A tagság igénye az együttműködés erősítése indokolja Kuti László, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörlilés (ÉSZT) elnöke szerint, hogy együtt ünnepelt május elsején három tömörülés.

Annyit biztosan lehet tudni az új kormányról, hogy Varga Mihály marad a helyén, ami azt vetíti előre, hogy az érdekegyeztetés eddigi struktúrája nem változik. Mit várnak, mire készülnek?

Mindenekelőtt érdemes kiemelni, hogy a MASZSZ-szal és a SZEF-fel közösen rendezzük meg az idei majálist, egy sátorban leszünk a Városligetben. Rég-óta nem volt ilyen, s ez az összefogás jelzésértékű. Úgy gondoljuk, közösen kell megfogalmaznunk az elvárásainkat, hogy létrejöhessen az érdekegyeztetés eddigieknél korrektebb rendszere. Szükség van a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumára (VKF) és kell az OKÉT a közszférának, de nagyon hiányzik egy egységes fórum, ahol a teljes munkavállalói kört érintő kérdéseket tudjuk megvitatni. Ennek az országos érdek-egyeztetési szintnek a létrehozása a legfontosabb követelésünk, már a részleteit is kidolgoztuk.

Ezért már az előző ciklusban is küzdöttek a szakszervezetek, de eddig a kormány ellenállt.

Folytatjuk a harcot, és vannak olyan jelzések, hogy talán hajlandók lesznek elmozdulni az eddigi merev álláspontról. Hozzá kell tenni, nem csak a kormányon múlt, hogy így alakult ez a struktúra, voltak munkáltatók, amelyek rábeszélték erre a kabinetet. Visszaéltek azzal, hogy ha külön tárgyalnak a versenyszférával és a közszférával, akkor meg lehet osztani, egymásnak lehet ugrasztani a szakszervezeteket. Például a minimálbér-tárgyalás és -döntés a VKF jogosítványa, holott a közszférában dolgozókat is érinti. Két éve, az utolsó megállapodáskor ugyan meghívtak minket is, de nem ez a megoldás, intézményesíteni kell a minden területet magába foglaló tárgyalási szintet.

A gazdasági élet szereplői 12-13 százalékos átlagos béremelést várnak erre az évre, de a minimálbérről, garantált bérminimumról szóló konkrét megállapodás az év végével lejár. Ugyanakkor Orbán Viktor bejelentette, hogy most is korai költségvetést szeretne, vagyis a közszféra béreinek kereteit már a bértárgyalás előtt felállítja a kormány. Mit tudnak tenni?

Abban a pillanatban, amikor feláll az új kormány, beadjuk a követeléseinket. Már májusban le kell ülni a bértárgya-lásokra, ha júniusban el akarják fogadni a költségvetést. Volt már rá példa, hogy ilyen gyorsan sikerült dönteni. A lényeg, hogy ott kell lennünk nekünk is a mini-málbér megvitatásakor, ezt követheti a közszféra bértárgyalása, de a minimálbérről, garantált bérminimumról közösen kell tárgyalni.

Mekkora a közszféra bérlemaradása a versenyszférával szemben?

Nem egységes a mérték, de mindenhol van lemaradás. A különbséget növelte, hogy az utóbbi négy évben szétszedték a közszférát, pontosabban nem az a baj, hogy ezt tették, a nagy baj az, ahogyan csinálták Az egyes ágazatokban a meghatározó szakemberek bérét megemelték, tanárokét, orvosokét, kutatókét, de az őket támogató kisegítő személyzet nagy része hosszú évek óta nem kapott a minimálbér-emelésen túl egy fillért sem, pedig nélkülük az adott terület nem működne. Ez nagy elmaradás a versenyszférához képest, mert ott egyre nagyobb a munkaerő-hiány, egyre magasabb béreket adnak meg a munkavállalóknak, ami sokszor kétszerese, háromszorosa a közszféra béreinek

Érzik azt, hogy büntetik a szakszervezetet, mert eredménytelenül tárgyaltak?

Ha nem tudunk eredményt elérni, akkor ez lesz a következmény, de ma még ennyire nem rossz a helyzet. Az viszont valóban nevetséges, hogy a közszférában a bértábla 90 százalékát lefedi a minimálbér, teljesen összecsúsztak az egyes kategóriák, szinte ugyanannyit visz haza egy intézeti segédmunkás, mint egy mérnök Ez tarthatatlan.

Sokkal differenciáltabb bérrendszer kellene országosan minden ágazatban - ezt egy ideje hallani, de nem történt eddig semmi.

Megvan a tervünk ennek a helyzetnek a kezelésére, de a választás miatt leállt ennek a megvitatása. Egyértelmű, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum változásához kell igazítani a béremelést, bekalkulálva minden kategóriában a munkában töltött időt és a végzettséget.

Lát esélyt a diplomás-minimálbér bevezetésére?

A kormány nem utasította el azonnal, s ez biztató. Különben létezett ilyen a 90-es években, és a minimálbér, garantált bérminimum mellett a diplomás-minimálbérrel állna össze a teljes bértábla. Ki kell harcolnunk, nincs mese.

 Ha ezt elérnék, minden más, például szektorális bértábla feleslegessé válna?

