A világ egyik legérdekesebb társadalmi kísérlete zajlik Afrika második legnagyobb országában, a százmilliós lakosságú Etiópiában. Az ország a nyolcvanas években még a több százezer ember halálát okozó éhínség miatt került a világ figyelmének a fókuszába és a magyar nyelv nemzetkarakterológiai alapvetései élére – írja a g7.24.hu.
Az elmúlt 10 évben azonban a világ leggyorsabban növekvő gazdasága lett, GDP-je évente 10 százalék körül bővült, és 2025-re a közepes jövedelmű országok alsó sávjába emelkedhet. Etiópia gazdasága hagyományosan a mezőgazdaságra épül, a munkavállalók mintegy 80 százaléka dolgozik a szektorban, de vezető szerepét hamarosan átveheti a feldolgozóipar.
Ahogy a globális ruhaipar központjában, Kínában folyamatosan növekednek a nyersanyagárak és a bérköltségek, a magas munkaintenzitású textilipar fokozatosan települ át az olyan fejletlenebb ázsiai országokba, mint Banglades és Vietnam. A következő textilipari centrum pedig Etiópia lehet, ahol a kormány tervei szerint kétmillió munkahely jön létre a feldolgozóiparban a következő hét évben.
Etiópiában 2014 óta négy állami tulajdonú, óriási méretű ipari park nyílt meg, és a következő három évben további 15 ipari park megnyitását tervezi a kormány egymilliárd dolláros beruházással. Az ezekbe települő külföldi cégeknek 10 évig nem kell adót fizetnie és vámmentesen importálhatnak nyersanyagokat.
A textilipar felfutásában szerepet játszott egy bangladesi gyárkatasztrófa is. Öt évvel ezelőtt mély repedéseket találtak egy nyolcemeletes bangladesi ruhagyárban, ahol olyan nyugati márkák termékeit állították elő, mint a Benetton vagy a Mango.
Az épület alsó szintjén működő bank és más üzletek bezártak másnap, de a ruhagyári dolgozók hiába könyörögtek főnökeiknek, dolgozniuk kellett. Az épület aznap összeomlott, több mint ezren haltak meg, és komoly nemzetközi figyelem fordult az ázsiai ruhagyárak nyomorúságos körülményeire.
A világ egyik legismertebb ruhaipari vállalata, a Tommy Hilfigert és a Calvin Kleint is gyártó amerikai PVH egy évvel később kezdett el tanulmányozni afrikai országokat, hogy melyik lenne legalkalmasabb ruhagyártásra. Vizsgálták Kenyát, Tanzániát, Ghánát, Zambiát és Ugandát is, de végül Etiópia mellett döntöttek a kormány lelkesedése, az olcsó megújuló (például víz-) energia és az alacsony bérköltség miatt.
A szállítás azonban komoly hátrányt jelent Etiópiának. Jelenleg akár 44 napba is telhet, amíg egy legyártott ruha eljut egy európai vevőhöz, míg ez Bangladesből átlagosan 28 nap, Kínából pedig 21. Ez a szállítási költségekre is hatással van, egy konténer Európába szállítása kétszer annyiba került Etiópiából, mint Vietnamból. Azonban komoly fejlődést hozhat az idén átadott, a fővárost, Addisz-Abebát a szomszédos Dzsibutival összekötő vasútvonal. A tengertől elzárt Etiópia exportjának a 95 százaléka Dzsibutin keresztül zajlik.
A PVH az egyik legnagyobb ipari parkban, a Hawassában kezdett el működni, de a fellendülést mutatja, hogy H&M, Guess és Levi’s termékeket is gyártanak itt. Négy év alatt közel tízszeresére nőtt a külföldről érkező ruhaipari befektetések értéke. A Hawassa ipari park két év alatt épült fel, és 20 ezer ember fog dolgozni benne.
A munkakörülmények itt összehasonlíthatatlanul jobbak, mint a bangladesi gyárakban.
Az épületek stabilak és jó a szellőzésük, jó minőségű aszfaltutak kötik össze őket, a textiliparhoz szükséges hatalmas mennyiségű víz 90 százalékát pedig újrahasznosítják.
Az Intercept riportja szerint azonban a fényűző külsőségek ellenére még inkább kizsigerelik az itt dolgozókat, mint Ázsiában.
Az alapfizetés nagyjából havi 27 dollár (7500 forint, azaz egy napra kevesebb mint 300 forint jut), amely a legalacsonyabb ázsiai bérektől is elmarad. Vietnamban 136 és 175 dollár (38 és 48 ezer forint) körül mozog egy ruhaipari munkás átlagos havi bére, Kambodzsában 170 dollár (47 ezer forint) körül van, Indiában 78 és 136 dollár (22 és 28 ezer forint) között, és még a legrosszabbul fizetett bangladesieknek is 65 dollár (18 ezer forint) a minimálbére.
Az Interceptnek több etiópiai gyári munkás azt mondta, hogy családtagjaik támogatására szorulnak, hogy kijöjjenek a havi fizetésükből.
A gyári munkások többsége kollégáival közösen bérel szobát, négyen alszanak két duplamatracon a nyers betonaljzaton.
A gyárakban főleg fiatal, akár 18 év körüli lányok igyekeznek elhelyezkedni, akik kisebb falvakból költöznek ide. Több órát kell várniuk az állásinterjúra, és ha felveszik őket, egy ötnapos tréningen kell átesniük.
A sokszor elmaradott agrártérségekből érkezőknek komoly kihívást jelent egy standardizált multi üzemében dolgozni. A munkába állás előtti tréningen főleg a személyes higiéniára és a fegyelemre fókuszálnak. “Ez egy kemény utazás, és sokszor ezt nem értik” – mondta a Bloombergnek a gyár egyik Srí Lanka-i vezetője.
A vezetők sokszor ázsiai országokból érkeznek, és az Interceptnek több alkalmazott panaszkodott az ázsiai vállalatoknál bevett autokrata vezetési modellre. “Szükségünk van arra, hogy meghallgassanak és bevonjanak minket” – mondta egy etiópiai alkalmazott. A riport szerint a munkavezetők sokszor agresszíven bánnak és üvöltöznek az alkalmazottakkal, emiatt a gyárakban óriási a fluktuáció, sokan elmennek.
Forrás: g7.24.hu
Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!
