Előbb a ribizlifélék, aztán a málna, most meg már a szamóca (a földieper) hazai termesztése is megkérdőjeleződött. A termesztők főként a hazai árak miatt nem állják a versenyt: nem lehetnek elég magasak ahhoz, hogy elbírják a munkabéreket – írja a Szabad Föld.

Tavaly a málna verte ki a biztosítékot, a laikusok számára csak egy éve derült fény arra, hogy haldoklik ez a kicsi ágazat.

A baj az, hogy nem elég nagy az átlagtermés ahhoz, hogy eltartsa a termelőt, aki azzal is küzd, hogy talál-e olcsón elég idénymunkást, akivel leszedetheti a finom gyümölcsöt.

Más országokban még akad ilyen munkás (például Szerbiában), illetve a mienknél kicsivel gyengébb minőséget adó fajtákat termesztenek, ám azokat már géppel, hatékonyan takarítják be (ezt eltanulhatnánk a lengyelektől).

Nem jönnek a románok. Itthon a korábbi években sem akadt olcsó napszámos, de akkoriban ezt a gondot román, szerb, ukrán vendégmunkásokkal megoldották a gazdák – legyen szó almáról vagy az eperről.

Az utóbbi 6-8 évben viszont már nem éri meg nekik itt dolgozni: a magyar bérek 2010-től 2016-ig stagnáltak, illetve nyomottak maradtak. Érdemesebb lett néhány száz vagy ezer kilométerrel arrébb állni, így a nyugati államokba mentek el a szomszédos országok napszámosai, de még a lengyeleknél is jobban megéri alkalmi munkát vállalniuk az ukránoknak. Ezt a folyamatot erősíti a magyar napszámosok ideiglenes „kivándorlása” is.

Bő harminc éve sokan megéltek a ribizlifélék termesztéséből. E gyümölcs nagyobb telepítvényei azóta szinte eltűntek a felsoroltak miatt. Az utóbbi években a málna jutott ebbe a helyzetbe, mostanában pedig a szamócatermesztők panaszkodnak, hogy egyre nehezebb idénymunkásokat találni.

Aki erre a kimondottan nehéz fizikai munkára vállalkozik, inkább eljár külföldre dolgozni. Idehaza óránként 600–1400 forintot lehet vele keresni, míg Ausztriában, Németországban 2500–3000 forintot. Így aztán a szamócatermesztők is úgy jártak, mint a hazai pékek, éttermesek, húsfeldolgozók, építőiparosok: a munkaerőhiány miatt nehéz a vállalkozás fenntartása.

Ráadásul az idén a szamócatermesztők a természettel is megküzdenek: bár a nagy áprilisi és május elejei kánikula miatt a gombás betegségek egy része elkerülte az ültetvényeket, ám sok helyütt a szárazság miatt gyengén kötött a gyümölcs és a termés egy része is kisebb a vártnál. A mostani esők még segíthetnek, de egyben a szürke rothadás kialakulását is segítik, permetezni pedig ilyentájt már nem szabad.

Az eperrel viszont nem lehet várni, naponta szedni, szállítani.

Egy hektárt 8-10 fő képes ellátni, s az országban 800-1000 hektárnyi szamócaföld van – tehát 5-7 ezer napszámost kell találni a szürethez amellett, hogy a termelő és minden mozdulni képes családtagja is kint szorgoskodik a földeken.

Ilyen helyzetben ne csodálkozzunk, hogy az eper ára évek óta alig mozdul el az 1000 forintos szintről, s amikor a boltokban, a piacokon a legnagyobb a kínálat, akkor sem lelni ennél olcsóbbra – csak a kicsi, gyenge minőségű termést adják valamivel kevesebbért. Persze még így is megéri néhány kilót megvenni és befőzni: a kétdecis bolti lekvár ára 500-600 forint, mi otthon alig egy órányi munkával ennek a feléért kihozhatjuk.

Forrás: Szabad Föld

Hozzászólok a Facebookon

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!