány 12,9 százalék. Az uniós módszertannal vizsgált, 15–24 éves korcsoport foglalkoztatási rátája 2017-ben hazánkban 29 százalék volt, míg az unió átlaga 34,7 százalék.

Közülük nálunk az EU átlagánál magasabb azok aránya, akik úgy dolgoznak, hogy nem vesznek részt mellette képzésben. Hazánkban szűkösek tehát a lehetőségei azoknak, akik a tanulás mellett legális pénzkereseti lehetőséget keresnek vagy munka mellett szeretnének továbbtanulni. Mindez elsősorban a munkaadók rugalmatlansága és a képzési rendszer hiányosságai miatt van így.

A szakértő példaként említette Németországot, ahol a duális képzés és a szakmai gyakorlati rendszer régóta lehetőséget nyújt a kereset, az elméleti és gyakorlati oktatás összehangolására. Ott a 15–24 éves korcsoport 25,9 százaléka dolgozik és képzésben is részt vesz, miközben kevesebben vannak olyanok – 20,6 százalék – , akik úgy dolgoznak, hogy nem képzik magukat a munka mellett.

Szalai Piroska felidézte, korábban hazánkban is volt egy kialakult rendszer a fiatalok tanulás melletti szakmai gyakorlatára, amely a XIX. századtól a rendszerváltást követő évekig működött. A rendszerváltás után, 1992-ben végzett júniusban a szakképzésben vagy a felsőoktatásban az első korosztály úgy, hogy szeptemberben már szinte senkinek sem sikerült elhelyezkednie, mivel a munkaerőpiac egyik évről a másikra beszűkült, a pályakezdőket gyakorlatilag nem vették fel sehová. Ennek oka az átgondolatlan privatizáció és a munkanélküliség megugrása volt.

Az idők során a stabil munkáltatói kapcsolatok nélkül maradt képzési rendszer amortizálódott, a szakképző intézmények infrastruktúráját nem fejlesztették megfelelően. Az 1990-es, majd a 2000-es években, sőt hazánk 2004-es EU-s csatlakozás után is magas volt itthon a munkanélküliség; a munkáltatók könnyen találtak új embert, alig-alig kínáltak gyakorlati lehetőséget a képzésben résztvevőknek. Így gyakorlatilag generációk maradtak ki a jó színvonalú szakmai és gyakorlati képzésekből, ami a mai munkaerőhiányhoz is nagyban hozzájárult. A szakmai gyakorlati rendszer nem garantálta sem a közép-, sem a felsőoktatásban a valódi, használható gyakorlati tudás elsajátítását.

Korábban a szakmai gyakorlaton lévőknek sokszor nem fizettek a cégek, így nem volt meg a kellő motiváció sem a munkába történő aktív bekapcsolódásra, a valós gyakorlati tudás elsajátítására

idézte fel Szalai Piroska. Így a munkaerőpiaci kondíciók szempontjából Magyarország 2010-re jelentősen le is szakadt a visegrádi országoktól. Csehországban és Lengyelországban sokkal nagyobb részben megmaradtak a helyi tulajdonú vállalkozások, amelyek jobban érdekeltek voltak a szakmák továbbvitelében.

A tendencia itthon aztán 2012–2013-ban fordult meg a munkahelyvédelmi akció bevezetésével, amely már ösztönözte a munkaadót a fiatalok foglalkoztatására. Ma pedig a szakemberhiány miatt egyre kedvezőbb feltételekkel lehetne a tanulás mellett munkához jutni, ha a képzést könnyebb lenne összeegyeztetni a munkavállalással.

Szalai Piroska figyelmeztetett:

senki nem várja el, hogy akár a diákok, akár a nyugdíjasok teljes munkaidőben dolgozzanak, ugyanakkor a rugalmasság Magyarországon még fejlesztendő.

A legtöbb munkaadó a heti 40 órás, teljes munkaidős munkaviszonyt kínálja, ezzel az előbb említett csoportok jelentős részét nem érik el, pedig akár az idősebbek tapasztalatai, akár a fiatalok képezhetősége, a bennük rejlő utánpótlási lehetőségek jelentősen orvosolnák a szakemberhiányt.

A rugalmas foglalkoztatás iránymutatásainak, módszertanának kialakítása mellett akár kedvezményekkel is lehetne ösztönözni az új szemléletet. A rugalmas foglalkoztatási formák megjelenése, majd kiterjesztése pedig a munkavállalási korú dolgozóknak is könnyebbséget jelentene a munka és a magánélet összehangolásában, akár az állami, akár a magánszférában.

Forrás: Magyar Idők

Hozzászólok a Facebookon

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!