A déli félteke országaiban a városi népesség 50-80 százaléka olyan munkából él, amely informális, azaz jogilag nem teljesen felel meg annak a klasszikus elképzelésnek, amit mi a világ fejlettebb részén átlagos munkavégzésnek tekintünk. Ám magyar viszonyok között is ide sorolható néhány tipikus eset, a kényszerkisvállalkozóktól kezdve a kukázókig, ezért számunka is tartogat néhány érdekes megállapítást az a (pdf-ben innen letölthető) munka, amelyet Martha A. Chen és Victoria A. Beard végzett el a World Resources Institute megbízásából – írja a g7.24.hu.

Az informális munkát végzők általában elég kiszolgáltatott helyzetben vannak, többnyire kényszerből választják ezt a formát, és gyakorlatilag minden szempont szerint kevésbé tudják érvényesíteni a jogaikat.

Mégis, a fejlődő világban ők állítják elő a mezőgazdaság nélkül számolt GDP legalább negyedét, de sok esetben a felét is.

Három fő csoportjukat különböztetik meg. Az elsőbe az otthonról dolgozó alvállalkozók, bedolgozók és szabadúszók tartoznak, a másodikat az utcai árusok, a harmadikat pedig a szemetet valamilyen formában újrahasznosítók, azaz a kukázók, guberálók alkotják.

Nekik általában nincs klasszikus, 9-től 5-ig tartó szerződéses munkaviszonya, és bár gyakran papírra vetett egyedi megállapodásokkal dolgoznak, jellemzően csak egyik megbízástól a másikig élnek, sorsuk és keresetük elég kiszámíthatatlan. Ennek megfelelően az sem mindig egyértelmű, hogy a különböző szociális és jóléti szolgáltatásokhoz hogyan jutnak hozzá, ha egyáltalán hozzájutnak.

A tanulmány szerint a városok hibát követnek el akkor, amikor nem figyelnek oda ezekre a rétegekre, vagy egyenesen olyan szabályokat hoznak, amelyek akadályozzák a tevékenységüket. Az otthonról dolgozókat például gyakran hozza lehetetlen helyzetbe, ha kikötik, hogy lakóövezetben nem lehet még kisipari tevékenységet sem végezni, az utcai árusok életét is alaposan megnehezítik a különböző városrendezési tervekkel, a kukázókat pedig néhol egyenesen üldözik a hatóságok.

Márpedig a tanulmány szerzői szerint egy okos város éppenséggel segíti még a kukázóit is, mert elismeri, hogy hasznos munkát végeznek. Nem eltiltja őket a hulladéktól, hanem megszervezi, hogy hozzáférjenek, és nem elveszi tőlük a kiguberált anyagokat, hanem támogatja őket az értelmes újrahasznosításban.

A kukázóknak néhány fejlődő országban ugyan már van saját érdekvédelmi szervezete, általánosságban ez egyáltalán nem jellemző, az pedig végképp ritka, ha ezek a szervezetek például pályázhatnak egy-egy városi hulladékmenedzsment tenderre. Pedig a tanulmány szerint ez logikus lehetőség lenne, már csak azért is, mert egy ilyen szerződéssel egycsapásra legális és szervezett útra lehetne terelni ezt a tevékenységet.

Forrás: 24.hu

Hozzászólok a Facebookon

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