Ausztria hazánkhoz közelebbi részein a mezőgazdaságban, az építőiparban annyi magyar szeretne dolgozni olvasónk szerint, hogy egy megüresedő helyre százan állnak sorba. Így könnyen le is cserélik az embereket a munkaadók, visszaélnek ezzel az előnyükkel. Minderről egy férfi beszélt a Kisalföldnek, aki korábban egy répaföldön, most egy építkezésen dolgozik.

– Egy gyerekünk van és két bevétel volt a családban, az én fizetésem, amit szakmunkásként kaptam, és a gyed, amit a feleségemnek utaltak. De ezek nem biztosították a nyugodt megélhetésünket, napról napra éltünk. Ezért kerestem ausztriai munkát. Mintegy két éve egy rokonom segített ebben, aki az osztrákoknál szórólapokat osztott. A főnökünk egy arab volt, a nyomda tulajdonosa. Feladatot adott bőven, ellenőrzött is minket, de fizetni nem akart. A bérért kuncsorognunk kellett, de akkor is csak csorgatta a pénzt – mondta el olvasónk, aki emiatt Franciaországba ment dolgozni. Ott megfelelőnek találta a munkakörülményeket, de kisgyerekétől túl távol volt.

Földig hajolva

   Idén áprilisban közelebb otthonához, Ausztriában adódott arra lehetősége, hogy a mezőgazdaságban dolgozzon. Egy szlovák közvetítő révén, aki sok osztrák gazdát ismer. „Hamar tud munkát szerezni, de a bérből óránként húsz centet le kell adni neki ezért. Érdekes, hogy ezt nem egyenesen mondta meg, csak célozgatott rá. De aki nem fizet neki, annak rögtön vége szakad a munkalehetőségének, s nem indokolják, miért. Közvetlenül pedig hiába próbál a gazdákkal beszélni az ember, így nem veszik fel" – fogalmazott a férfi, akinek az elején csak annyit mondtak, mezőgazdasági munkát kap. Arra a kérdésére nem adtak választ, mit kell majd csinálnia. Azzal csak a helyszínen szembesült, hogy répaföldeken kell gyomlálni. Hajolgatva, térdelve, guggolva – ki hogy bírta. Ez a derekának már az első napon nagyon rosszat tett. S már akkor figyelmeztették, hogy még jönnek a nagy melegek... A nyár tényleg megterhelő volt a hőségben, sokan feladták a gaz kézzel kiszedését. De helyükre mindig volt elegendő jelentkező, rengetegen szerettek volna ausztriai álláslehetőséget kapni a jó pénz miatt. Így gyakran cserélődtek a munkások.
Tönkrement autó

   – A görnyedt, kényszeredett testtartás miatt nagyon nehéz ez a munka. Reggel hétkor kezdtünk, délben volt egy óra szünet, aztán dolgozni kellett délután négyig, ötig egyfolytában. Érdekes, de az ötvenen túli nők bírták ezt jobban. Egy szezonig én is kitartottam, de anyagilag nem jöttem ki jól. A szállásunkról több munkatársammal naponta az én autómmal mentünk a földekre. Nem voltak rossz állapotúak a földutak, de így is tönkrement, számos alkatrészét ki kellett cseréltetnem, erre ment el a félretett pénzem nagy része. S a szállásra is csak az első munkanap végén mehettünk el, akkor derült ki, hogy mállik a vakolat, nincs szivacs az ágyban – sorolta olvasónk és arról is beszélt, hogy 5,5 eurót kapott egy órára.

   Kéthetente mindig megkapta fizetését, de főnöke a kedve szerint várakoztatta emiatt őt és a többi dolgozót. Munka után még két-három órát. Ott volt az irodában, de azt mondta, nem ér rá. Napközben pedig a magyar munkások szerint klímás traktorából távcsővel leste őket. Aki akár rövid időre is kiegyenesedett, annak ezt szóvá tette: „Nem jó munka, dolgozni kell!" Ezt a mondatot jól tudta magyarul.

Kis Magyarország

   – Anyagilag nem, de ugródeszkának jó volt a répaföldi munka, azért érte meg, mert közben másik ausztriai állást tudtam keresni. Amerre csak jártam, kérdezgettem a kint dolgozó magyarokat, tudnak-e megüresedő helyről. Bécstől keletre és délre a földeken, a szőlőkben szinte csak honfitársaink dolgoznak és az építkezéseken is sok a hazánkból ingázó. Szerencsém volt, az egyik helyen volt felvétel és megadták a főnök telefonszámát. Így most villanyszerelő-segéd vagyok. Lámpákat szerelek egy olyan nagyberuházáson, ahol várhatóan még három évig lesz munka. Hat eurót kapok óránként és könnyű a feladat, csak kicsit monoton – mondta el a férfi. Szeretne egy kis tartalékot gyűjteni és megint vállalkozó lenni. Az osztrákoknál dolgozna és Ausztriában vagy Szlovákiában alapítana céget, mert szerinte így a kedvezőbb az adózás miatt. „Befizetem, amit kell, de azért én is járjak jól" – fogalmaz.

   Az ausztriai építkezésen dolgozó olvasónk jelenleg havi százezer forintot költ benzinre a hazajárás miatt és havi harmincezret a szállására. Ha németnyelv-tudása fejlődik, akkor jobb lehetőség után nézhet. Szerinte azonban emiatt Magyarországtól még távolabb kell mennie, mert megfogalmazása szerint Bécs alatt már egy kis Magyarország van, annyira telített a munkaerőpiac honfitársainkkal.

Forrás: Kisalföld