A bíróságon ellátott ülnöki tevékenység nem minősül az egyenlő bánásmód törvény szerinti egyéb helyzetnek. A diszkriminációra hivatkozó fél azonban bizonyíthatja, hogy a tevékenységével összefüggésben a munkáltató joggal való visszaélést követett el – a Kúria eseti döntése a munkajog.hu oldalán.

 Ami a tényállást illeti, a felperes közszolgálati jogviszonyban dolgozott az alperesnél, a NAV Megyei Adóigazgatóságánál hatósági ügyintézői munkakörben. 2012-ben szervezeti átalakítás keretében létszámcsökkentést hajtottak végre az adóhatóságnál, melynek során egyes osztályok megszüntetésre kerültek, feladataikat más osztályok vették át. Az átszervezés célja az volt, hogy a 37 érintett személy áthelyezéssel kerüljön át más adóigazgatóságok állományába, megállapodás létrejötte hiányában pedig felmentésükre kerüljön sor. Végül 12 fő, köztük a felperes jogviszonya felmentéssel került megszüntetésre. Munkája mellett a felperes 2007 évtől a bíróság büntető ügyszakában ülnöki tevékenységet látott el.

A kereset tartalma

A felperes vitatta a felmondás indokának valóságát, meglátása szerint az alperes a felmentés kiadásakor eltért a létszám átcsoportosítására előzőleg meghatározott rendtől. Továbbá úgy ítélte meg, hogy a felmentéssel az alperes az egyenlő bánásmód követelményét is megsértette, mert arra ülnöki tevékenysége miatt került sor.

Az első- és másodfokú eljárás

A közigazgatási és munkaügyi bíróság elutasította a felperes keresetét. Meglátása szerint az alperes az átszervezést az intézkedési terv alapján hajtotta végre. A bíróság kiemelte, hogy a NAV keretén belül az egyik adóigazgatóságtól a másikhoz történő áthelyezés nem minősül végleges áthelyezésnek. Ehhez szükséges az érintett közigazgatási szervek és a kormánytisztviselő megállapodása, amelyet nem kizárólag a közigazgatási szerv, hanem maga az érintett kormánytisztviselő is kezdeményezhet. A felperes esetében a kezdeményezés egyik fél részéről sem történt meg, ezért a felperes felmentésére jogszerűen került sor.

Az egyenlő bánásmód követelményeinek megtartását vizsgálva a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes ülnöki tevékenysége nem minősül védett tulajdonságnak, mivel az nem képezi az emberi személyiség lényegi vonását. Ezért a felmentés ülnöki tevékenységgel történő összefüggése legfeljebb a rendeltetésellenes joggyakorlás körében volt vizsgálható, az egyenlő bánásmód megállapítására azonban nem adott alapot.

A másodfokon eljárt törvényszék helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Kiemelte, hogy az alperes bizonyította, hogy a végrehajtott átszervezés a körlevélnek megfelelően történt, egyes osztályokat megszüntettek, azok feladatait más osztályok között osztották szét. A felmentés jogszerűségét nem befolyásolta, hogy a felperes nem a megszüntetett osztályon dolgozott, mert a létszámcsökkentés tényét a megyei adóigazgatóság vonatkozásában kellett értékelni. A létszámcsökkentés megvalósult, a felperes munkaköre megszűnt, arra új kormánytisztviselőt nem alkalmaztak.

A törvényszék egyetértett az elsőfokkal abban, hogy az ülnöki tevékenység nem minősül védett tulajdonságnak, mert az nem kapcsolódik az ember lényegi, személyiségét alapvetően meghatározó tulajdonsághoz.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes álláspontja szerint ülnöki tevékenysége a személyiségéhez, annak lényegéhez szorosan kapcsolódó társadalmi aktivitást feltételez, ekként védendő tulajdonságnak minősül.

Ennek alapján a vele összehasonlítható helyzetben lévő kollégához képest, aki nem látott el ilyen tevékenységet, a felmentéssel, mint jogsérelemmel hátrányos megkülönböztetésben részesült. Meglátása szerint a tanúvallomások egyértelműen alátámasztották, hogy a bírósági ülnöki tisztségét negatívumként, munkavégzési képességben korlátozottságként értékelte az alperes, ezért jogviszonyának megszüntetése valószínűsíthetően a védett helyzetére tekintettel történt, az okozati összefüggés ülnöki tisztsége és a felmentése között valószínűleg fennállt.

A Kúria megállapításai

Mivel a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja, a felperes felülvizsgálati kérelme pedig kizárólag az egyenlő bánásmód törvény vonatkozásában felelt meg e törvényi feltételeknek, ezért a Kúria a rendeltetésellenes joggyakorlás, és a felmentés indokának valótlansága körében kifejtett álláspontját nem vizsgálhatta.

A Kúria álláspontja szerint, mivel az egyenlő bánásmód törvény a védett tulajdonságok meghatározásakor már érvényesítette az alkotmányos és nemzetközi jogi kiterjesztő jogértelmezést, ezért az egyéb helyzetnek minősülő tulajdonságok, sajátosságok, élethelyzetek körét szűken kell értelmezni. A tág értelmezés a kedvező bizonyítási szabályok hatályának indokolatlan kiterjesztéséhez vezetne, így ellentétes lenne törvény céljával. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság egy 2010-es állásfoglalásában megállapította, hogy az egyéb helyzet fogalma dinamikusan változik, definíciós magját az képezi, hogy a helyzet megléte tárgyilagosan igazolható, homogén csoportképzésre, általánosításra alkalmas, és társadalmi előítéletből táplálkozik. A diszkriminációval szembeni jogvédelem lényegét az egyéb helyzetet esetében is az adja, hogy a védett tulajdonsággal rendelkező panaszos elsődlegesen nem saját magatartása, hanem egy adott csoporthoz való tartozása miatt szenved hátrányt.

A Kúria úgy ítélte meg, hogy az ülnöki tevékenység bár csoportképzésre alkalmas megjelölést takar, nem minősülhet védendő tulajdonságnak, miután az nem valamely olyan személyiségjegyből vagy tulajdonságból fakad, amely a felperes személyiségének integráns részét képezi. A felperes e társadalmi csoporthoz tartozása ezen túl nem minősül társadalmi előítélet alatt állónak sem.

A Kúria szerint a felperesi jogsérelmek nem önmagában e társadalmi csoporthoz tartozásával, hanem az ülnöki tevékenység ellátása miatt a munkából való távolmaradása időtartamával voltak összefüggésben, amely az eljárt bíróságok helyes értelmezése szerint legfeljebb a rendeltetésellenes joggyakorlás körében volt értékelhető, amit a felperes a perben nem bizonyított.

Mindezekre alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Forrás: munkajog.hu