Elképesztő különbségek vannak a munkanélküliségben az országon belül, ám ez a megosztottság nem csak Magyarországra, hanem a kelet-közép-európai régió több más országára is igaz a helyi munkanélküliségi ráták alapján. Itthon a közmunka torzító hatása miatt egy ideje nem létezik megfelelő mérőszám a munkanélküliség mérésére, így csak korlátozottan tudjuk összehasonlítani magunkat más országokkal. A fő számok azt mondják, hogy nem lógunk ki a régióból, de ha a közmunkásokat is munkanélkülinek számítjuk, akkor bőven Magyarország a leginkább szétszakadt ország a V4-ek, Bulgária és Románia közül – írja a g7.24.hu.

Magyarországon 2010 után a kormány gyökerestül megreformálta a munkaerőpiacot és drasztikusan megnyirbálta a szociális hálót, aminek az lett – a várt – eredménye, hogy több százezer korábban rendszeres állami segélyben részesülő inaktív állampolgár esett el attól a jövedelemtől, ami amúgy korábban a megélhetését jelentette. Ugyan sokakat ez aktivizált és a munka világa felé terelt, az is nyilvánvaló volt, hogy lesz több százezer olyan hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetben élő ember, akiknek esélye sem lesz önállóan munkát találni. Erre találta ki a kormány a közfoglalkoztatást, ami tulajdonképpen ugyanúgy egy passzív állami segély, ugyanis a papírra vetett céljainak  elérésére (miszerint visszavezeti az embereket a munkaerőpiacra) valójában sohasem volt alkalmas eszköz.

Elsősorban az említett nagy munkapiaci reform, valamint a Bajnai-kormány által 2009-ben elfogadott, majd 2014-től effektívvé váló fokozatos nyugdíjkorhatár-emelés következménye, hogy Magyarországon a gazdaságilag aktív népesség aránya 2011 óta példátlan tempóban növekszik. 2007 és 2016 között a régió összes országában növekedett az aktivitási ráta, ám messze Magyarországon nőtt a legnagyobbat, 8,5 százalékpontot. Még Lengyelországban is, ahol egy évtizede töretlenül emelkedik az aktivitási arány, csak 5,6 százalékpontot javult a ráta.

A magyar számok azonban nem teljesen a valóságot tükrözik, mert a közmunka nagyon torzítja a képet.

A közmunkásokat 2011 óta teljes értékű foglalkoztatottnak tekinti a KSH munkaerő-felmérése, holott a közfoglalkoztatottak nagy része nagyon messze van attól, hogy gazdaságilag aktív lenne.

Sőt, a közfoglalkoztatásban részt vevők a programok ideje alatt jellemzően egyáltalán nem keresnek piaci munkát, és döntő többségük nem egy programban vesz részt, hanem gyakorlatilag beleragad a közmunkába, és fix megélhetési forrásnak tekinti azt. A gazdaságpolitikai célokat is aláásó munkaerőhiány miatt 2017-ben ezt már maga a kormány is kimondta, és most próbálja a lehető legtöbb közmunkást kirakni a programokból és a valós munkaerőpiac felé terelni.

2011-ben, amikor a Fidesz egységesítette a közmunkarendszert, a 15-64 éves aktívaknak mindössze 1,5 százalékát tették ki a közmunkások. 2016-ban ez már 4,9 százalék volt. 

A közfoglalkoztatás tartós jelenléte és statisztikai besorolása miatt Magyarországon ma nincs is olyan mutatószám, amivel megbízhatóan lehetne mérni a munkanélküliséget és a gazdaságilag aktívak arányát.

Nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyek megmondanák, a 180-200 ezer mesterséges állami foglalkoztatottból hányan keresnek állást a nyílt munkaerőpiacon. A témában készült felmérések ellenben azt mutatják, hogy erős a beragadási hatás, és ha a nagy is a munkaerőforgalom a közmunkában, az azért van, mert a résztvevők jellemzően ingáznak a közmunkás-munkanélküli-foglalkoztatott státusz között (utóbbi főleg idénymunkákat takar).

Ezek miatt a jelenlegi munkaerőpiaci mutatószámokat a korábbi, 2011 előtti magyar adatokkal és más országok adataival is csak korlátozottan lehet összehasonlítani.

