Módosul többek között a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló törvény, a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény, valamint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény – írja a munkajog.hu.
Kihirdették a Magyarország 2017. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2016. évi LXVII. törvényt. A törvényből kiemeljük, hogy az a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosítása körében az illetmény-megállapítás során alkalmazott kerekítési szabályt pontosítja, másrészt hatályon kívül helyezi a közalkalmazotti illetménytáblát, mivel azt 2017. január 1-jétől ismét a központi költségvetésről szóló törvény fogja tartalmazni. A 2017. évi központi költségvetésről szóló törvény a bérrendezés első (2016. évi) és második (2017. évi) ütemét is végrehajtó, emelt összegű garantált illetményt tartalmazza, ezért a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény illetménytöbbletre vonatkozó alpontjai is hatályon kívül helyezésre kerülnek. Módosul továbbá többek között a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény, a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény, valamint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.).
Az Mt. módosításának célja, hogy a felmondást követő tájékoztatás esetére a munkáltató lehetséges eljárására irányadó szabályokat - az Alkotmánybíróság 17/2014. (V. 30.) AB határozatával összhangban - megállapítsa. Az Mt. 65. § (6) bekezdés módosítása a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelve 14. cikk (1) bekezdés c) pontjának való megfelelést szolgálja.
Az Mt. hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény átmeneti rendelkezései között rögzítésre került, hogy az új rendelkezéseket a hatálybalépésüket követően közölt munkaviszonyt megszüntető jognyilatkozatra kell alkalmazni.
A törvény a csoportos létszámcsökkentés szabályainak alkalmazását rendeli a tengerjáró hajó legénységére is.
A törvény újra megállapítja az Mt. 104. §-át a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelv 17. cikk (2) bekezdésének megfelelő az ún. egyenértékű kompenzáló pihenőidő szabályozásával összefüggésben. Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a 2003/88/EK irányelv 17. cikkének (2) bekezdése szerinti „egyenértékű kompenzáló pihenőidőnek”, ahhoz, hogy megfeleljen az irányelv céljának, olyannak kell lennie, hogy ezen időtartam alatt a munkavállalónak munkáltatójával szemben egyáltalán ne legyen olyan kötelezettsége, amely megakadályozhatná, hogy szabadon és zavartalanul, saját érdekeinek megfelelően foglalja el magát, hogy semlegesítse a munkának az érintett biztonságára és egészségére kifejtett hatásait. E pihenőidőknek ezenfelül közvetlenül kell követniük azt a munkaidőt, amelynek kompenzációjára szolgálnak, hogy elkerülhető legyen a munkavállaló fáradtságának vagy kimerültségének a munkaidő folyamatos halmozódása miatti előfordulása [C-428/09. sz. ügy 50. pontja (Union syndicale Solidaires Isère)].
Erre tekintettel, amennyiben a munkavállaló számára tizenegy óránál kevesebb egybefüggő pihenőidőt biztosított a munkáltató, ezen rövidebb napi pihenőidőt követő beosztás szerinti munkavégzését követő napi pihenőidejének és a rövidebb pihenőidőnek együttesen legalább huszonkét órának kell lennie, a tizenegy óránál rövidebb pihenőidő kompenzálásaként. A két egymást követően beosztott napi pihenőidők együttes tartamának meghatározásakor, a tizenegy óránál kevesebb egybefüggő pihenőidő tartamát és ezen rövidebb napi pihenőidőt követő a munkavállaló beosztás szerinti munkavégzését követő napi pihenőidő tartamát kell figyelembe venni.
A törvény pontosítja továbbá a napi pihenőidő szabályait a legalább nyolc óra, nyári időszámítás kezdetén legalább hét vagy tíz óra napi pihenőidő biztosítására irányuló kötelezettség teljesítésével összefüggésben, a biztosítandó napi pihenőidő mértékének meghatározásával.
Az újraszabályozott rendelkezésekkel összefüggésben kimondja, hogy azokat a hatálybalépésüket követően kezdődött munkaidőkeret vagy közölt munkaidő-beosztás tekintetében kell alkalmazni.
Az Mt. 209. § (2) bekezdés d) pontjában a 127-128. §-okra való utalás a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló a Tanács 2010/18/EU irányelve 2. szakasz 1. pontjának való megfelelést szolgálja. Erre is tekintettel az Mt. 209. § (2) bekezdése (a vezető munkaszerződésének eltérési lehetőségei) pontosításra kerül.
A törvény az Mt. 297. §-ának módosításával megteremti a külföldi munkáltató és a szolgáltatás jogosultjának felelősségét a visszaélések megelőzése céljából.
A törvény hatályon kívül helyezi az Mt. 101. § (3) bekezdését a gyakorlatban felmerült jogalkalmazási problémák kiküszöbölése érdekében, mivel nem indokolt a készenléti jellegű munkakörben történő foglalkoztatás kivételként szabályozása a vasárnap rendes munkaidőben történő munkavégzéssel összefüggésben. A törvény a jogalkotói szándék egyértelműsítése érdekében, a vasárnapi munkavégzés bepótlókat érintően pontosítja az Mt. 140. § (1) bekezdés b) pontját is.
Forrás: munkajog.hu
