Belátható és beláthatatlan következményeket tartogat az automatizáció, robotizáció megállíthatatlan fejlődése. A téma egyik legismertebb szakértője, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatója, Jonathan Ruane nyomatékosan ajánlja az Alapblogon megjelent interjúban, hogy lankadatlanul tanuljunk életünk végéig. „Turbózzuk” magunkat folyamatosan, hogy alkalmazkodni tudjunk az állandósuló technológiai változások okozta újabb és újabb kihívásokhoz. Sürgeti egyúttal a gépi intelligencia fejlődésében élenjáró cégek vezetőit és azok finanszírozóit, hogy mielőbb egyezzenek ki a kormányokkal és a dolgozói érdekképviseletekkel a várható magas profitok igazságos elosztásáról: azokból juttassanak rendesen a mesterséges és a természetes intelligencia közti harc sok száz milliónyi vesztesének is.

Zentai Péter: A fejlett világban terjed a félelem, hogy a robotizáció óriási munkanélküliséget, ezáltal társadalmi problémákat okoz. A valóság egyelőre azonban más képet mutat: komoly munkaerőhiánytól szenvednek az élen járó országok – ezt Magyarországon is tapasztaljuk. Szakmunkásokat vagy diplomásokat kellene-e képezni elsősorban?

Jonathan Ruane: A legtöbb fejlett országban amiatt aggódnak, hogy rövid időn belül egyre nehezebb lesz állást találni. Ezekben az országokban trendszerűvé vált, hogy a munkaerőpiac el van árasztva nagyon alacsonyan fizető helyekkel, illetve kisebb számban olyanokkal, amelyek elnyerői elképesztően magas fizetést kapnak. Lassan csak ez a két véglet létezik, és e mögött az automatizáció és a globalizáció húzódik meg.
A szakértők többsége úgy látja ma, hogy ha egy alkalmazott vagy egy munkát kereső pályakezdő ki akar kászálódni a tartós alulfizetettség csapdájából, egyáltalán el akarja kerülni, hogy abba beleessen, akkor ezt csak a mind magasabb képzettség megszerzésével tudja elérni. Minél jobb, minél magasabb szintű valakinek a végzettsége, képzettsége, annál értékesebb, hatékonyabb munkára képes – ez igaz a kétkezi és az agyi munkára egyaránt.
Tudom persze, hogy Magyarországon, mint ahogy a legtöbb más európai országban is a munkanélküli fiatalok nagy száma illetve alulfizetettségük miatt aggódnak leginkább. A politikai döntéshozóknak e probléma enyhítése érdekében csak azt tanácsolhatom, hogy egyrészt a fiatalok mind magasabb szintű (egyetemi, gyakornoki) képzését segítsék elő, másrészt támogassanak olyan piaci versenyt, amelyben a vállalkozók elsődleges érdeke a minél jobban képzett, tanult fiatalok felszívása. Ez a záloga annak, hogy egy adott ország élre tudjon törni a nemzetközi versenyben.
Szerintem korunk parancsa az, hogy tanuljunk életünk végéig, tegyük képessé magunkat arra, hogy mindig – még idősebb korunkban is – folyamatosan tudjunk alkalmazkodni az újabb és újabb kihívásokhoz.

Jonathan Ruane

Jelenleg mi a nagyobb kihívás a fejlett világ számára: a munkaerőhiány vagy az automatizáció, robotizáció gyors térhódítása?

Észak-Amerikában az a legnagyobb probléma, hogy kevés a jól fizető állás. Tény, hogy viszonylag kevés a munkanélküli, ugyanakkor azonban évtizedek óta stagnál a jövedelmük a diploma nélküliek millióinak. A munkaerőpiac pedig egyszerűen nem tud működni az olyan városokban, régiókban, amelyek gazdaságát hagyományosan mindig is legfeljebb csak egy vagy két hatalmas munkaadó vagy ágazat uralta. Ezeken a helyeken nagy a munkanélküliség és az ebből fakadó szociális feszültség. Az automatizáció, a termelés külföldre telepítése, az energiaváltás óriási számban semmisített meg tradicionális, főként fiatal férfiak, szakmunkások által betöltött munkahelyeket az autógyárakban, a bányákban, az acéliparban.
Ugyanakkor egy sor amerikai városban a feltörekvő cégek komoly munkaerőhiánnyal küzdenek. Óriási a kereslet a magasabban képzettek iránt, de nincs belőlük elegendő.
Ezért mondja velem együtt sok amerikai közgazdász, hogy a képzésbe, a tanításba kell invesztálni!

Mit gondol, tényleg karnyújtásnyi közelségbe kerültünk ahhoz a gazdasági, technológiai korszakhoz, amelyet a mesterséges intelligencia (AI – Artificial Intelligence) fog uralni? Ha igen, akkor melyek azok a következmények, amelyekről már most tudjuk, hogy elkerülhetetlenek?

