Manapság már nem ritka, hogy a negyedik x-en túl kell munkahelyet váltanunk, és az sem, hogy ilyenkor egy fiatal csapatba kerülünk. Mit tehetünk, hogyan tudunk beilleszkedni? A femcafe.hu szakértője, Őri Júlia elárulja.

Mivel találjuk szemben magunkat?

Tudomásul kell vennünk, hogy az élet szinte minden területén több generáció él, dolgozik, tanul együtt, végez közös tevékenységet. A legtöbb, amit tehetünk, hogy megpróbálunk ehhez alkalmazkodni. A munkahelyen felmerülő helyzetekkel szeretnék foglalkozni, tanácsot, javaslatot adni, hogyan tudjuk áthidalni a generációs különbségeket, és segíteni a saját- vagy idősebb kolléga beilleszkedést.

Néhány nagyon speciális területet, ágazatot leszámítva jellemző módon szinte minden korosztály megtalálható egy szervezeten belül. Ezt érdekes, jó dolognak tartom. Sok tanulási lehetőséget biztosít mindenkinek. A sokszínűség mindig sok lehetőséget hordoz, képessé tesz arra minket, hogy árnyaltabban lássuk a közösséget, a céges kapcsolatokat, és ne csak fekete- fehér színben gondolkozzunk. Vannak mikró közösségek, ahol akár kor, akár érdeklődési kör, akár hasonló élethelyzet hozza közelebb egymáshoz a kollégákat.

Személyiségfüggő, de az évek számának növekedése egyre növeli a rugalmatlanságunkat. Talán tartunk új helyzetektől, szorongunk az ismeretlentől, ösztönösen próbáljuk védeni a megszokott, kényelmes világunkat, komfort zónánkat. De egy új munkakörnyezetbe bekerülni fiatalon sem mentes a kihívásoktól. Hát még 40+- osan. Okosan készüljünk fel rá.

Nézzük reálisan a képességeinket, fogalmazzuk meg az erősségeinket, és lehetőleg erre helyezzük a hangsúlyt. Az évek alatt megszerzett tapasztalat sok tartást tud adni, ne szégyelljük felidézni egy-egy sikeres történetünket, szakmai sikerünket.

Mi tudunk mi, és mit tudnak ők?

Teljesen mást. Máshonnan nézzük a világot, máshogy közelítünk a problémához, másképp építünk munka-és emberi kapcsolatokat. Éppen ez a más megközelítés nagyon inspiráló tud lenni, lehetőséget kapunk más szemüvegén keresztül meglátni dolgokat, összefüggéseket.

Nagyon szeretek fiatalokkal dolgozni. Jó megtapasztalni a problémamegoldó képességüket, amilyen biztonsággal értik és kezelik az újabb technikai kütyüket, nekik az okos telefon és a virtuális világ barátjuk, ott érzik biztonságban magukat. Készségszinten kezelik a programokat, az appokat, pillanatok alatt megszerzik a szükséges információt, tudják, hol-mit keressenek. Mindig ámulva nézem, milyen otthonosan, gyorsan találják meg az információkat, milyen biztonsággal kezelik a technikai vívmányokat. Azt szoktam mondani, hogy okostelefonnal a kezükben születnek.

Bevallom, én a buta felhasználó szintjén vagyok. Próbálok haladni a korral és ismerkedni újabb dolgokkal, appokkal, de én fényévekre vagyok tőlük. Ez engem már nem zavar, ha segítségre, tanácsra van szükségem, nem pazarolom az időt, rögtön őket kérdezem. Sok időt és fejtörést megspórolok magamnak. Ők pedig örömmel segítenek. Ugyan időnként látom rajtuk a teljes döbbenetet, de ezen már csak jót mosolygok.

Amiben viszont a 40+ -os korosztály jó, az a kapcsolatépítés, privát-és munkahelyi kapcsolatok, csapatok kialakítása, motiválni és példát mutatni. A biztos szakmai fellépés, a tárgyalási rutin, történetmesélés. Ha nem kioktatni, hanem jó szívvel tanítani akarjuk a fiatalokat, azért hálásak. Nem jobbak vagyunk, csak öregebbek és tapasztaltabbak.

A közös platform

Ne harcolj, ne akard bizonyítani, milyen tapasztalt vagy! Kitartóan, precízen tedd a dolgod, a példád legyen követendő! A kor önmagában nem érdem. Tény. Kezeld partnerként a fiatal kollégákat is. Nem versenyezni kell velük. Szeretik a nyílt, direkt kommunikációt, a kérdésekre választ szeretnének kapni. Nem a pozíciót tisztelik, hanem a szakmai tudást, a határozott fellépést, a hiteles vezetőt és főnököt. Hamar elvesztik az érdeklődésüket, újabb és újabb impulzusokra van szükségük. A részletek annyira nem dobják fel őket, az egészet szeretik látni, érteni.

Kölcsönösen tudunk tanulni egymástól. Arra biztatom a középkorú kollégákat, bátran merjenek kérdezni a fiataloktól. Egyáltalán nem ciki. Senki nem gondolja, hogy mindentudók vagyunk. Engedjük el ezt a maximalista elvárást magunkkal szemben. Elég szánalmas folyton azt bizonygatni, hogy a korunk alapján már fel vagyunk vértezve, nem ér minket már meglepetés, nálunk van a bölcsek köve. Legyünk nyitottak, kíváncsiak, törekedjünk megérteni a fiatal kollégák gondolkodását. Mutassuk meg magunkat emberként is. Időnként meséljünk magunkról, a családunkról, a hobbinkról. De ne terheljük őket véget nem érő családi sztorikkal, ezer éves történetekkel. Ne legyünk sajnálatra méltóak. Ne kezeljük őket gyerekként. Okosak, értelmesek, tájékozottak, csak másféle képességekben erősek, mint mi. A kölcsönös elfogadás és tudás megosztás lehet a varázsszó. Oda-vissza…..

Forrás: femcafe.hu