A KSH legfrissebb kiadványa 24. alkalommal foglalja össze az előző év gazdasági és társadalmi folyamatait a számok tükrében. Nagy vonalakban javul az életünk, egész addig, amíg el nem jutunk a részletes adatsorokig és az emberig – írja a Népszava.

 Kissé lassult a népesség fogyása, de egy év alatt 27 ezerrel lettünk kevesebben, így idén januárban már csak 9 millió 771 ezer fő volt Magyarország népessége - derült ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) hét közepén megjelent évkönyvéből. A legtöbben 1981-ben voltunk, akkor még 10 millió 713 ezer főt mutatott a statisztika, azóta elvesztettünk így vagy úgy egymillió magyart. A baj csak az, hogy ha az ember tovább olvassa az évkönyv számsorait és eljut odáig, vajon hány magyar dolgozik külföldön, és lehet-e tudni, vajon közülük hányan jönnek majd haza és a fiatalok közül mennyi azok száma, akik végleg más országban képzelik el a jövőt, a kötet nem kínál egyértelmű válaszokat.

A kiadvány szerint egyre kevesebben mennek el és tavaly 9 százalékkal többen vándoroltak vissza Magyarországra azok közül, akik az utóbbi években külföldön kerestek munkát. Azt viszont nem lehet tudni, hogy jött ki ez az eredmény, mert eddig többnyire csak találgattak a szakemberek a kivándoroltak számáról, vagy legalábbis tagadták a közkeletű 600 ezer fős létszámot. A másik oldalon valamivel biztosabbnak tűnő adatokkal találkozni, ezek szerint 1981 óta 200 ezer fővel lettünk többen a támogatott bevándorlás következtében – a jelenlegi kormány által sokat támadott migráció tehát valamire mégis jó lehet. 2018. január 1-jén a jogszerűen és huzamosan Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok száma 156 ezer fő volt, az ország népességének 1,6 százaléka. Az itt élő külföldiek túlnyomó többsége Európából, ezen belül a környező országokból, főképp Romániából, Németországból, Szlovákiából, valamint Ukrajnából érkezett.

A tavalyi számok alapján ki lehet jelenteni, hogy a kormány módszeresen sulykolt családpárti mondatai ellenére kevesebb gyerek született, mint az előző évben – igaz, nagyjából 20 ezer fővel kisebb lett a szülni képes nők száma is. Ráadásul 2017 telén ismét erős influenzajárvány söpört végig az országon, amibe sok idős ember halt bele. Ha csak ezt a két adatot vetnék össze az elemzők, a lélekszám csökkenés meghaladná a 40 ezer főt, de a statisztikát nagyban javította a fent idézett bevándorlási többlet.

A lakosság fogyatkozása nem egyformán érinti az ország egyes régióit, tavaly is folytatódott a korábbi belső vándorlás. A Dél-Dunántúlon és Dél-Alföldön volt a legmagasabb a létszám csökkenése, az Észak-Alföldön és Pest környékén a legalacsonyabb. „Megyei szinten az átlagnál gyorsabban fogy Békés, Zala, Nógrád és Somogy megye népessége, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Pest megyében az országosnál fiatalabb korösszetételből adódóan a legkisebb a természetes fogyás mértéke.” 2017-ben is két térsége volt az országnak, ahol létszámbővülést rögzítettek: természetesen a gazdasági központokban, tehát Pest és Győr-Moson-Sopron megyében.

A tavalyi adatok alapján folytatódik a tendencia: Szabolcsból és Borsodból menekülnek az emberek, mert nincs elég munka. Pontosabban nincs olyan munka, amit a magyarok elvállalnának, mert közben a határ túloldaláról épp ebbe a térségbe érkeztek a legtöbben.

Összességében 2017-ben 265 ezren költöztek el korábbi állandó lakóhelyükről és 307 ezren változtattak ideiglenes lakcímet. Ez kis emelkedés a korábbiakhoz képest, az irány változatlanul a kistelepülésekről a városok felé mutat. Ez alól épp a főváros a kivétel, ahol még tavaly is erős volt az agglomerációs települések szívó hatása. A belső vándorlást vizsgálva a legmegdöbbentőbb az a felmérés, amely megmutatja, hogy a leszakadó térségek lakosságának 80 százaléka annak ellenére nem akar mozdulni, hogy érzi életének kilátástalanságát. Különösen a nők ragaszkodnak a megszokott környezetükhöz. Ezen a ponton egyébként a kiadvány összeállítói maguk is elismerik, hogy semmilyen pontos nyilvántartás nincs a külföldre költözött magyar dolgozókról, legfeljebb azokról tudni valamit, akiknek maradt itthon családtagjuk, aki a mikrocenzus adatfelvételekor bediktálta őket, mint elvileg velük egy háztartásban élőket. Nincs meglepetés: gyorsul a magyar népesség elöregedése is, ahogyan ez a jellemző az európai országok nagy részére. Nálunk a 60 éves és annál idősebb lakosok száma először 1992-ben haladta meg a 14 éves kor alatti gyermekkorú népességét, „2005 óta viszont már a 65 évesek és annál idősebbek is többen vannak, mint a gyermekkorúak. 2018. január 1-jén száz gyermekre 130 időskorú lakos jutott” – írja az összesítés.

