Évtizedekig jól működő gyakorlat volt, hogy az egészségre fokozott veszélyt jelentő munkakörökben dolgozók korábban mehettek nyugdíjba. A Fidesznek ez nem tetszett, és a korkedvezményes nyugdíj lehetőségét megszüntették. De hogy mi lesz helyette, azt évek óta nem tudni, miközben egy idősödő mozdonyvezetőt vagy buszsofőrt ki kell rúgni például akkor, ha cukorbeteg. Mehet az utcára, mert a munkaadót semmi nem kötelezi arra, hogy biztosítson neki más beosztást – olvasható a veledvagyunk.hu-n.

Úgy tűnik, nemigen sikerül előrelépni a szociális partnerek közötti párbeszéd során abban, hogy milyen kedvezményeket biztosítsanak azoknak, akik fokozott egészségkárosító kockázatokkal jellemezhető munkát végeznek. Ezt korábban a jogszabály egyértelműen meghatározta: létezett egy tételes lista a korkedvezményre jogosító munkakörökről, s aki az abban felsorolt tevékenységek bármelyikét végezte, tíz év után kettő, minden további öt év után egy évvel előbb mehetett nyugdíjba (nők esetében nyolc esztendő után járt a két év, s minden négy év után még egy).

A korkedvezmény megillette egyebek mellett a föld alatti munkát végzőket, például a vájárokat, a lőmestereket, a csilléseket. Ma már mélyművelésű bánya szinte nincs is. Működik viszont jó néhány melegüzem, így vannak talán kohászok, olvasztárok, hengerészek, kazántisztítók. Meg búvárok, csatornatisztítók, szövőnők, ionizációs sugárzásnak kitett orvosok, egészségügyi dolgozók, mérnökök, fizikusok és vegyészek is. S egészen biztosan maradtak mozdonyvezetők, jegyvizsgálók – kalauzok –, sarusok, tolatásvezetők, busz- és villamos-, meg metróvezetők és mentősofőrök. Lehet, hogy polgári pilóta, esetleg légiutas-kísérő, s hajógépész is akad még néhány. Ezekben a munkakörökben korábban járt a korkedvezményes nyugdíj.

Nem lehet vitatkozni azon, hogy a szabályozás idejétmúlt, hiszen ma már nemigen van a bányászatban főtecsavarozó vagy penészsepregető, de vasúti mozdonyfűtőt is nehezen lehetne találni. Vélhetően az olvasztár sem tucatszakma, a régi szabályozást tehát nemigen lehetne alkalmazni. Így azzal a Magyar Szakszervezeti Szövetségnek sincs baja, hogy meg kell újítani a rendszert.

Csakhogy erről évek óta megy a huzavona, amióta a kormány 2012-ben egyoldalúan megszüntette a korkedvezményes nyugdíj lehetőségét. A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) legutóbbi, júniusi ülésén is szóba került ez a kérdés, de egyelőre csak abban van a szociális partnerek között egyetértés, hogy megfelelő eljárásrendet kell kidolgozni a fokozott egészségkárosító kockázatokkal jellemezhető munkakörök meghatározása érdekében.

Ilyen lehet a kormány javaslata szerint a különösen nehéz fizikai munka, a különösen terhelő – túl hideg vagy túl meleg – munkahelyi környezet, a többműszakos munka, a fokozott pszichés megterhelés, az ergonómiai, illetve pszichoszociális kóroki tényezőknek való tartós kitettség. Az ördög persze a részletekben rejlik, így kérdéses lehet, mit tekintenek majd különösen nehéz munkának, mit jelent a fokozott pszichés megterhelés, s mit az ergonómiai, illetve a pszichoszociális kóroki tényező.

Szóval lesz még miről vitatkozni. Ennek ellenére úgy gondoljuk, az eljárásrend meghatározása az egyszerűbb feladat. Bár vannak máris kérdéseink, ilyen például az, mennyire lehet majd valóban objektív a kockázatértékelés, hiszen az eljárás lefolytatásához szükséges útmutatót a foglalkozás-egészségügyi szerv adná ki, az értékelést pedig a munkáltató rendelné meg.

Utána meg lehet majd harcolni azért, hogy a légkondicionált vezetőfülkében dolgozó, száz ember életéért felelős buszsofőr vagy a hőségben robotoló gumigyári munkás van-e rosszabb helyzetben? Elképzelhető, hogy a normatív szabályozás jobb lenne, de azt a kormány nem akarja.

