Egy osztrák hivatalnok kellemetlen szívességet tett a munkáltatóknak. Az Európai Unió Bírósága határozata alapján több mint másfél évre kifizethetik a szabadságát, pedig nem dolgozott, és még fizetést is kapott – írja a Világgazdaság.

Egészen extrém esetekben is ki kell fizetni a munkavállalónak a ki nem vett szabadságát. Az Európai Unió Bírósága a minap határozott egy ügyben, amelyben egy bécsi közszolga, Hans Maschek ki nem vett szabadsága pénzbeli megváltását kérte. Arra a nyugdíjazása előtti több mint másfél évre, amikor meg sem jelent a munkahelyén.

Ebből pár hónapot betegszabadságon volt, másfél évet pedig a munkáltatójával kötött megállapodás alapján töltött otthon. Munkabérét viszont továbbra is megkapta. Maschek arra hivatkozott, hogy nyugdíjazása előtt ismét megbetegedett, ezért nem tudta kivenni a szabadságát. Jó húzás volt, a bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis pénzben kell megváltani a szabadságot, ha a munkavállaló betegség miatt nem tudta felhasználni.

Ezzel azonban az ügy még nem dőlt el. Az EU Bírósága szerint a hivatalnok nem jogosult pénzre, ha nem volt beteg, ezt az ügyben eljáró bécsi bíróságnak kell majd eldöntenie. Erről a pontról Maschek, ha tényleg beteg volt, orvosi igazolásokkal valószínűleg simán nyeri a pert.

A bécsi önkormányzat a lehető legsutábban utasította el a hivatalnok kifizetését, ugyanis beleszaladt egy uniós irányelvvel való ellentmondásba. Arra hivatkozott, hogy illetményszabályzata szerint, ha a munkavállaló saját maga szünteti meg a munkaviszonyát, nem jogosult a szabadság kifizetésére. Az EU Bírósága meg is állapítja, ez nincs összhangban az uniós joggal, mely szerint minden munkavállalót megillet legalább négy hét fizetett éves szabadság, és lényegtelen, hogy miért szűnt meg a munkaviszony, vagy melyik fél kezdeményezte. Magyarán, ha a munkavállaló a munkaviszonyt saját kezdeményezésére szünteti meg, semmilyen hatással nincs arra, hogy a fizetett éves szabadságát kifizesse a munkáltató, ha nem tudta kihasználni.

Ennek a szabálynak benne kell lennie az uniós tagállamok foglalkoztatással kapcsolatos törvényeiben is, a magyar munka törvénykönyve is tartalmazza. A jogszabályunk szerint, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, meg kell váltani, akár rendkívüli felmondás esetén is. Ilyenkor vagy a felmondási idő alatt kell kiadnia a munkáltatónak a szabadságot, vagy a fel nem használt napokra járó távolléti díjat kell fizetnie.

Az EU-s bírósági határozat befolyásolhatja a jövőbeli magyar ügyeket is, a magyar bíróságokon is előállhatnak hasonló érveléssel a munkavállalók, hivatkozva az osztrák ügyben hozott határozatra. A határozat persze nem dönti el a tagállami bíróságok előtti jogvitákat, de szabály szerint köti a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró nemzeti bíróságokat.

Forrás: Világgazdaság