Sokan álmodoznak arról, hogy otthagyják a munkájukat, és belevágnak valami újba, izgalmasba. A legtöbben nem mernek váltani, talán pont azért, mert sok pályaelhagyó egy idő után bukottan kullog vissza eredeti szakmájához. Cikkünkben olyan embereket mutatunk be, aki nem félt letérni a kitaposott útról – írja a bien.hu.
Mindannyian más okból váltottak, és más célok felé haladnak, de közös bennük, hogy végiggondolták a lehetséges nehézségeket, veszélyeket, majd alapos tervet készítettek, mielőtt belevágtak a nagy utazásba. Sőt, arra is készek voltak, hogy komoly áldozatokat hozzanak a jobb, boldogabb jövő reményében.
Az alkotás olyan, mint a mantra
Kinga piackutatással foglalkozott egy nagy cégnél, és igazán sikeres volt. De bármennyire is élvezte a munkáját, amikor a gyerekei összekeverték a nevét a bébiszitterével, tudta, hogy ez így nem mehet tovább.
– Nem jó, ha egy anya 12-14 óra munka után késő este toppan be, amikor már aludniuk kellene a gyerekeknek – mondja. – Szerencsére a munkaadóm belement, hogy otthonról szabadúszóként dolgozhassak. Ám hosszú távon ez az időbeosztás is fárasztó volt. Elfáradtam és kész! Egyre gyakrabban voltam beteg. Ekkor a férjem javasolta, hogy lassítsak, és pihenjek egy kicsit. Neki köszönhetem, hogy pályát tudtam váltani. Nemcsak támogatott, hanem ő indított el ezen az úton.
Kingának volt egy ólomüveglámpa-készítő kisiparos végzettsége, melyet még a gyes alatt szerzett, hobbiból. – Nem vagyok az a főállású anya típus. Nekem mindig kell valamit csinálnom – meséli. Az üzlet akkor indult be, amikor egy ipari formatervező ismerősük meglátta a lámpáit. Ketten együtt kifejlesztettek egy új technológiát, amellyel az anyagok határait feszegették. Ennek köszönhetően abszolút egyedülálló fényszobrokat tudtak készíteni anélkül, hogy az üveg összeroppanna.
– Egyedi csillárokat és lámpákat készítek megrendelésre, a múltkor egy egész lakást szereltem fel tizenhárom fali- és plafonlámpával. És kiállításokra is hívnak. Természetesen eleinte hiányzott a családi kasszából a jövedelmem, és három év kellett hozzá, hogy ez rendeződjön. De megérte! Rengeteg munka van benne, az alkotás azonban nekem olyan, mint egy mantra. A családommal pedig ma már nemcsak minőségi, hanem mennyiségi időt is tudok tölteni, hiszen egy gyereknek arra is szüksége van, hogy a szülő csak úgy ott legyen mellette, anélkül, hogy bármi különös történne.
Vigyázz, mit kívánsz!
A programozó-rendszerszervező Fruzsina mindig is igazi kemény csaj volt, akinek a férfiak világában kellett helytállnia. Van informatikai, pénzügy-számviteli és parapszichológiai végzettsége, dolgozott multicégnél és minisztériumban. Utoljára az Országos Katasztrófavédelem hivatásos tisztjeként volt állományban.
– Abszolút férfiagyam van, ám a belső harmóniával és szépséggel foglalkozó témák mindig központi helyet foglaltak el az életemben. Ezért 49 évesen úgy döntöttem, hogy változtatok! Három dolgot fogadtam meg: hogy végre női témákkal foglalkozom, a munkám lesz a hobbim, és úgy szeretnék élni, mintha mindig nyaralnék! – mondja. Fruzsina közben a munka és a gyereknevelés mellett elvégzett egy kétéves kozmetikusképzést azzal a határozott elképzeléssel, hogy külföldön szeretne majd elhelyezkedni. Aztán láss csodát, egy sorsszerű véletlen folytán az Egyesült Arab Emirátusokban ajánlottak fel neki munkát.
– A tanulság az, hogy vigyázz, mit kívánsz! Valóban a munkám a hobbim, de olyan értelemben is, hogy egyelőre ebből nem lehet megélni, legalábbis nem azon a szinten, ahogyan én szeretnék. És bár tényleg mindennap a tengerparton vagyok, azért a sivatagi klíma megvisel. A nőies szakmát is nagyon élvezem, de az egóm nagyon megsínyli, hogy értelmiségiként gyakorlatilag szolgálatot végzek másoknak. Ha előre tudom, hogy ilyen nehéz lesz, nem mertem volna belekezdeni, pedig ez az én utam. Csak így tudom megszerezni azt a gyakorlatot, ami ahhoz kell, hogy egyszer majd önállósodhassak, remélhetőleg egy másik napsütötte országban.
Forrás: bien.hu
