Egyéni vállalkozó egyszerűsített foglalkoztatással alkalmaz kisegítőket. Van olyan személy, aki minden hónapban 10-15 napot dolgozik. Hogyan kell elszámolni és kiadni a szabadságot, például 30 éves egy gyermekkel, 18 éves, tanulói jogviszonnyal rendelkező esetén? – kérdezte egy olvasó. Az adozona.hu oldalán dr. Kéri Ádám, ügyvéd válaszolt a kérdésre.

Az egyszerűsített foglalkoztatás, alkalmi munkavállalás vonatkozásában az általános háttérszabályokat a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 201-203. paragrafusai tartalmazzák, a részletszabályok pedig az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvényben lelhetőek fel. Utóbbit a kérdéssel összefüggésben kevéssé kell alkalmazni, mivel a pihenőidőre vonatkozó szabályok az Mt.-ben találhatóak.

A fentiek alapján azt kell megnézni, hogy a szabadság mely rendelkezéseinek alkalmazását írja elő az Mt. és melyekét nem. Látható, hogy szabadság az Mt. 115-121. paragrafusai alapján ugyanolyan jogcímen keletkezik, mint egyéb munkaviszonyokban. Nem kell azonban alkalmazni a betegszabadság, szülési szabadság és a fizetés nélküli szabadság szabályait. Munkaidő-nyilvántartásra azonban itt is szükség van. Ezek tehát a főbb szabályok, ne, de mit jelentenek a gyakorlatban?

Első lépésben tehát az Mt. 115-121. paragrafusai alapján ki kell számítani az alap- és a pótszabadságok mértékét, és össze kell őket adni. Az alapszabadság mértéke minden esetben 20 munkanap. Harmincéves munkavállalónak plusz kettő, 18 év alatti munkavállalónak plusz öt munkanap pótszabadság jár. 18 és 25 év között pótszabadság nem jár. Ezen túlmenően egy gyermek után további kettő munkanap pótszabadság jár.

Következő lépésben a megkapott szabadságmértékeket arányosítani kell. Egyszerűsített foglalkoztatásnál ugyanis limitált időtartamú, határozott idejű jogviszonyról beszélünk, amely elég rövid ideig tart. Amennyiben például 90 napra létesítette a munkáltató a dolgozóval a munkaviszonyt, abban az esetben 90/365-tel kell osztani az éves szabadságot ahhoz, hogy az arányos mértéket megkapjuk.

Ezt követően azt kell megnézni, hogy miként is kell a szabadságot kiadni. A szabadság kiadására vonatkozó szabályok azonban nem érvényesekk, így arról a munkáltató dönt. Az Mt. 125. paragrafusa azonban egyedüliként alkalmazandó, így a jogviszony végén a ki nem adott szabadságot pénzben meg kell váltani.

A legfontosabb szabályok (eltérések) egyebekben az Mt. 203. paragrafusában találhatóak.

Forrás: adozona.hu