A magyar nyugdíjaknak az aktív keresők jövedelméhez viszonyított értéke változatlanul jó európai összehasonlításban, de azt az éves országismertető is megemlíti, hogy a vásárlóértéke ezeknek a nyugdíjaknak rémesen kevés. A magyar nyugdíjas az itteni átlagnyugdíjból 61 százalékkal kevesebbet tud vásárolni, mint osztrák társa, de 83 százalékkal többet, mint egy bolgár idős ember. A cél természetesen az osztrák színvonal közelítése lenne, amihez azonban nem kerültünk közelebb tavaly sem.

A statisztikusok azt rögzítették, hogy tavaly is csökkent a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya, 2011-ben még a lakosság 33,5 százalékát sorolták ide, 2016-ban már „csak” alig több mint negyedét. Kisnyugdíjasok tömegei tiltakozhatnak az ellen a kijelentés ellen, hogy ez a réteg a legkevésbé kitett ennek a kockázatnak.

A bruttó és a nettó bérek is nőttek, kevesebb lett a közmunkás – hosszan olvashatunk a béremelések, pótlékok és bérkiegészítések kusza rendszeréről, amitől már majdnem mindenki jól érezheti magát – hát persze a közszféra nem annyira, meg a vendéglátásban, szálláskiadásban dolgozók és a humán egészségügy és szociális ellátás területén dolgozók sem, de nekik is jó hír, hogy egészen kicsit, de legalább a területi különbségek azért csökkentek a bérek között.

A KSH kiadványában kiáltóan nagy különbség jelenik meg a kétgyerekes családok jövedelme, támogatása és a három, vagy ennél is több gyermeket vállaló szülők anyagi helyzete között. Kiáltanak a fideszes családpolitikai korlátai és itt a felelet a korábban már említett csökkenő születésszámra is.  Ami azonban biztosan javult, az a magyar lakosság biztonságérzete. 2013-ban még csak a lakosság 63 százaléka gondolta úgy, hogy bátran kimenne éjszaka is sétálni lakóhelyén, tavaly már 79 százalékos volt ez az arány.

Kevesen érzik magukat boldognak

Szociológusok szerint minden javuló adatot sutba lehet dobni, ha közben egy ország lakossága nem érzi jól magát a bőrében.

S ezen a téren bizony változatlanul bajok vannak. Több nemzetközi összehasonlító felmérést is idéznek a KSH munkatársai, mindegyik azt mutatja, nem vagyunk jobban, mint a korábbi években. A tízes skálán 5,3 pontot adtunk magunknak. Természetesen az egyetemet végzett és párkapcsolatban élő vállalkozók élvezik leginkább az életet, a legrosszabb kedve pedig az általános iskolát végzett özvegyeknek van.

 Kilátástalanul hosszú munkanélküliség

Az adatsorok között megbújik az az információ, hogy a magyar munkanélküliek a fokozódó kereslet ellenére is átlagosan 16,4 hónapot töltenek munkakereséssel, miközben a kormánynak esze ágában sincs emelni a drasztikusan 3 hónapra csökkentett munkanélküli segély hosszát.

S ha már a munkaerőhiány került szóba: a KSH adatai szerint 2017-ben a potenciális munkaerő tartalék létszáma 360 ezer volt, 73 ezerrel kevesebb az öt évvel korábbinál. A csökkenés mellett azonban azt is figyelembe kell venni, hogy kevesebb lett a nyugdíjban részesülők és a diákok száma is.

 Már nem emelkedik a házasságok száma

A demográfiai adatokból az is kiderült, hogy megszakadt a házasságkötések számának 2010 és 2016 között tapasztalt látványos emelkedése, tavaly 1200-zal kevesebb pár kötötte össze az életét hivatalosan, mint 2016-ban. Ugyanakkor jó hír, hogy 20 ezernél is kevesebb házasság végződött válással 2017-ben, csökkent az abortuszok száma és egyetlen ponttal ugyan, de javult az úgynevezett termékenységi arányszám, ami megmutatja, hogy a 15-49 éves kor közötti nők átlagosan hány gyermeket szülnek. A KSH jelenti: másfelet.

Forrás: Népszava

Hozzászólok a Facebookon