Ezen megy a vita. Szerintem eljárt az idő az egységes közalkalmazotti bértábla fölött, tehát én elképzelhetőnek tartom, hogy ágazatónként más és más bértábla alakuljon ki. Ezt végig kell gondolni, most még nincs egységes szakszervezeti állás-pont ebben a kérdésben.

 Az mindenesetre biztos, hogy az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége már közleményben is tiltakozott a mostani igazságtalan bérrendszer ellen.

Egy ágy mellett dolgozó egészségügyi szakdolgozó ma 30-40 százalékkal több pénzt tud hazavinni a pótlékokkal, túlórával, mint egy ugyanolyan korú és végzettségű, de laboratóriumban dolgozó kollégája. Azt akarjuk elérni, hogy mindenki tisztességes bért kapjon, amiből meg tud élni. A világon mindenhol alacsonyabbak a bérek a közszférában, cserébe az illető biztonságot kap, hisz amikor belép, nagyjából tudhatja, hová juthat el 10-20 év alatt.

 A közszférában az állam szabja meg a foglalkoztatás kereteit, a létszámokat és a fizetéseket. A kormány eddig nem ijedt meg a létszám-csökkenésétől.

A rendszereket működtetni kell, és csak akkor lehet megtartani az embereket, hajó, kulturált munkakörülményeket és tisztességes bért kapnak. Ezt el kell fogadnia a kormánynak. Az emberekkel pedig meg kell értetni, hogy nekik is tenniük kell a saját biztonságukért. Össze kell fog-ni és együtt kell lépni, ez a szakszervezet lényege. Nem egy-két vezető a szakszervezet, hanem a tagság. Es igen, ha nem lesz más megoldás, a kormánnyal szemben kényszerítő eszközökkel kell élni.

 Ezek az utóbbi években nem vezettek eredményre az állammal szemben.

Következetesen, kitartóan kell lépni és közben a tagságunknak is elmagyarázni, hogy a szakszervezet nem a kormány kiszolgálója és néhány vezető szórakozása, hanem az ő érdek-védelmi szervezetük Tömegszervezet pedig csak akkor működik, ha együtt lépünk előre.

 Miért van az, hogy a szakszervezetek látszólag egy helyben toporognak, közben pedig egy csomó civil szervezet sikereket tud elérni?

Hirtelen meg lehet mozdítani tömegeket, de a szakszervezeti munka hosszú éveken, évtizedeken át tartó szervezést igényel. Valami ellen vagy mellett pillanatok alatt meg lehet mozgatni az embereket, de nekünk január 1-jétől december 31-ig dolgoznunk kell az összes területen. Ezért van az, hogy egyre szorosabban működnek együtt a konföderációk, segítjük egymást.

 Van egy társadalmi igény az egységes tömörülések iránt. Szakszervezeti fronton is ebbe az irányba nyomja önöket a tagság?

Igen, az az igény, hogy erősödjön az együttműködés, mert csak összefogva lehet eredményeket elérni a kormánnyal szemben.

 Pedig voltak a kormánynak ötletei, hogyan bontsa meg az egységet, például amikor stratégiai partnerséget kínált a Munkástanácsoknak. Hogyan nem lett abból botrány?

Mert aztán a többi szakszervezetnek is felajánlotta ezt, s végül nem tett semmit. Utána megbeszéltük egymás közt.

 Elmaradt a reprezentativitási felmérés a köz-alkalmazotti körben. Okoz ez gondot?

Szerintem nem is baj, hogy a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMI) tavaly nyáron úgy döntött, a közalkalmazottakat képviselő szakszervezetek 2014-ben megállapított reprezentativitása maradjon hatályban 2019. december 31-ig. Évekkel ezelőtt javasoltam az egész rendszer megszüntetését, mert úgy látom, az OKÉT-ban mindent meg tudunk beszélni, és ágazati szinten kellene erősíteni az érdekegyeztetést.

 Sok szakszervezet küzd gondokkal a tagdíjak beszedésekor. A központi kifizetőhellyé alakult Magyar Államkincstár belépése okoz gondot ebből a szempontból?

Sokan félreértik, hogy a kincstár utalja a tagdíjakat. Valójában a dolgozó ad meg-bízást, hogy hová, milyen számlákra kéri a bérét, és ha a munkavállaló azt kéri, több számlára is köteles neki utalni a kincstár. A megoldás tehát egy egyszerű megbízás.

 Egyre többször kerül szóba az ágazati egyeztetések fejlesztésének igénye. A közszféra szakmai kérdéseibe is beleszólnának?

Mindenről véleményt kell mondanunk, ami a tagságúnkat és leendő tagjainkat érinti.

 A felsőoktatásban milyennek látják a munkafeltételeket?

A kancellár-rektor viszony komoly probléma az egyetemeken, nem egészséges, hogy a kinevezett gazdasági vezető utasíthatja az intézmény szakmai irányítóját.

 Nehezebb lett a munkájuk, amióta a társadalombiztosítás beolvadt az államkincstárba?

Hiba volt az önálló tb felszámolása, és igen, nehezebb most dolgoznunk

 KUTI LÁSZLÓ

Szegeden szüle-tett 1946-ban, ott szerzett geológusi és földrajztanári diplomát. A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet kutatója, egyetemi tanár. 1988 óta szakszervezeti vezető, az Értelmiségi Szak-szervezeti Tömörülés elnöke.

Forrás: Népszava