Munkaköri leírásában szerepel, hogy főz a fiatalokra, lelki támaszt nyújt nekik, jó kedvre deríti őket, és egy dolgos élet tapasztalatai alapján tanácsokat ad nekik, hogyan viselkedjenek az új munkahelyükön. Aki ebben egy bölcs, vidám, rugalmas nagymama teendőire ismer, az nem téved – írja a HVG.

Német startup cégek előszeretettel alkalmaznak nagymamakorú, azaz leginkább az ötvenes éveikben járó vagy idősebb nőket. „Start-up-Oma” – így hívják őket, és a KPMG tanácsadó cég tavalyi keltezésű startuptanulmánya szerint a fiatal német vállalkozások nagyjából tíz százaléka foglalkoztat ilyen pótanyákat (mert, bár némelyikük tényleg nagymama, kora szerint a többség inkább anyja lehetne a huszonéves pártfogoltjainak). Ez nem jelentéktelen arány, még ahhoz képest sem, hogy a csocsóasztal még fontosabb: az ifjúsági munkahelyek 25 százalékának tartozéka. A felmérés azokról az irodákról szól, ahol az öltözködési rendbe lényegében mindenhol belefér a kapucnis pulóver.

A céges nagyik feladatköre – némi bevásárlás és hivatalsegédi rohangálás mellett – nagyjából egybevág azzal, ami egy viszonylag új munkakörben, a feel-good manager szerepében kívánatos. Ez, vagyis a jó közérzet menedzsere immár némelyik gazdasági képzés tanrendjében is szerepel. Németországban tavalyelőtt óta szakmai szövetségük is van a munkahelyi hangulatot javító szakembereknek. Ez a tevékenység természetesen nincs életkorhoz vagy nemhez kötve, ezért is érdekes, hogy – mint a közelmúltban a hamburgi Die Zeit riportjából is kiderült – a startupnagyi viszont valóban nem fiatal, és valóban nem nagypapa. Az életkor abból az okból számít, hogy a feladat nem követel teljes munkaidőt, ezért leginkább olyanokat vonz, akik már kiszorulóban vannak a rendes munkaerőpiacról, de a nyugdíjazásukig még hátravan jó pár év.

A berlini Door2Door startup példájával élve a lap azt írta, hogy a nagyikat a német Minijob (miniállás) rendszerben foglalkoztatják, vagyis havi 450 eurót kereshetnek, kedvezményes járulékfizetés mellett. Az viszont már inkább a konvenciókkal függhet össze, hogy a főzőcskézős-csevegős munkára a jelek szerint nemigen alkalmaznak férfiakat (bár az idevágó álláshirdetések korrekt módon általában nőket és férfiakat egyaránt megszólítanak). Míg a startup cégek többnyire versengenek a tehetséges fiatalokért, a közérzetjavító középkorúakkal pont fordított a helyzet: ők állnak sorba a kívánatos állásokért. A cégek válogathatnak köztük, és ha a helyzet úgy alakul, könnyű szívvel lecserélhetik őket.

A berlini vagy müncheni startupnagyikról szakemberek is úgy tartják, hogy a házias ebédekkel, a kedves szavakkal és egyéb jótéteményeikkel javítják a csapatszellemet, növelik a munkatársak motivációját, segítik az újonnan érkezők beilleszkedését – és mindezt a kisebb cégek is megengedhetik maguknak. Többnyire angoltudást is feltételül szabnak, hiszen a startupok külföldről is vonzzák a tehetségeket. A munkakör betöltéséhez ezért gyakran megkövetelik a helyismeretet is, hogy a nagyik el tudják mesélni, hová csöppentek az érkezők. Más kérdés, hogy nagyobb vállalatoknál már nem elég a kedvesség és az életbölcsesség. Ott érdemi kérdésekben is el kell igazítani a dolgozókat, ezért fizetett nagyik helyett inkább a hr-munkatársaknak kell bevetniük magukat az ifjú tehetségek irányításához.

Forrás: HVG