Magyarországon családonként 1,5 gyermek születik, pedig a legtöbben 2 vagy több gyermekre vágynak. Ráadásul a mostani arány messze nem elég a népességszám stabilizálásához, ezért az utóbbi évek kormányzati intézkedései számos módon próbálták ösztönözni a gyermekvállalást, és úgy tűnik, a jövőben is kiemelt cél lesz a demográfiai helyzet javítása. De milyen tényezők hatnak a nők gyermekvállalási kedvére? Mi köze van ennek az oktatáshoz, a munkaerőpiaci körülményekhez, a munka és a magánélet egyensúlyához, és az okostechnológia térnyeréséhez? Többek között ezekre a kérdésekre adott választ Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet (NKI) igazgatója és Nagy Beáta, a Társadalmi Nem- és Kultúrakutató Központ társigazgatója – írja a Portfolio.
Orbán Viktor miniszterelnök az elmúlt időszakban többször elmondta, hogy az új kormányciklus legfontosabb feladata Magyarország demográfiai problémájának megoldása lesz. Az eddigi intézkedések ellenére sem állt meg ugyanis a népesség fogyása: évente egy kisvárosnyi lakosság tűnik el az országból, aminek számos oka van. Az egyik, hogy a születésszám tartósan alacsony szinten mozog, ami szintén több tényező következménye: ezek közé tartozik a gyermekvállalási hajlandóság mérséklődése, amiben a munkaerőpiaci szorítások is szerepet játszanak. A gyermekvállalás társadalmi-gazdasági hátterének jellemzőiről volt szó a Magyar Közgazdasági Társaság májusi Munka és család című rendezvényén, ahol Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet (NKI) igazgatója és Nagy Beáta, a Társadalmi Nem- és Kultúrakutató Központ társigazgatója tartottak előadást.
Prioritássá vált a tanulás a fiataloknál
Tavaly Magyarország népességének természetes fogyása 40 100 fő volt, ami több mint 6 ezerrel nagyobb az előző évinél - derül ki a KSH adataiból. A 2011. évi népszámlálás alapján továbbvezetett lakónépesség becsült száma a nemzetközi vándorlás figyelembevételével 9 millió 771 ezer fő volt 2017 végén. A népesség számának alakulása három tényezőtől függ: élveszületések (ez pedig a szülőképes korú nők számától és gyermekvállalási hajlandóságuktól), halálozások és a nemzetközi vándorlás egyenlege. Az előadások középpontjában a gyermekvállalási hajlandóság, az oktatás, illetve a munka és a családi élet összeegyeztetése álltak.
Hazánkban a felsőfokú képzésben résztvevők száma az elmúlt 10 évben olyan mértékű növekedésen ment keresztül, hogy szinte csoda, hogy ezt elbírta az oktatási rendszer
- mondta el Spéder Zsolt. Az általa bemutatott elemzés egyik kiindulópontja az a demográfiai "törvényszerűség", ami szerint, aki tanul, később vállal szülői szerepet, vagy nem vállal első gyermeket (Blossfeld - Huinink, 1991), tehát nemcsak halasztásról van szó, hanem lemondásról is. Ez a tendencia azzal magyarázható, hogy az anyagi függetlenség a tanulóknál nem áll fenn, és a társadalmi norma is azt diktálja, hogy a munkába lépés után alapítsunk családot. Ráadásul, ha nem szerzünk diplomát, az rontja a jövőbeli kereseti lehetőségeinket, így racionális döntés részt venni a felsőoktatásban, és később gyereket vállalni.
Az elmúlt évtizedekben bizonyos munkerőpiaci folyamatok is hatottak erre, hiszen a rendszerváltás után a túlkeresleti munkapiac túlkínálativá vált, felerősödött a verseny a munkavállalók között, ami növelte a bizonytalanságot, és ez is a gyerekvállalási hajlandóság csökkenéséhez vezetett. A növekvő versenynek köszönhetően pedig felértékelődött a tudás, az ismeretszerzés és a képzettség, a fiatalok életében prioritás lett a tanulás. Ennek következménye, hogy egyre többen vannak az esti vagy levelező tagozatos hallgatók is a felsőoktatásban, vagyis azok, akik munka mellett tanulnak. Felmerül a kérdés, hogy hogyan hat a gyermekvállalásra az utóbbi tendencia.
Munkahely, iskola és gyerek együtt?
Hozzá kell tenni, hogy a foglalkoztatottak gyermekvállalási hajlandósága is csökken, többek között a gyermekvállalás és a munkavállalás konfliktusa, illetve a gyermekvállalás költségei miatt. Bár nemzetközi szinten is nagyvonalú a hazai családtámogatási rendszer, hiszen a GYES és a GYED komoly keresetkompenzációt jelent, eközben stagnál a kisgyermek ellátó intézmények száma, illetve növekedett a család és a munkahely összeegyeztetésének konfliktusa, ami mind hozzájárul a foglalkoztatottak gyermekvállalási hajlandóságának csökkenéséhez.
