„A szakszervezetek, ha elég erősek, alakító erői lehetnek egy országnak” – ezt vallja a legnagyobb német szakszervezeti tömörülés, a DGB elnöke, aki múlt szombaton a Magyar Szakszervezeti Szövetség meghívására Budapesten járt. A veledvagyunk.hu írása.

Németországban a munkavállalók 18 százaléka szakszervezeti tag, s a munkahelyek 55 százalékán a foglalkoztatottakat kollektív szerződésben foglalt szabályok alapján foglalkoztatják – derült egy budapesti szakszervezeti konferencián. Nálunk ugyanez az arány nagyjából a felére tehető, tehát jóval kevesebb azon dolgozók aránya, akiknek a képviseletében sikerült például a bére és egyéb juttatásai, illetve a munkaidő-beosztás kapcsán egységes feltételekben megállapodni.

„Európa a szociális úton – közösség a társadalomért; az emberekkel” címmel rendezett a Friedrich Ebert Alapítvánnyal közösen nyilvános fórumot múlt szombaton a Magyar Szakszervezeti Szövetség, amelynek elnöke, Kordás László kétoldalú egyeztetést is folytatott Reiner Hoffmann-nal, a német DGB – Deutscher Gewerkschaftsbund, Német Szakszervezeti Szövetség – elnökével. 

A kollektív alkuval lefedett munkahelyek száma azonban Németországban is csökken, mert a munkáltatók a hagyományos, ágazati szintű egyeztetést ott is munkahelyi szintre vinnék le. A DGB és 8 ágazati szervezete ezért elsődlegesnek tartja az eddigi rendszer megvédését, s komolyan dolgoznak azon, hogy ezt a tendenciát megállítsák.

Hoffmann ugyanakkor kimondottan veszélyesnek tartja, hogy a tavaly szeptemberi választásokat követő felmérések szerint a szakszervezeti tagok aránytalanul nagy része szavazott az AfD-re, az Alternatív Németországért elnevezési, jobboldali populista és euroszkeptikus pártra. A DGB mindazonáltal valamennyi demokratikusan megválasztott párttal tárgyal arról, milyen intézkedéseket terveznek a dolgozók érdekeinek képviseletében.

A DGB májusban tartja 21. kongresszusát, a Munka Parlamentjét „Szolidaritás, Sokszínűség, Igazságosság” címmel. A napirendi pontok között szerepel többek között

- a demokrácia megvédése, a társadalom kohéziójának fenntartása; a szakszervezetek társadalompolitikai szerepvállalásának erősítése, fellépés a szélsőjobboldali populizmussal szemben

- a Munka 4.0, a negyedik ipari forradalom, vagyis az automatizálás és a digitalizáció foglalkoztatásra jelentett kihívásai,

- bérpolitika általános kérdései – ma Németországban a minimálbér egyébként 8,83 euró,

- a kollektív alku rendszerének leépítésére irányuló törekvések megállítása (a nyugati országrészben a kollektív szerződésekkel való lefedettség hatvan, míg keleten csak 40 százalékos).

Szociális Európa

A kétoldalú megbeszélésen, majd a Kossuth Klubban megrendezett fórumon az uniós szinten megfogalmazott szociális elvárások, kötelezettségvállalások mindennapi valósággá válthatóságának kérdéseiről is szó volt. Ahogyan a kelet-európai országokban, úgy a fejlettebb nyugaton is sok kétely, kérdés övezi a politikusok által tett kinyilatkoztatásokat; a franciaországi, hollandiai, ausztriai, a német és legutóbb az olaszországi választások eredményei komoly aggodalomra adnak okot, mutatva az állampolgárok bizalmának elvesztését.

A munkavállalók és a szakszervezetek számára csak az az elfogadható, ha folytatódik a göteborgi folyamat, vagyis a szociális jogok európai pillérének megvalósítása, amely érdemben javíthat a leszakadásban lévő milliók helyzetén, és csökkenti a tagállamok közötti különbségeket. A szociális párbeszéd, az országos és ágazati szintű érdekegyeztetés megerősítése és tiszteletben tartása nélkül elképzelhetetlen bármiféle szociális Európa – hangzott el a tanácskozáson. (Erről korábban itt írtunk.)

A globalizáció, a klímaváltozás negatív hatásainak leküzdése, a digitális forradalom másfajta gazdaságpolitikát igényel, s a megszorítások helyébe a Macron és Juncker által megjelölt beruházáspolitikára van szükség. Kifejezetten a felzárkóztatást, a társadalmi kohéziót szolgáló foglalkoztatáspolitikákat kell kidolgozni, és csak a minőségi, tisztességes munkakörülmények, az igazságos és jogszerű feltételek mellett történő foglalkoztatás elfogadható. Mivel ezek olyan kérdések, amelyeket a klasszikus értelemben vett nemzetállamok nem tudnak önmagukban sikeresen kezelni, az egységes szociális Európa az egyetlen út a megoldások kidolgozásához.

A szakszervezetek között is van vita 

A beszélgetések és a fórum során szóba kerültek az ágazati szervezeteket foglalkoztató, esetenként megosztó kérdések is. Ahogyan a tagállamok, úgy az egyes országok szakszervezetei között sincs teljes egyetértés az olyan ügyekben, mint az Európai Munkaügyi Hatóság létrehozása a kiküldetési irányelv felülvizsgálata vagy a minimálbérek unión belüli szabályozása.

