Hosszú ideig nem volt egyértelmű szabályozás arra vonatkozóan, hogy a munkáltatóknak meddig kell megőrizniük a munkaügyi iratokat az adott munkaviszony megszűnése után. A kérdés nem elhanyagolható, mivel egyes esetekben a nyugdíjjogosultság megállapításához akár fél évszázados munkaügyi iratokra is szükség lehet. Az elmúlt év végén elfogadott törvénymódosítás rendezte e régóta fennálló problémát - olvasható a hrblog.hu-n.

Korábban a könyvelési és bérszámfejtési gyakorlatban rendszerint 50 évig őrizték meg a munkaügyi iratokat. Azonban ez az őrzési idő csak a kialakult szokásokon alapult, semmilyen jogszabályi alapja nem volt - emlékeztet a portálon Szabó Gergely, a Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda partnere.

Külön jogi szabályozás hiányában a munkaügyi iratok megőrzésére a levéltári törvény rendelkezéseit is alkalmazhatónak tekintették. E törvény alapján a maradandó értékű iratokat határidő nélkül meg kell őrizni, azok nem selejtezhetők. Ilyennek számít többek között a közfeladatok folyamatos ellátásához és az állampolgári jogok érvényesítéséhez nélkülözhetetlen, más forrásból nem vagy csak részlegesen megismerhető adatot tartalmazó irat. Ebbe az értelmezésbe korábban akár a munkaügyi iratok is beleférhettek.

Az új szabályozás

Még 2018 végén - hiánypótló jelleggel - módosították a nyugdíjtörvényt, amely végre egyértelműsítette a munkaügyi iratok megőrzési idejére vonatkozó kötelezettséget.

Az új szabályozás előírja, hogy a foglalkoztató a foglalkoztatott biztosítási jogviszonyával összefüggő, a szolgálati időről vagy a nyugellátás megállapítása során figyelembevételre kerülő keresetről, jövedelemről adatot tartalmazó munkaügyi iratokat a foglalkoztatottra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követő 5 évig őrizze meg. Ha a foglalkoztató jogutód nélküli megszűnik, a munkaügyi iratok őrzésének helyét az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek köteles bejelenteni.

A szabályozás következtében többféle kötelezettség hárul a munkáltatókra. Ugyanis amellett, hogy meghatározott ideig meg kell őrizniük az iratokat, arról is gondoskodniuk kell, hogy az őrzési idő leteltével e személyes adatok kezelésével felhagyjanak. E kötelezettség az adatvédelmi szabályokból ered - magyarázza a jogász.

A munkaügyi iratok nyilvánvalóan személyes adatokat tartalmaznak, amelyek addig kezelhetők, ameddig annak megfelelő adatkezelési jogalapja és célja van. Az adatkezelés jogalapját jelen esetben a törvény biztosítja a kötelező őrzési idő alatt. Azonban e jogalap az őrzési idő leteltével megszűnik, és hacsak nincsen más jogalapja az adatkezelésnek, akkor a munkáltató e személyes adatokat nem kezelheti tovább. Viszont e kötelezettségének a munkáltató csak akkor tud megfelelően eleget tenni, ha rendszeresen figyelemmel kíséri az iratok őrzési idejének leteltét. Szükség esetén pedig gondoskodni kell azon iratok selejtezéséről, amelyek már nem kezelhető adatokat tartalmaznak.

Lehet-e elektronikusan őrizni a munkaügyi iratokat?

A megőrzendő munkaügyi iratok igen jelentős részben papír alapú okiratok, amelyek kezelése és hosszú távú megőrzése is jelentős nehézségekbe ütközhet. Ezért felmerülhet a kérdés, hogy lehet-e ezeket az iratokat eredeti papír alapú példány helyett, elektronikus másolat formájában (például scannelten) megőrizni?

A nyugdíjtörvény rendelkezései arra engednek következtetni, hogy a munkaügyi iratokat eredetiben kell megőrizni. Az egyszerű másolatként (így szkennelt példányban) való megőrzés Szabó Gergely véleménye szerint nem megfelelő. Ami esetlegesen szóba jöhet elfogadható másolatként, az az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló kormányrendeletben foglalt feltételeknek megfelelően elkészített elektronikus másolat. Az ilyen másolatot legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és időbélyegzővel kell ellátni.

Forrás: napi.hu