Ha mesterséges intelligencián azt értjük, hogy okos gépek és szoftverek hálózata széles területeken veszi át az ember helyét, akkor már bekövetkezett a mesterséges intelligencia erőteljes térhódításának a nyitánya az élet minden területén. Az AI terjeszkedése olyan nyilvánvaló gazdasági és technológiai trendekhez kapcsolódik, mint amilyen a felhő alapú számítástechnika, az internet, az üzleti- és a tőzsdei élet műveleteinek automatizálódása, a szellemi és kézzel fogható javak előállításához szükséges különböző munkafázisok messzi távolba helyezése.
A közeli jövőben azonban az intelligens gépek továbbra is csak inkább a részfeladatokat, mintsem a teljes munkaterületeket lesznek képesek uralni. A robotok bizonyosan ellehetetlenítik a monoton, az elejétől a végéig belátható, kiszámítható, ismétlődő fázisokból összetevődő munkát végző emberek állását, munkahelyeiket. Az emberi ész kreativitását azonban nyilván – egyelőre – nem tudják helyettesíteni.
Az önvezető járművek megjelenése potenciálisan rendkívüli mértékben változtathatja meg a munkaerőpiac struktúráját, de megítélésem szerint a közlekedés teljes automatizálódása, annak totális „AI ellenőrzése” alá kerülése jóval később következik be, mint ahogy azt egyesek prognosztizálják. Mindazonáltal mégis merném javasolni Magyarországnak, hogy kezdjen ebbe a területbe befektetni, mert ez hosszú távon nagyon jól jövedelmezhet.

A gépi intelligencia térhódítása feltartóztathatatlan, és e folyamat eredményeként még szélesebbé válnak a jövedelemkülönbségek. Az lesz a jellemző a globális munkaerőpiacra, hogy vagy a csak nagyon magasan képzett, vagy csak a nagyon egyszerű emberi munkaerőre lesz szükség. Az okos gépek pedig „önfejlődésükkel” totálisan ellehetetleníthetik a középosztályt. Megkockáztatom: akár társadalmi forradalmak is kitörhetnek, hogy megállítsák az „AI forradalmat”…

Az biztos, hogy óriási kockázatokat rejt magában ez a folyamat. Az Egyesült Államokban már tapasztaljuk, hogy míg a mesterséges intelligencia fejlesztéséhez, térnyeréséhez meghatározó mértékben hozzájáruló technológiai cégeknél dolgozók jövedelmei az egekbe szöknek, addig az emberek túlnyomó többségének hosszú évek óta semmit sem emelkedett a bére. Nem szólva arról, hogy az AI térnyeréséből fakadó beláthatatlanul magas jövedelmekből, az egész folyamat gazdasági hasznából meghatározóan azok a gazdagok fognak tovább gazdagodni, akik megengedhették maguknak, hogy e területbe invesztáljanak. Rendkívüli veszteségek, igazságtalanságok érhetik viszont azokat – akár teljes gazdasági ágazatokat –, akiknek munkáját a gépi intelligencia eliminálta. Ez a jelenség próbára fogja tenni a gazdasági, a szociális és a demokrácia működtetésére hivatott intézményeket.
A kormányoknak, államoknak, a különböző dolgozói érdekképviseleteknek és az érdekelt, érintett cégeknek, azok tulajdonosainak előbb-utóbb közösen kell megoldást találniuk arra, hogy igazságosan osztódjanak el a jövendő, a gépi intelligencia által dominált világból fakadó hasznok. Ugyanakkor ügyelni kell arra is, hogy a társadalmi stabilitást segítő állami, központi, tervezett beavatkozások semmiképpen se veszélyeztessék magát AI térnyerési folyamatot, mert az – mindent egybevetve – jobb és élhetőbb hellyé teszi a világot.

Forrás: Alapblog

Eseménynaptár

loader

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

Megvá­lasz­tot­tak — Mi lesz most?



A szem­lé­le­té­ben teljes mér­ték­ben újdon­ság­nak szá­mí­tó könyv egy­részt meg­oldást nyújt a ma­gyar szak­szer­ve­ze­te­ket is súj­tó fo­lya­ma­tos tag­lét­szám­csökkenés meg­állí­tá­sá­ra, más­részt se­gít át­te­kin­te­ni a mun­ka­he­lyi tiszt­ség­gel já­ró fe­la­da­to­kat, va­la­mint azok si­ke­res el­lá­tá­sá­hoz gya­kor­la­ti ta­ná­csok­kal lát­ja el a mun­ka­he­lyi szak­szer­ve­ze­ti tiszt­ség­vi­se­lőket.

To­vábbi in­for­má­ció