A NUTS 2-es régiók szintjén nézve a kelet-közép-európai országok közül Csehországban vannak a legkisebb területi különbségek a munkanélküliségben, és egyben itt is a legalacsonyabb a munkanélküliség. 2016-ban Prága régiójában volt a legalacsonyabb az állástalanok aránya (2,2 százalék), míg az ország legkeletibb részén, Morva-Sziléziában a legmagasabb.

Ugyan az 5,1 százalékos (hivatalos) átlagos munkanélküliségi rátájával Magyarország a második volt a régióban 2016-ban, ha az országon belüli eltéréseket nézzük, Bulgáriában és Lengyelországban is kisebbek a területi különbségek, mint itthon, ami arra utal, hogy ezekben az országokban egységesebb a gazdaság, és a fellendülés is egységesebben érinti az egyes területeket.

 

*Közmunkával korrigált munkanélküliségi ráta: ha a hasonló munkapiaci státuszuk miatt a közmunkásokat is munkanélkülinek tekintjük.

Forrás: Eurostat, Belügyminisztérium, G7-számítás

A hivatalos magyar munkanélküliségi mutatóban ugye nincsenek benne közmunkások, akiknek egy része valószínűleg tartós munkanélküli lenne, ha lenne még itthon ilyen státusz. Emellett sokan valószínűleg gazdaságilag inaktívnak számítanának, ha nem a foglalkoztatásként elismert állami közmunka lenne az egyetlen elérhető fix jövedelemforrásuk, ami szintén befolyásolja a munkanélküliségi rátát.

A fenti ábrán számított korrigált munkanélküliségi ráta azt mutatja, hogy mekkora lenne az állástalanok aránya Magyarországon, ha a közmunkásokat is aktív, munkát kereső munkanélkülinek tekintenénk. E szerint 2016-ban volt, ahol 19,5 százalékra rúgott ez a korrigált munkanélküliségi mutató (Észak-Alföldön), és volt, ahol 4,6 százalékra (Nyugat-Dunántúlon).

Ezt a rátát a fent kifejtett okok miatt semmilyen szinten sem lehet összehasonlítani a munkanélküliségi mutatóink 2011 előtti szintjeivel, ugyanakkor közeli képet mutat arról, hogy mekkora szakadék van az ország egyes régiói között munkaerőpiaci és gazdasági szempontból. Emellett a korrigált mutató a többi ország adataival sem vethető egy az egyben össze, mivel vélhetően máshol is vannak inaktív munkanélküliek, akik nincsenek benne a hivatalos munkanélküli statisztikában. Más országok is próbálkoztak a közmunkával, de a magyarhoz hasonló volumenű programok csak Szlovákiában voltak a régióban, ám a szlovák közmunkások sosem számítottak foglalkoztatottnak, és nem is bért kapnak, hanem segélyt, tehát nem zavarnak bele a statisztikákba.

Valahol a hivatalos és a korrigált munkanélküliségi mutató között van “az igazság”, amivel valószínűleg már nem lennénk annyira előkelő helyen a régióban. Ha pedig az országok szétszakadtságát nézzük, az nem csak nálunk, hanem Szlovákiában is megvan. Miközben a pozsonyi régióban munkaerőhiány van, Kelet-Szlovákiában bőven 10 százalék felett van a munkanélküliség, azaz itt hasonló a keleti-nyugati megosztottság.

Forrás: g7.24.hu

Eseménynaptár

loader
Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ

Megvá­lasz­tot­tak — Mi lesz most?



A szem­lé­le­té­ben teljes mér­ték­ben újdon­ság­nak szá­mí­tó könyv egy­részt meg­oldást nyújt a ma­gyar szak­szer­ve­ze­te­ket is súj­tó fo­lya­ma­tos tag­lét­szám­csökkenés meg­állí­tá­sá­ra, más­részt se­gít át­te­kin­te­ni a mun­ka­he­lyi tiszt­ség­gel já­ró fe­la­da­to­kat, va­la­mint azok si­ke­res el­lá­tá­sá­hoz gya­kor­la­ti ta­ná­csok­kal lát­ja el a mun­ka­he­lyi szak­szer­ve­ze­ti tiszt­ség­vi­se­lőket.

To­vábbi in­for­má­ció