A nyugdíjba vonuló pedagógusok száma tíz éven belül gondot okozhatna, de a probléma megoldásán munkacsoportok dolgoznak a szaktárcánál és a Klebelsberg Központban. A pedagógushiány nem olyan mértékű, mint azt az ellenzék igyekszik elhitetni, a helyi szinten megjelenő problémákat pedig kezelik a tankerületek áttanítással, óraadó és részmunkaidős tanárokkal. Hosszabb távon a gondokat a tanárképző intézményekkel együttműködésben igyekeznek megoldani – erről beszélt a Magyar Hírlapnak Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ szakmai elnökhelyettese.

– A Klebelsberg Központ elnöke, Solti Péter tavaly azt mondta lapunknak, hogy országosan rendelkezésre állnak majd az aktuális adatok a tanárok terheire vonatkozóan. Az adatbázis alapján mi igaz azokból a hírekből, amelyek a túlterhelt pedagógusokról és a bénító tanárhiányról szólnak?

– A KRÉTA rendszeren keresztül már online is követhető a pedagógusok órafelosztása, amelyből naprakészen információt kaphatunk leterheltségükről, illetve a tankerületi szinten jelentkező szabad kapacitásokról, ezzel segítve az egyenletesebb feladatelosztást. A rendszer segítségével látható, hogy átlagban hány órában tanítanak a pedagógusok. Meg tudjuk mondani, mennyi az átlag heti óraszámuk a teljes állású, Pedagógus I. és Pedagógus II. kategóriába tartozó tanároknak, akiknek teljes óraszámban kell tanítani, ez 22,5-re jön ki. Ha belevesszük az osztályfőnöki, munkaközösség-vezetői órakedvezményeket is, akkor 23,9 az átlag óraszám. Mindenképpen bőven belefér a törvény által előírt mennyiségbe, ugyanis huszonkettő és huszonhat között kell lennie a neveléssel-oktatással lekötött óraszámnak. Természetesen regionálisan lehetnek eltérő eredmények. Bizonyos iskolákban valóban több túlórájuk van a kollégáknak, viszont van olyan tankerületünk is, ahol szinte egyáltalán nincs túlóra. Az elrendelt túlórák összességét nézve az derül ki, hogy átlagosan 0,27 túlóra jut egy teljes állásban dolgozó pedagógusra.

– Nagyok azonban a területi különbségek. Solti Péter korábban arról is beszélt, hogy ezeket egy-két éven belül ki lehet egyenlíteni. Hogyan lehetséges ez? Nem valószínű, hogy sok budapesti tanár vállalna munkát borsodi faluban.

– A pedagógusok munkakörülményei folyamatosan javulnak, országszerte megújulnak és épülnek az iskolák, közel százötven településen épül tanterem, tornaterem vagy tanuszoda, további ötszázhuszonhét iskolában indulnak felújítások, nyelvi és informatikai fejlesztések. Fontos koncepció a tanárképző intézmények összekötése a tankerületekkel, hogy az igényeknek megfelelően alakuljon a képzési szerkezet. A másik ígéretes eszköz a Klebelsberg Képzési Ösztöndíj Program. Amikor a diák jelentkezik, megjelöl három megyét, ahol szeretne majd elhelyezkedni. Az összpontszámába dominánsan számít bele, tehát magasabb ösztöndíjat kap, ha olyan megyét jelöl meg, ahol nagyobb szükség van utánpótlásra. Aki mondjuk Borsod megyét jelöli meg, az hetvenötezer forintot kap havonta.

– És ennek már egy-két éven belül lehet eredménye?

– Hogyne, az első Klebelsberg-ösztöndíjasok az idén végeznek. Arról nem beszélve, hogy a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülése milyen sokat javult az elmúlt években, 2013 óta átlagosan ötvenszázalékos béremelés történt. Például egy húsz éve dolgozó, egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus a béremelés előtt százhetvenháromezer forintot keresett, ma ennek csaknem a dupláját, háromszázharmincötezer forintot. A pedagógus-életpályának is köszönhetően egyre több fiatal látja kiszámíthatónak, vonzónak ezt a pályát, már harminc százalékkal nőtt a pedagógusképzésre jelentkező fiatalok száma.

– Mi a helyzet a gyógypedagógusokkal? Ön egy korábbi interjúban azt mondta, közülük sokan nem a szakterületükön dolgoznak, ezért vissza kell őket csábítani a pályára. Sikerül ez?

– Bízom benne, hogy igen, ezt szolgálja a pótlékrendszer. Emellett a Klebelsberg-ösztöndíjat is kiterjesztettük a gyógypedagógusokra, a harmad-negyedévesek is pályázhatnak. Arányaiban egyre több gyógypedagógus-hallgató kerül a felsőoktatásba, számuk megkétszereződött az elmúlt években. A megoldást segíti az is, hogy egyre több vidéki egyetem indít gyógypedagógiai képzést. Egyértelműen kijelenthető, hogy többen vannak már a rendszerben, igaz, van, aki teljes állásban, és van, aki csak óraadóként. Azon dolgozunk, hogy a gyerekekhez közelebb vigyük az ellátást, minden iskolában legyen fejlesztő pedagógus.

– Visszatérve a KRÉTA rendszer adataira, az látszik tehát, hogy a pedagógushiány helyi szintű. Hogyan kezelik ezt jelenleg?

– Arra törekszünk, hogy ahol esetleg nincs megfelelő szaktanár, ott jöjjenek óraadó vagy részmunkaidős tanárok. Ezenkívül az áttanításokkal tudjuk biztosítani a feladatellátást. Erre nagyon jó gyakorlatok vannak nemcsak tankerületen belül, hanem még tankerületek között is. Mert van olyan, hogy például egy intézményben mindössze tizennégy fizikaórát kell tartani hetente, és a szaktanárnak valahogy fel kell töltenie a kötelező óraszámát, ilyenkor szakmailag és a gyerekek szempontjából is sokkal jobb, ha nem más tantárggyal kell megoldania, hanem egy másik iskolában tanítja le a többi nyolc óráját, ahol erre szükség van. A KRÉTA alapján most már nagyon jól látszik, hogy hol mi történik, a tankerületi igazgatók pedig kommunikálnak egymással és megoldják ezeket a problémákat. A cél, hogy valóban csökkentsük a szakos tanárok terheit.

– Hogyan oldják meg majd a nyugdíjkorhatárt elérő kollégák tömeges pótlását?

– A nyugdíjba vonuló pedagógusok száma tíz éven belül valóban gondot okozhatna. Ezen a problémán most munkacsoportok dolgoznak mind az oktatási államtitkárságon, mind pedig itt, a Klebelsberg Központban. A pedagógusok véleményét és javaslatait soha olyan széles körben még nem kérte ki egyetlen kormány sem, mint most. A Köznevelési Kerekasztal megalakulása óta rendszeres a párbeszéd. A nyugdíjba vonuló és a frissen pályára lépő kollégák számának alakulását folyamatosan figyelemmel kísérjük, és ezek alapján készülnek azok a koncepciók, amelyek a jövőben is biztosítani fogják, hogy sehol ne legyen ellátatlan óra a későbbiekben sem.

Forrás: Magyar Hírlap

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