Az Európai Bizottság a következő hetekben fogadja el a hatóságra vonatkozó konkrét terveket, elsődlegesen azt célozva, hogy egy uniós szintű intézmény adjon támogatást és egységes iránymutatást adjon a nemzeti foglalkoztatási hatóságoknak. A szakszervezetek ebben a munkában szerepet igényelnek.

A kiküldetési irányelv felülvizsgálatával kapcsolatban elhangzott, hogy magyar szakszervezeti alapvetőnek tartják az „azonos munkáért, azonos munkahelyen azonos bér” elvet, s ebben egységesnek kell lennie valamennyi szakszervezetnek. Már csak azért is, mert a német munkavállaló érdekeivel is ellentétes, ha például egy magyar dolgozó helyette ugyanazt a munkát olcsóbban is elvégezheti.

A minimálbér kapcsolatban elhangzott, hogy uniós szinten több kezdeményezés foglalkozik e témával, s szükség lenne közös, uniós szintű alaplevek kidolgozása – figyelemmel persze arra, hogy a feltételek tagállamonként eltérnek, de az alapelveket, az összehasonlítható mutatókat, a benchmarking módszertanát azért érdemes lenne kidolgozni.

Mindezzel összefüggésben szó esett például a német és magyar bérek különbségéről például a Mercedes és az Audi kapcsán. A kelet és a nyugati bérszakadék felszámolására az „agyelszívást” eredményező folyamatok megállítása érdekében is szükség lenne.

Ellentétben ezekkel, a szakszervezetek egységesek a munkahelyi egészség, biztonság szintjének javítását szolgáló jogalkotási kezdeményezésekkel, így a rákkeltő anyagok ipari, munkavégzéssel kapcsolatos alkalmazásának használatát, határértékeit, valamint a munka-magánélet kérdését szabályozó direktívákat illetően. 

Mit ad a DGB a magyar munkavállalóknak?

Talán nem mindenki tudja, hogy tanácsadó szolgálatot működtetnek Németország több városában is a Közép- és Kelet-Európából érkező munkavállalók számára. Ezek egy része magyar nyelven is elérhető. A fair-arbeiten.eu/hu honlapon például az olvasható, hogy „Szeretnénk Önnek információt nyújtani ahhoz, hogy jól felkészülhessen németországi tartózkodására és problémák esetén segíteni tudjon magán”. Mit tegyen, ha nem kapja meg a fizetését, ha nem a törvényben meghatározott bért fizetik vagy ha jogellenesnek tartja a felmondást.

De kiderül egyebek mellett, hogy a minimálbér mindenkire érvényes, akkor is, ha valakit külföldi – például magyar – munkáltató foglalkoztat. Abból pedig a vállalkozó közös megegyezés híján nem vonhat le semmit például szállásköltségre vagy más jogcímen. A kiküldetésben foglalkoztatottak esetében egyébként sem lehet szállásdíjat felszámítani. Akit mindez érint, jól teszi, ha alaposan körülnéz az oldalon, mert sok hasznos információ birtokába juthat.

Az erős szakszervezetek egy ország alakító erői lehetnek, nem szabad hagyni, hogy elnyomják azokat – nyilatkozta a Népszavának a Német Szakszervezeti Szövetség elnöke, Reiner Hoffmann. Hangsúlyozta: náluk „a szakszervezetek hagyományosan a szociáldemokrata párthoz, az SPD-hez kötődnek, de az elmúlt időszakban különösen stabil kapcsolatot alakítottak ki a többi párttal, köztük az Angela Merkel vezette CDU-val. Biztos vagyok abban, a kancellár asszony is azon az állásponton van, hogy stabil szociális párbeszédre van szükség. A szakszervezetek, ha elég erősek, alakító erői lehetnek egy országnak”. Arra a kérdésre, hogy az európai szociális pillér egyik leghangosabb ellenzője Orbán Viktor, azt válaszolta, hogy ezt nem is érti, mert „a szociális jogok erősítésével különösen a közép- és kelet-európai országokban lehetne javítani a munkavállalók munka- és életkörülményein, kezdve például a bérek jelentős megemelésével”.

A DGB a legnagyobb német szakszervezeti tömörülés, s nyolc tagszervezetének tavaly csaknem hatmillió tagja volt. Közülük az IG Metall 2,26 millió, a Ver.Di – a szolgáltatóipari szakszervezet – 1,98 millió, az IG BCE – amely az energiatermelés, a vegyipar és a bányászat területén aktív – 637 ezer szervezett munkavállalót számlált.

Forrás: veledvagyunk.hu

Eseménynaptár

loader

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

Megvá­lasz­tot­tak — Mi lesz most?



A szem­lé­le­té­ben teljes mér­ték­ben újdon­ság­nak szá­mí­tó könyv egy­részt meg­oldást nyújt a ma­gyar szak­szer­ve­ze­te­ket is súj­tó fo­lya­ma­tos tag­lét­szám­csökkenés meg­állí­tá­sá­ra, más­részt se­gít át­te­kin­te­ni a mun­ka­he­lyi tiszt­ség­gel já­ró fe­la­da­to­kat, va­la­mint azok si­ke­res el­lá­tá­sá­hoz gya­kor­la­ti ta­ná­csok­kal lát­ja el a mun­ka­he­lyi szak­szer­ve­ze­ti tiszt­ség­vi­se­lőket.

To­vábbi in­for­má­ció