Már olyan munkaerőt is nehéz találni, akiket át lehetne képezni, pedig 63 ezer üres álláshely várná őket – olvasható a Népszavában.

Meredeken emelkedik az utóbbi években a toborzási nehézséggel szembesülő cégek aránya; ma már nehéz a magyar gazdaságban olyan szektort említeni, amely ne küzdene munkaerő-hiánnyal. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) adatai szerint jelenleg 48 500 üres álláshely található a versenyszférában, 14 500 pedig a költségvetési szférában. A legnagyobb kereslet a szakképzett fizikai dolgozókra van – a cégek 22 százaléka keres ilyen munkavállalót –, de nagy az igény – csaknem 15 százalék – a szakképzetlen fizikai dolgozókra is. Mindezek alapján nem meglepő, hogy a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara őszi felmérése szerint a szakemberhiány jelenti a magyar vállalatok háromnegyede számára a legnagyobb üzleti kockázatot.

A fő problémát az okozza, hogy a kereslet és a kínálat minősége valamint regionális eloszlása nem találkozik, így a magyar munkaerő-piacon egyszerre van jelen a munkanélküliség és a munkaerőhiány – állapították meg a részvevők a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (VDSZ) témában szervezett tanácskozásán. Hogy ez milyen okokra vezethető vissza, abban ugyanakkor már eltértek a vélemények.

Borbély-Pecze Tibor Bors, az NGM munkaerőpiaci referense úgy fogalmazott: a magyar munkaerőpiac egészségesebb helyzetben van, mint bármikor korábban. 2010 óta a foglalkoztatottak száma 735 ezer fővel nőtt: ebből 548 ezer a versenyszféra munkahely-teremtése, 121 ezer közfoglalkoztatásé, 66 ezer pedig külföldi telephelyeken dolgozóké. Jelenleg így 4,5 millió a foglalkoztatottak száma - ebből 191 ezer fő a közfoglalkoztatott –, a munkanélküliségi ráta pedig 4,2 százalékos. A regisztrált munkanélküliek harmada ugyanakkor több mint egy éve keres állást. A referens szerint így a rendszerben még 200-300 ezer fős bővülési potenciál van. Jelentős területi különbségek vannak ugyanakkor: Budapesten, Pest, Fejér és Győr-Moson-Sopron megyében munkaerőhiány van és emelkednek a bérek, az észak-keleti országrészben viszont magas a munkanélküliség. Borsodban például csaknem 40 ezer az álláskeresők száma, és ugyanennyi közfoglalkoztatott van, Szabolcsban pedig 33 ezren keresnek munkát, 38 ezren a közfoglalkoztatásban dolgoznak.

- Nemcsak emberhiányról van szó tehát, hanem képességhiányról is – mondta Borbély-Pecze Tibor, aki ugyanakkor óvva intett attól, hogy a probléma forrását kizárólag a szakképzésben keressék. Érdeklődésünkre ezzel kapcsolatban kifejtette: az iskolapadban megszerzett tudás elavulása mára rendkívül felgyorsult, de a képességbeli hiányok felnőttképzésben pótolhatók, és a munkáltatóknak is felelőssége van abban, hogy munkavállalóik tanuláshoz való hozzáférését támogassák.

Csakhogy ez nem mindig egyszerű, ha nincsen olyan jelentkező, aki képes befogadni az új ismereteket. A munkanélküliség által leginkább érintett megyében működő BorsodChem Zrt.-nél például szintén megkezdődött a munkavállalók elvándorlása, és kismértékben - tízes nagyságrendben – már a vegyipari cég is érzékeli a munkaerő-hiányt. Varga Béla, a cég humánerőforrás és kommunikációs igazgatója a fő okot abban látja, hogy több mint egy évtizedig hiányzott a vegyipari szakmunkásképzés. Jelenleg is nagyon kevesen tanulnak például vegyésztechnikusnak, a hiányszakma minősítést – és az azzal járó, motiváló hatású ösztöndíjat - mégsem kapta meg. A cég ezért saját átképző programokat indít, ám egyre nehezebb megtölteni a 20 fős induló létszámot is, mert egyre kevesebb az olyan jelentkező, aki képes lenne elsajátítani a szükséges ismereteket. Hozzánk bárki jöhet, aki rendelkezik készséggel, képességgel és akarattal, ám ezek egyre kevesebb álláspályázónál vannak meg – jegyezte meg a Varga Béla.

Budai Iván, a Magyar Vegyipari Szövetség igazgatója leszögezte, az oktatás szerepe megkerülhetetlen és alapvetően állami feladat. A duális képzés költségeit – amikor a diák tanuló ideje alatt gyakorlati képzésen is részt vesz valamelyik vállalatnál -, ugyanakkor már így is a vállalatokra hárítják.

András Klára, az Egis humánerőforrás igazgatója arról beszélt: a szakképzést a versenyszféra bevonásával kellene átalakítani, erősíteni kell a duális képzést, és pálya-orinetációs programokkal kell megnyerni az utánpótlást a húzóágazatok számára. Megjegyezte: a munkavállalók számára a magas alapbér a legfontosabb szempont az álláskereséskor, ám ez csak a bevonzáshoz elegendő. A munkaerő megtartásához olyan egyéb juttatásokra is szükség van, mint a teljesítményarányos bónuszrendszer, az életpálya jutalom, a rugalmas foglalkoztatási formák, vagy a vállalti bölcsőde és óvoda.

Összetorlódtak a bérek

A minimálbér és a garantált bérminimum emelése miatt csökkent a különbség a szellemi és a fizikai munkát végzők keresete között a feldolgozóiparban: előbbiek havi bruttó 250 ezer, utóbbiak 500 ezer forintot keresnek átlagban - derült ki a Kopint-Tárki vizsgálatából. Az adatokból ugyanakkor az is látszik, hogy átlagkeresetet nem sokan visznek haza: a dolgozók 70-80 százaléka ennél jóval kevesebbet keres, 25-28 százaléka viszont jóval többet. Ez a lapos, majd meredeken emelkedő bérgörbe jól mutatja a problémákat, amelyet a VDSZ az Okos béremelés elnevezésű akcióval szeretne orvosolni, hogy olyan béremelések történjenek, amelyek visszatükrözik az egyes munkavállalók közti különbségeket a képzettség, tapasztalat és a végzett munka jellege szerint. Ennek részeként az összetorlódott béreket egyéb ösztönzőkkel – műszakpótlékokkal, kollektív szerződésben garantált plusz szabadságokkal és képzésekkel, öngondoskodást segítő juttatásokkal - kompenzálnák.

Forrás: Népszava