A kormány a jövő évi költségvetési törvény javaslatában 100 milliárd forinttal kevesebbet szán a közfoglalkoztatásra, mint az idei tervekben szerepelt. Ezzel visszalépnek a 2014. évi szintre. Az a kérdés, hogy mi lesz a most közmunkán élőkkel, vagy a munkaerőhiány mindenre a megoldás? A Policy Agenda heti elemzésében ezt a kérdést vizsgálta.

A kormány jövőre 225 milliárd forintot kíván közfoglalkoztatásra fordítani. Idéna tervek szerint ez az összeg magasabb, 325 milliárd forint. Ez tehát elsőre azt jelenti, hogy radikális, azaz 100 milliárd forintos forráskivonást akar végrehajtani a kormány. A valóság ennél árnyaltabb. A Policy Agenda szerint tudatosan többet tervezett tavaly is és idén is a kormány erre a költségvetési sorra.

A 2016-ban 70 milliárd forint maradt meg a közfoglalkoztatásból, ami egyik fedezete volt az év végi jelentős költekezésnek. Ezzel a kabinet direkt mozgásteret teremtett magának. És ez idén is várhatóan így alakulhat majd, hiszen az év első három hónapjában is lényegében ugyanannyi pénzt költöttek el közfoglalkoztatásra, mint tavaly ugyanekkor.

A valóságban tehát kb. 270 milliárd forintot kerül a közösből a közfoglalkoztatás mostani szinten történő működtetése. Ebből jövő évben „visszavágni” 45 milliárd forintot már nem látszik olyan jelentős megszorításnak.

Mennyien fognak közmunkásként dolgozni?

Amennyiben az Országgyűlés a tervezett számot fogadja el, akkor a közfoglalkoztatásra szánt pénz 2018-ban lecsökken a 2014-es szintre. Abban az évben havi szinten kb. 180 ezer közmunkás havi foglalkoztatására volt elegendő az a forrás. Ugyanakkor az elmúlt években 5,5 százalékkal nőtt a közfoglalkoztatottak bére (a rendszer igazságtalanságát mutatja, hogy ugyanezen időszak alatt 11,3 százalékkal nőtt az országos átlagbér!). Ha ezt a növekedést hozzászámoljuk, valamint 2018-ban az idei évhez hasonlóan az inflációhoz igazodó közfoglalkoztatotti béremeléssel számolunk, akkor várakozásaink szerint 170 ezer közmunkást foglalkoztathatnak havi átlagban a jövő évben. Ez kb.30-40 ezer fős csökkenés jelent majd.

A kormány a pénz miatt közmunkából kikerülők estében három dolgot tehet.

Az első, hogy nem gondoskodik róluk. Ez nehezen elképzelhető egy választási évben. Igaz ugyan, hogy arra minden eszköze megvan, hogy az év első felében erőltesse a közfoglalkoztatást, és a második félévben, a választások után már kevesebb embert engedjen be a rendszerbe.

A második lehetőség szerint az állami cégeknél dolgozó közmunkásokat át lehetne venni rendes állományba, ezzel emelve a bérüket, és tehermentesítve a közfoglalkoztatás rendszerét. Erre elvileg van egy érvényes kormány határozat, amelynek határideje 2017. április 30. volt. Ugyanakkor erről szóló döntés nem ismert.

A harmadik lehetőség, a kormány bízik abban, hogy a közmunkásokat elviszi a versenyszféra. A munkaerőhiány miatt a cégek arra panaszkodnak, hogy a közfoglalkoztatás merev rendszere benntartja a számukra potenciális munkaerőt.  Ezen vélekedés szerint  a növekvő minimálbér - főleg a közfoglalkoztatotti bérhez viszonyítva - elég csábítást jelent a mai közmunkásoknak arra, hogy máshol vállaljanak munkát. Ennek a lehetőségnek az a nehézsége, hogy a közfoglalkoztatás nagyon egyenlőtlenül oszlik el az ország területén. Egy olyan megyében, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, nehezen elképzelhető, hogy a helyi gazdaság képes lenne lendületbe jönni, és munkahelyeket generálva lehetőséget adni a közmunkásoknak. Ezzel szemben a jobb gazdasági helyzetben lévő megyék (pl. Győr-Moson-Sopron) területén már most is kevés a közmunkás, azaz nem nagyon lesz hova nyúlniuk a cégeknek.

A cél tehát a kormány mostani logikája alapján az, hogy a saját maguk által „felhizlalt közfoglalkoztatási rendszert” elkezdjék lebontani. A jövő évi költségvetés ebbe az irányba tett pénzügyi lépés. Az a kérdés, hogy társadalompolitikai szempontból is képesek lesznek-e ezt a folyamatot levezényelni - derült ki a Policy Agenda elemzéséből.

Forrás: Privátbankár