Az egyszerre foglalkoztatott és tanulói státuszban lévők gyermekvállalási hajlandóságával kapcsolatban azt feltételezhetjük, hogy a 3 különböző szerepet - munkavállaló, tanuló és szülő - még nehezebb összeegyeztetni, mint a munkát és a családot. Spéder Zsolt és Bartus Tamás a kérdés vizsgálata érdekében 4 kohorsz viselkedését vizsgálták, eseménytörténeti elemzéssel. Az eredmények úgynevezett tompított szerepkonfliktus hipotézisét támogatják, vagyis azt támasztják alá, hogy
a kettő státuszúak ugyan kisebb eséllyel vállalnak gyermeket, mint a munkavállalók, de nagyobb eséllyel, mint a csak tanulók (képzésben részt vevők), ugyanis náluk a foglalkoztatott státusz miatt csökken a gyerekvállalás kockázata a tanulókhoz képest.
A elemzésből az alábbi következtetések vonhatóak le:
- Az iskolai expanzió (átmenetileg) hozzájárult az alacsony termékenységhez
- A "kettős státusz" robbanásszerű megjelenése miatt, az iskolai expanzió a vártakhoz képest kevésbé okolható a halasztásért
- A munkapiaci verseny, és munkapiaci feszültségek is hozzájárultak az első gyermek vállalásának halasztásához
A munka és magánélet egyensúlyának kutatása
Nagy Beáta A nők és férfiak munka-magánélet egyensúlya a mobiltechnológia korában címmel tartott előadást az eseményen. Bevezetőjében elmondta, hogy a női munkavállalás globális növekedése rengeteg új kérdést vetett fel, például az otthoni munkamegosztással kapcsolatban, az új technológiák megjelenése - mint például az okostelefon - pedig tovább bővítette a kérdések sorát. A munka és a családi élet egyensúlyával foglalkozó szakirodalomban folyamatosan változott az élet két fontos területe közötti kapcsolat megítélése: a nyolcvanas években a kettő közötti feszültség volt fókuszban, majd a kétezres években új nézőpont jelent meg, ami szerint ezek nem feltétlenül egymás ellen dolgoznak, hanem egymást támogatják (Greenhaus-Powell, 2006).
A munka és a magánélet egyensúlya nem kizárólag női probléma, főleg mivel egyre több férfi szeretne intenzív apa szerepet vállalni. A nők azonban több okból kifolyólag speciális helyzetben vannak:
- a jó anya és a jó munkaerő képe gyakran konfliktusban áll egymással, amit erősítenek a kulturális elvárások az anyasággal kapcsolatban;
- a női munkavállalással nem csökkent az otthoni munka terhe.
Érdemes azt is figyelembe venni, hogy mostanában különösen nagy a nyomás a nőkön a szülőséggel kapcsolatban, pedig több időt töltenek ma a gyerekeikkel, mint néhány évtizeddel korábban.
Az elmúlt években a gazdaság- és szervezetszociológiában kutatott kérdéssé vált, hogy hogyan lehetséges védeni a munka és a családi élet közötti mezsgyét, hiszen más normarendszer uralkodik a két területen, de van köztük átjárás, főleg az olyan technológiák korában mint a távoli elérés és az okostelefon.
Véget ért az otthon és a munkahely megosztottsága térben és időben is, aminek megvannak az előnyei és a veszélyei is. A modern technológia elősegíti a rugalmas munkaviszonyok kialakítását, átjárhatóvá teszi a határokat, például segíti a családi/baráti kapcsolatok ápolását, a szabadidő szervezését a munkahelyen, és közben a munka is betolakodik a magánéletbe.
Segít az okostelefon, vagy sem?
Vezetők körében végzett magyarországi kutatás eredményei is azt mutatják, hogy kétélű dolog az okostelefon-használat elterjedése. Vezetőként mindenképp sokat kell dolgozni, de az ember eldöntheti, hogy ezt mikor teszi, tehát a rugalmasság mellett egyfajta kontrollt is biztosít a mobiltelefon. A nők ezzel kapcsolatban inkább a családi feladatok hatékonyabb ellátást említik előnyként, a férfiak pedig a hírolvasást, tájékozódást, illetve, hogy időt spórolnak azzal, ha nem kell bemenni a munkahelyre. A negatív hatások között pedig felmerül, hogy egyre gyakrabban betegen is dolgoznak, ez gyakorlatilag az értelmiségi-professzionális lét sajátjává vált, ami bár a hatékonyság illúzióját kelti, munkaegészségügyi kérdéseket is felvet.
Az is kiderült a felmérésből, hogy az emberek próbálnak munkaidőben kontrollt gyakorolni a magáncélú okostelefon-használat felett, a másik irányba azonban kevésbé fektetnek erre hangsúlyt. Sokszor elvárás is a vállalatok részéről az állandó elérhetőség és rendelkezésre állás, és bár a vállalatvezetők közül többen érzékelik, hogy ez nincs rendben, a gyakorlatban ritkán reflektálnak erre. Nagy Beáta arra hívta fel a figyelmet, hogy a stratégiák általában az egyén szintjén maradnak, és ritkán merül fel a vállalati felelősség kérdése.
Amíg ez a meghatározó diskurzus, és nem ismerjük el, hogy az egyénen kívül másnak is van ezzel dolga, addig nehéz megoldást találni
- tette hozzá. Mivel nagy a verseny a piacon, az egyének kénytelenek alkalmazkodni az adott vállalati kultúrához, bár az utóbbi 1-2 évben a munkaerőhiány miatt valamelyest javult a dolgozók alkupozíciója.
Forrás: Portfolio
Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!