Nem kevésbé lenne fontos, hogy megállapodjunk az alapelvekben. Az érdekképviseletek sem „nyugdíjasországot” akarnak, hanem azt szeretnék, hogy lehetőleg mindenki aktív dolgozóként érje el a törvényes öregségi nyugdíjkorhatárt. Szóval nem korkedvezményben gondolkodunk, bár bizonyos esetekben elkerülhetetlen, hogy a munkaképesség jelentős csökkenése esetén valamilyen előrehozott öregségi ellátást biztosítsanak.

De elsőként inkább azt szeretnék elérni, hogy aki fokozott egészségkárosító kockázatokkal jellemezhető munkakört tölt be, annak napi legfeljebb nyolc, illetve heti negyven óránál többet semmiképpen ne kelljen dolgoznia, s a munkaközi szünet az esetükben számítson be a munkaidőbe. Az érdekképviseletek emellett azt akarják, hogy az emberi egészségre fokozott kockázatot jelentő munkakörökben kapjanak a dolgozók pótszabadságot és valamilyen rendszeres rekreációs lehetőséget.

A munkaadói oldal ezt nem fogadja el, legfeljebb azt tartják elképzelhetően, hogy például az ágazati kollektív szerződésekről szóló tárgyalások során lehessen egyeztetni erről. Álláspontunk: szükséges a normatív szabályozás.

Ugyanígy vitatott pont, hogy ki fedezze a veszélyes munkakörökben foglalkoztatottnak az e tevékenységgel összefüggésben felmerült gyógykezelési költségeit, az átmenetileg munkanélkülivé váltak keresetkiegészítését, a más területen még foglalkoztatható személyek átképzésének költségeit. S az sem világos, mi van akkor, ha valakinél olyan súlyos egészségromlás következett be, hogy már semmilyen munkát nem képes végezni.

A munkaadói oldal szerint a veszélyes munkahelyeken foglalkoztatottak utáni közterheket vagy azok egy részét kockázati elven működő üzleti biztosítókhoz fizetnék be. Szerintünk ez nem megy, mert ha valahol kedvezőtlen munkafeltételek között alkalmaznak valakit, a cégnek kell vállalnia az ezzel kapcsolatos esetleges többletköltségeket. Ez korábban is így volt: amíg élt a nyugdíjkorkedvezmény, plusz 13 százalékot fizettek a vállalkozások a kedvezményre jogosító munkakörökben foglalkoztatott dolgozók után.

A kormányoldal álláspontja is hasonló: a fokozott kockázattal járó extra ellátások fedezetét az érintett munkáltatók nagyobb tehervállalásával kell fedezni, anélkül, hogy a munkavállalóknak ezért többet kellene fizetniük. A cégek ennek olyan nagyon nem örülnének.

Hát itt tartunk most – évek óta tartó egyeztetés után. Vagyis nagyjából sehol. Fogalmunk nincs, melyek a veszélyes munkakörök, kik lehetnek jogosultak a kivételes elbánásra, milyen kedvezményeket kaphatnak, s mi lesz velük, ha végképp belerokkannak a fokozott igénybevétellel járó munkakör okozta többletteherbe, s más beosztásban sem alkalmazhatók. Ők utcára kerülnek? Ennek a huzavonának véget kellene vetni. Előbb-utóbb elfogy a szakszervezetek türelme...

Álljon itt egyetlen példaként a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló miniszteri rendelet, amely szerint a pszichoszociális kóroki tényezők az „olyan tartós szociális rizikó-szituációk (pl. szociális izoláció, konfliktus munkatárssal vagy vezetővel), illetve kényszerű életmódváltozási esemény és élmény (migráció, kényszerű tárgyvesztés stb.), amelyek úgynevezett rizikódiszpozíció (pl. A-típusú magatartásminta) fennállása esetén pszichés vagy pszichoszomatikus megbetegedéshez, balesethez, társadalmi beilleszkedési zavarhoz vezethetnek”. Ezt elég nehéz értelmezni.

Forrás: veledvagyunk.hu

Eseménynaptár

loader

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

Megvá­lasz­tot­tak — Mi lesz most?



A szem­lé­le­té­ben teljes mér­ték­ben újdon­ság­nak szá­mí­tó könyv egy­részt meg­oldást nyújt a ma­gyar szak­szer­ve­ze­te­ket is súj­tó fo­lya­ma­tos tag­lét­szám­csökkenés meg­állí­tá­sá­ra, más­részt se­gít át­te­kin­te­ni a mun­ka­he­lyi tiszt­ség­gel já­ró fe­la­da­to­kat, va­la­mint azok si­ke­res el­lá­tá­sá­hoz gya­kor­la­ti ta­ná­csok­kal lát­ja el a mun­ka­he­lyi szak­szer­ve­ze­ti tiszt­ség­vi­se­lőket.

To­vábbi in­for­má­ció