Óvodák, boltok, gyorséttermek is várják a nyugdíjasokat, akik szövetkezeti tagként térnének vissza a munkába. A többi dolgozó pedig aggódhat, hogy így tartják alacsonyan a fizetéseket – írja a HVG.
Akár nyolcszázezren is visszatérhetnek a munkába nyugdíjasszövetkezeti tagként – nem szerénykedett Kósa Lajos, amikor egy fórumon beszélt a tavaly nyár óta létező új foglalkoztatási formáról. Ha a miniszter víziója valóra válna, akkor az összes magyar nyugdíjasnak közel a fele újra dolgozna, de itt még nem tartunk. A legfrissebb adatok szerint körülbelül húszezren vannak azok, akik érdeklődtek a szövetkezeti tagság iránt, és nekik is csak a töredékük dolgozik
A cégek viszont nagyon megörültek a lehetőségnek, a legnagyobb vállalatok is keresik a nyugdíjas dolgozókat. Az indulás döccenői után – amikor még az ország közel harmadában semmilyen lehetőségük nem volt a munkára vágyó időseknek állást találni – mostanra szinte teljes az országos lefedettség. A szövetkezetek beszámolói szerint mostanra csaknem 250 olyan cég van, ahol várják az idős dolgozókat.
A munkahelyen találhat egymásra a család
Budapesten több gyorsétteremben is láthattuk a hirdetést, hogy nyugdíjas munkavállalókat is keresnek, de már nyíregyházi állásajánlatra is rátaláltunk – arról egyelőre nem tudni, hogy hány idős ember sütheti a krumplit az unokájával együtt. A mogyoródi Aquapark például 8-10 álláshelyet hirdetett meg nyugdíjasoknak, akik ezer forintos bruttó órabérért takaríthatnak. Győrben pedig autógyári munkásnak várják az időseket, a raktárak nyilvántartását vezetni, csomagolni, vagy épp minőségellenőrzést végezni. Igaz, itt az órabér nem éri el a 800 forintot sem.
Nem csoda, hogy az időseket szívesen látják azokon a helyeken, amelyek diákmunkásokat is gyakran foglalkoztatnak. A vállalatoknak megéri szövetkezeti dolgozókat felvenniük: a fizetésnek el kell érnie a minimálbér időarányos részét, csakhogy a nyugdíjasok bére után egyedül a 15 százalék szja-t kell befizetni, sem szociális hozzájárulási adót, sem járulékokat nem kell fizetni, így pedig már sokkal könnyebb alacsony fizetést kigazdálkodni. Az is segíti a cégeket, hogy a szabadnapok vagy a betegszabadságok után nem kell fizetniük, csak a ledolgozott munkaidővel kell foglalkozniuk. Ehhez képest ha valaki más módon foglalkoztat egy 55 év feletti dolgozót, csupán annyit spórol, hogy 19,5 helyett 11 százalékos szociális hozzájárulási adót kell fizetnie.
Nem meglepő, hogy a legtöbb lehetőséget Budapesten kínálják. A cég nagyot spórolhat a béren, egy átlagos nyugdíjhoz képest viszont kimondottan jól lehet keresni, ha az embernek megvan a képzettsége. Olyan álláshirdetést is találtunk, ahol bruttó 220 ezer forintot ajánlanak az autószerelőknek és karosszéria-lakatosoknak, ha visszamennek dolgozni. De jól fizet a könyvelés és bérszámfejtés is, sőt, adótanácsadásra is várják vissza a nyugdíjasokat, heti 30-40 órás munkaidőre 1200 forintos órabérért. Ehhez persze komolyak az elvárások, pontosan ugyanolyan feltételeket támasztanak a jelentkezőknek, mint akik teljes állásra, nem nyugdíjas foglalkoztatottként dolgoznának.
A takarításnál jobban fizet az, ha valaki pénztárosnak áll, igaz, a 800-900 forintos bruttó órabéreikkel még így is nagyon sokat spórolnak a cégek, miközben a teljes állásúaknak már 200 ezer forint feletti bérajánlatokat adnak. A HVG korábbi összeállításában a CBA és a Coop bolthálózatában is talált nyugdíjasokat, akikkel a cég sok járulékot megspórol, az Auchannál pedig árufeltöltőként tudtak idősek elhelyezkedni. A nemzeti dohányboltok jobban spórolnak a béreken, ott több helyen a 800 forintot sem éri el, amit az idős dolgozóknak kínálnak. Az sem kizárt, hogy hamarosan többen is olyan hívást fognak kapni, amivel egy rámenős idős próbál rájuk tukmálni diabetikus élelmiszert: egy magát a hirdetésekben meg nem nevező cég havi 40 ezer forint, valamint jutalék ígéretével csábít üzletkötőket.
Ha nincs elég nyugdíj, megéri havi 70 ezerért dolgozni
A nyugdíjasok pedig örömmel térnek vissza a munkába akár kevesebb pénzért is. A KSH kiadványaiból például kiderül, hogy a 60-69 éves korosztálynak a 6,8 százaléka szegénynek számít, száz magyar nyugdíjas közül pedig tizennyolcnak havi százezer forintból kevesebb pénzből kell megélnie. Az ország szegényebb részein még rosszabb a helyzet: Szabolcs-Szatmár-Bereg és Bács-Kiskun megyében például a nyugdíjasok fele kevesebb, mint 100 ezer forintot kap havonta, 150 ezer forintnál többet pedig csak minden hetedik idős kap. Eközben szinte minden alapvető élelmiszerre kétszer annyit kell költeniük, mint tíz éve, az egészségügyi kiadásaik pedig szintén megduplázódtak.
Ha valaki nyugdíjas-szövetkezeti tagként napi négy órát dolgozik, már minimálbérre bejelentve is több, mint 60 ezer forintot kap, a legtöbb helyen pedig nagyjából havi 65-70 ezer forintot vihet haza egy idős dolgozó, ami nem sokkal több, mint egy közmunkás bére. Ennél jobban azok az állások fizetnek, ahol komolyabb képzettséget várnak el – akiket ilyen helyre felvesznek, azoknak általában aktív korukban is magasabb volt a fizetésük, így a nyugdíjuk is több. Vagyis ez a foglalkoztatási forma tényleg majdnem mindenkinek megéri: jól jár a nyugdíjas, aki a havi jövedelmét majdnem megduplázza, és nyer a cég is, amely bátran kínálhat sokkal alacsonyabb fizetést. Az egyetlen vesztes az aktív korú, teljes állású dolgozó, akinek most már a nyugdíjasokkal is számolnia kell, amikor azon gondolkozik, miért nem jár neki magasabb fizetés.
Iskolásokhoz nem engedik az időseket, óvodába mehetnek
Komoly probléma adódott abból, hogy egy kisebb pécsi szövetkezet nyugdíjas tanárokat próbált kiközvetíteni iskoláknak. A törvény szerint ugyanis az oktatónak vagy közvetlenül kell szerződnie egy iskolával, vagy közalkalmazottként kell ott dolgoznia, a nyugdíjasszövetkezet nem állhat ott közvetítőként. Más a helyzet az óvodáknál: több kistelepülésen a szövetkezet segítségével próbálják csökkenteni a munkaerőhiányt. Itt arra is szükség volt, hogy segítsék a törvényt pontosan értelmezni: elvileg csak közalkalmazottként lehetne ilyen helyen dolgozni – kivéve, ha az intézmény önkormányzati fenntartású.
Forrás: HVG
