Telefonálás munkaidőben és azon kívül – két különböző eset azonos szabályokkal, melyek alapvető eleme az együttműködési kötelezettség. Amikor munkaidőben a munkavállalók telefonálnak magánügyben, illetve amikor munkaidőn kívül a munkáltató munkaügyben keresi a dolgozót – olvasható a HVG cikkében.

A munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség a munkaidejében terheli. Ha ez véget ér, az idejével szabadon rendelkezik. A munkáltató ilyenkor is könnyedén elérheti, különösen, ha a munkahelytől kapott telefonnal, tablettel, laptoppal dolgozik a munkavállaló. Persze, ha a dolgozó éppen úszik, jógázik vagy színházban van, nem észleli a megkeresést, és egyébként sem köteles készenlétben állva lesni a mobiltelefonját, hátha kérdése lesz a főnökének. Bármely eset is álljon fenn, a munkáltató nem szankcionálhatja, ha a dolgozó nem veszi fel a telefont munkaidőn kívül.

Kivétel azonban itt is lehet, éppen az együttműködési kötelezettség alapelvéből következően. Ha a munkáltató előre jelzi, hogy egy rendkívül fontos ügyben munkaidő után keresni fogja a dolgozót, és megkéri, hogy álljon rendelkezésre egy telefonhívás erejéig, a munkavállaló nem mondhat nemet.

A munkáltató azonban nem élhet vissza ezzel a jogával, tehát nem lehet napi, sőt, heti szintű sem az ilyen eset. Erre ugyanis már intézményesítve van a készenlét, mely azt jelenti, hogy a dolgozó a beosztás szerinti napi munkaidején kívül köteles rendelkezésre állni. Erre az időre a munkavállalót 20 százalékos bérpótlék illeti meg.

A munkavállaló szabadsága alatt nem köteles munkát végezni, az nem is elvárható. Ha a munkáltatónak ez a célja, kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén módosíthatja a szabadság kiadásának közölt időpontját, vagy a már megkezdett szabadságot megszakíthatja a dolgozó ezzel összefüggésben felmerült kára és költségeinek megtérítése mellett. A második példa szerinti munkavállaló pedig kénytelen hétvégén is dolgozni, természetesen mindkét esetben bérpótlékra jogosult.

Forrás: HVG