Az Alkotmánybíróság 2015. szeptember 15-én elkaszálta a Kúria végzését. A Kúria korábban lehetővé tette a férfiak kedvezményes nyugdíjára vonatkozó népszavazási kezdeményezést, az AB határozatával azonban a népszavazás nem tartható meg, így az erre irányuló aláírásgyűjtés is okafogyottá vált. Noha az indoklás még nem jelent meg, a döntés alkotmányjogi indokát Magyarország Alaptörvénye XIX. cikkének (4) bekezdése szolgáltathatta, amelynek zárómondata szerint törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja. Ez a rendelkezés teszi alkotmányossá a nők kedvezményes nyugdíját, miután a nemek egyenjogúságának általános követelményét tiszteletben tartva az Alaptörvény a nők fokozott védelmének szükségességére hivatkozva pozitív diszkrimináció alkalmazását teszi lehetővé a nők javára a nyugdíjrendszerben – olvasható a Világgazdaságban.
Mégis mi motiválhatta a férfiak kedvezményes nyugdíjának bevezetésére irányuló kezdeményezést? Egyrészt demográfiai okok, amelyek közül a legdrámaibb, hogy a nyugdíjasoknak csak alig több mint egyharmada férfi. Egy 60 éves nő átlagosan 5 évvel hosszabb életre számíthat, mint egy ugyanilyen korú férfi. A férfiak a járandóságot ezért rövidebb ideig élvezhetik, mint a nők, annak ellenére, hogy a nyugdíjrendszer fenntartásához magasabb összeggel járultak hozzá életük során: hosszabb szolgálati idejük van, és 16-18 százalékkal magasabb kereset után fizettek nyugdíjjárulékot. A nemek közötti eltérő élettartamokat megvilágítja az a tény is, hogy a 2011-es népszámlálási adatok szerint Magyarországon összesen 976 ezer özvegy élt, akik közül 822 ezer a hölgy. Vagyis a férfiak nemcsak a saját jogú, hanem a hozzátartozói nyugellátások terén is súlyos hátrányt szenvednek.
A férfiak nyugdíjlehetőségeit közvetlenül károsította a korhatár előtti nyugdíjak megszüntetése, különösen az egészségre ártalmas munkakörben dolgozók korkedvezményének megszüntetése is. Csak tavaly év végéig lehetett korkedvezményre jogosító időt szerezni, azóta semmilyen módon nem kompenzálják a rendkívüli munkakörülményeket. Az érintett férfiak joggal vethetik föl, hogy a szervezetüket az átlagosnál sokkal jobban igénybe vevő munkát végezve sem mehetnek el korábban nyugdíjba.
Különösen érthetetlenné teszi a korkedvezmény megszüntetését az a tény, hogy ez nem került az államnak egy fillérjébe sem, hiszen a munkáltatóknak kellett megfizetniük a korkedvezmény árát egy külön járulék révén. A férfiak komoly sérelmeket szenvedtek az egészségügyi, a munkanélküli- és a szociális ellátó rendszereket érintő mély átalakítások következtében is.
Kedvezményes nyugdíjuknak tehát lenne elég indoka, mégsem lett volna bölcs intézkedés a bevezetése. Már a nők kedvezményes nyugdíja is jelentősen csökkenti a nyugdíjkassza bevételeit, miközben minden évben növeli a kiadásokat (2016-ban már 195,5 milliárd forint a kiadási előirányzat erre a célra). Ha a férfiak számára is 40 évi munkaviszonyhoz kötnénk a nyugdíj igénylését, akkor öt éven belül ugyanolyan létszámban lehetnének jogosultak e kedvezményre, mint a nők. A férfiak nyugdíja azonban többe kerülne, így rövid időn belül 220-260 milliárd forint nagyságrendű pluszkiadás terhelné a nyugdíjkasszát.
Önmagában ez a terhelésnövekedés nem tűnik elviselhetetlennek, a kezdeményezés hívei fel is sorolták, honnan lehetne átcsoportosítani ekkora összeget a nyugdíjbiztosítási alap részére. Viszont ha figyelembe vesszük, hogy 15 éven belül egyrészt félmillióval óhatatlanul kevesebb lesz a járulékfizető azért, mert a nyugdíjkorhatárt ebben az időszakban betöltő 2,1 millió ember helyére ennyivel kevesebb fiatal lép be a munkaerőpiacra, másrészt további félmillióval azért, mert a magyarok inkább külföldre vándorolnak dolgozni, vagyis itthon nem fizetnek járulékot, akkor mindjárt másként alakul a tényleges terhelés. A férfiak kedvezményének bevezetése nélkül is ugyanebben az időszakban kétszázezerrel nő a nyugdíjasok létszáma, ami a bevezetéssel már négyszázezerre duzzadhatna. Vagyis egymillióval kevesebb járulékfizető szembesülne négyszázezerrel több nyugdíjas eltartásának terhével már másfél évtizeden belül.
Akit ez nem riaszt meg, az vegye azt is figyelembe, hogy a drámai képet tovább sötétíti a munkanélküliség, a közfoglalkoztatás, a megváltozott munkaképesség és hasonló okok miatt az a további több mint félmillió ember, aki vagy egyáltalán nem fizet nyugdíjjárulékot, vagy nem képes fizetni a mindenkori abszolút minimum értékeknél magasabb járulékot. A járulékbevételek ráadásul a kényszerű közteher-optimalizálási stratégiák általános elterjedtsége miatt is apadnak.
Ha a fenti adatok tükrében még mindig akad, aki látja a jelenlegi folyó finanszírozási paradigma mellett a nyugdíjrendszerünk tartós finanszírozhatóságát, akkor az ne feledje számításba venni azt sem, hogy a becslések szerint a magyar GDP 22 százaléka még ma is a szürke- és feketegazdaságban képződik, ahonnan semmilyen járulékbevétel nem érkezik.
Itt merül föl a valódi kérdés: e tények alapján védhető lett volna-e az a nyugdíjkedvezmény, amely az egyre mélyebb demográfiai, foglalkoztatási és kivándorlási sebektől vérző nyugdíjkassza terhelését tartósan növeli? Az Alkotmánybíróság döntése mentesített minket a válasz végiggondolása alól.
A férfiak jogos panaszait azonban nem lenne szerencsés a szőnyeg alá söpörni. A kedvezményes nyugdíj drága lehetősége helyett a 60 évesnél idősebbek fokozott munkajogi védelmével, a nyugdíj előtti álláskeresési segély feltételeinek enyhítésével és az egészségre ártalmas munkakörökben dolgozók korkedvezményszerzési lehetőségének helyreállításával sokkal kisebb kiadással és hatékonyan lehetne orvosolni az idősödő férfiak gondjait is.
A szerző a Nyugdijguru.hu alapítója, amely elérhető a www.facebook.com/nyugdijguru weboldalon is
Forrás: Világgazdaság
