Kész, vége, elmúlt az az idő, amikor arról kellene győzködnünk magunkat, hogy a munka és a magánélet kettéválasztható. Eltűnt a határ, írja Dan Schawbel vállalati tanácsadó, és jobb lenne utópiák kergetése helyett elfogadni, hogy az élet két fontos színtere egybeolvad – olvasható a g7.24.hu oldalán.

Schawbel az utóbbi időben azt érzékeli, hogy a munka és a magánélet összeolvadását egyre kevesebben tartják károsnak. Ahogy a Quartzon írja, az EMC Corporation HR főnöke már 2009-ben azt mondta neki a témáról, hogy az egyensúly érdekében biztosítani kellene a dolgozóknak a magánügyek munkahelyről, vagy munkaidőben való intézését, mert úgyis tudják, hogy otthonról is dolgozni fognak.

Idézi Richard Bransont, a Virgin cégbirodalom atyját, aki szerint nem szabadna különbségnek lennie a munkahelyi élet és az otthoni élet között. “Ha úgy érzed otthon, hogy a környezet fontos, akkor legyen fontos a munkahelyeden is. Ha úgy érzed otthon, hogy a barátaid között vagy, akkor legyél a barátaid között a munkahelyeden is” – mondta Branson.

Schawbel egy tanulmányra is hivatkozik, amely szerint rosszabbul teljesítenek azok, akik megváltoztatják a viselkedésüket a munka és a magánélet színterei között. Ezért azzal érvel, hogy a jobb teljesítmény érdekében inkább a két színtér egyesítésén kellene gondolkozni.

A cégek a rugalmasabb hozzáállással segíthetik elő az integrációt, de a dolgozók is megtehetik azt, amit például Schawbel, hogy egyesíti a napi elvégzendő feladatok listáját. Ő például együtt kezeli a nap három legfontosabb munkaügyi, és a három legfontosabb magánéleti tennivalóját. “Például egyetlen nap alatt találkozhatok egy ügyféllel, befejezhetek egy tanulmányt, és egyeztethetek telefonon egy üzleti partnerrel egy stratégiai ügyben. Emellett felvehetem a listámra, hogy elmenjek futni, együtt ebédeljek egy közelben dolgozó barátommal, és randevúzzak valakivel este” – írja.

Ugyanakkor a munka és a magánélet egyensúlyának kérdésében a legjobbnak egyelőre mégsem az amerikaiakat tartják, akiknek egy felmérés szerint 40 százalékuk legalább egyszer egy hónapban hétvégén is leül dolgozni. Az OECD Better Life jelentése egyértelműen a dánokat hozza ki győztesnek, akiknél mindössze 2 százalékra tehető a rendszeresen túlórázók aránya.

Maguk a dánok erről pont azt mondják, hogy a magánéletet a munka elé kell helyezni, a cégek pedig nagy rugalmassággal támogatják őket ebben. Gyakori a tetszés szerinti munkakezdési időpont, a tetszés szerint ebédszünet, és a távmunka lehetősége. Ez a példa azt mutatja, hogy a határvonal ugyan eltűnhet, de az elégedettséghez és az ehhez kapcsolható termelékenységhez a munkával töltött időnek nem szabad túlsúlyba kerülnie.

Magyarországon az átlagosan heti 50 óránál többet dolgozók aránya 3,8 százalék, ami a 38-as OECD lista 10. legjobb helyét jelenti. A sor végén Törökország áll, ahol a munkavállalók közel 40 százaléka dolgozik ilyen sokat, majd Mexikó, Dél-Korea és Japán következik. Az japán közmédia egyik újságírója nemrég a túlmunkába halt bele, élete utolsó hónapjában 159 túlórát húzott le, és csak két napot pihent.

Forrás: g7.24.hu

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