Bárhol dolgozik is egy magyar az Európai Unióban, illetve Izlandon, Liechtensteinben, Norvégiában vagy Svájcban, az ezekben az országokban végzett munka után is jogosult lesz nyugellátásra. Annál is inkább fontos ezt tudni, mert ugyan jelenleg is több százezren dolgoznak külföldön, a K&H Bank tavaszi felmérése szerint ez a szám tovább emelkedhet. Az adatgyűjtés szerint ugyanis száz fiatalból 54 fogadna el külföldi munkaajánlatot, de a már dolgozók 19 százaléka is hajlandó lenne külhonban munkát vállalni - írja az MNO.hu.
Ahhoz, hogy nyugellátáshoz jusson egy adott országban végzett munka után honfitársunk, a Bankmonitor cikke szerint még az adott országban sem kell élni. Sőt, még a nyugdíjjal kapcsolatos kérvényt sem kell a munkavégzés helye szerinti országban beadni, azt a közösség bármely tagállamában megteheti a munkavállaló, hiszen a munkaerő szabad áramlásának elve a nyugellátásra is vonatkozik. Fontos tudni, hogy minél több országban dolgozott valaki, annál korábban érdemes beadni a nyugdíjkérelmet, mert idő, amíg a hivatalok feldolgozzák a kérvényt.
Attól nem kell tartani, hogy elvesznek a ledolgozott évek, mert bárhol is volt állásban a nyugdíjba vonuló, minden, munkával töltött nap után jár az ellátás. Országonként különbözik azonban a nyugdíjkorhatár, így lehet, hogy amíg az egyik országban munkával töltött évek után már utalják a nyugdíjat, a másikban végzett munka után járó nyugdíjra még éveket kell várni. Így például a francia szabályok szerint már 62 éves korban nyugdíjba lehet vonulni, s így értelemszerűen jár az ellátás, miközben az érintett itthon még kénytelen néhány évet dolgozni. Pont fordított a helyzet Németországban. Miután ott 67 év a nyugdíjkorhatár, hiába is kéri egy 65 éves korában nyugállományba vonult magyar a Németországban töltött évek után járó havi ellátást, azt csak a 67 éves kor elérését követően kezdik utalni neki.
Az ellátás megállapításánál az sem mindegy, hogy hány évet dolgozott honfitársunk egy adott országban. Tagállamonként ugyanis eltérő, hány év munkaviszony szükséges a nyugellátáshoz. Vannak olyan országok, ahol egy évnél rövidebb munkaviszony után nem jár ellátás. Ezek a hónapok sem vesznek el azonban a nyugdíjszámításnál, hiszen ezt az időszakot egy olyan országban fogják figyelembe venni a nyugdíj kiszámításánál, ahol megszerezte az illető a nyugdíjjogosultságot. Akad, ahol hosszabb időszak után jár csak az ellátás. Németországban például legkevesebb öt évet kell munkával eltölteni az embernek ahhoz, hogy ott is jogosult legyen a nyugdíjra. Ha ennél kevesebbet töltött ott munkával valaki, akkor a Németországban ledolgozott éveket szintén egy olyan országban kapott nyugdíjhoz csapják, ahol megvan az ellátáshoz szükséges idő.
Európa legtöbb országában úgy számítják ki az esedékes ellátást, hogy megnézik, mekkora nyugdíj járna, ha a munkaképes időszak alatt végig ott dolgozott volna a munkavállaló, majd ezt arányosítják azzal, hogy hány évet volt ténylegesen alkalmazásban. Ez az arányosított uniós nyugdíj. Ezenkívül létezik egy másik fogalom is, a nemzeti nyugdíj, ezt ott fizetik, ahol a munkavállaló megszerezte az alanyi ellátási jogosultságot, vagyis ahol a legtöbbet dolgozott életében. Ezek közül mindenhol azt fizetik, amelyik kedvezőbb a nyugdíjasnak.
