Sajnos bármely munkavállaló kerülhet olyan helyzetbe, hogy tartós, személyes ápolásra szoruló hozzátartozójának gondozása az ő feladatává válik. Legyen a kérdéses családtag beteg gyermek vagy idősödő szülő, a munkajog biztosítja a munkavállaló számára a szükséges gondoskodás ellátásának idejére a fizetés nélküli szabadság lehetőségét – írja az ado.hu.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban Mt.) 131. § (1) bekezdése alapján a munkavállalónak hozzátartozója tartós, személyes ápolása céljából, az ápolás idejére, de legfeljebb két évre fizetés nélküli szabadság jár.

Munkajogi szempontból a munkavállaló házastársa, egyeneságbeli rokona (szülője, nagyszülője, gyermeke, unokája), örökbefogadott, mostoha-, illetve nevelt gyermeke, örökbefogadó-, mostoha-, illetve nevelőszülője, illetve a munkavállaló testvére, élettársa, egyeneságbeli rokonának házastársa, házastársa egyeneságbeli rokona (após, anyós) és testvére (sógor, sógornő), valamint a munkavállaló testvérének házastársa minősül hozzátartozónak [Mt. 294. § (1) bekezdés b) pont].

A családtag ápolása akkor minősül tartósnak, azaz a fizetés nélküli szabadságra vonatkozó igény akkor megalapozott, ha a személyes gondoskodásra előreláthatólag legalább 30 napig szükség lesz [Mt. 131. § (1) bekezdés].

Fontos feltétel az ápolás személyessége is, szükséges, hogy a munkavállaló hozzátartozóját maga ápolja, kórházi kezelés idejére fizetés nélküli szabadság nem kérhető.

A munkavállaló hozzátartozója tartós ápolásának tényét, illetve a személyes ápolás indokoltságát a beteg hozzátartozó kezelőorvosa igazolhatja [Mt. 130. § (2) bekezdés].

Ha tehát a munkavállaló valamely fenti családtagjának tekintetében merül fel a hosszútávú személyes gondoskodás szükségessége, a munkavállaló arra tekintettel jogosult fizetés nélküli szabadságot igénybe venni. A munkavállaló erre irányuló kérelmének teljesítését illetően a munkáltató nem jogosult mérlegelni, ha a fenti feltételek fennállását a munkavállaló megfelelően igazolja, a munkáltató köteles őt felmenteni a munkavégzési kötelezettség alól és kiadni neki a kért fizetés nélküli szabadságot.

A fizetés nélküli szabadságnak annak ellenére nincs minimális tartama, hogy az csupán az előreláthatóan legalább 30 napot elérő ápolás tekintetében kérhető.

Ha a munkavállaló hozzátartozója tegyük fel egy héttel a fizetés nélküli szabadság kezdetét követően elhalálozik, vagy ápolását máshogy oldják meg, a munkavállaló akár azonnal is visszatérhet a munkavégzéshez. A visszatérés ütemezése kapcsán, a fizetés nélküli szabadság a munkavállaló által megjelölt időpontban, de legkorábban a szabadság megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlésétől számított harmincadik napon szűnik meg [Mt. 132. § (2) bek.]. Másfelől, ha megszűnik a távollét jogalapja, a munkavállalónak vissza kell térnie a munkába. Ugyanakkor egy hosszabb távollét során a munkáltató nyilván gondoskodik a munkavállaló helyettesítéséről, a munkavállaló egyik napról a másikra történő visszatérése kapcsán problémát jelenthet a foglalkoztatás azonnali megkezdése. A gyakorlatban emiatt a felek megállapodásán múlik, hogy az ápolás megszűnését követően milyen hamar tér vissza a munkavállaló a munkához, illetve a munkáltató gyakran adja ki rögtön a visszatérést követően a munkavállaló korábban ki nem adott fizetett szabadságát.

A hozzátartozó ápolásához kapcsolódó fizetés nélküli szabadság mértéke legfeljebb két év, ha a munkáltató ezt követően felszólítja a munkavállalót munkavégzési kötelezettsége teljesítésére, az köteles visszatérni dolgozni. Természetesen a fizetés nélküli szabadság tovább is tarthat, azonban a két év eltelte után annak jogcíme megváltozik (pl. a felek megállapodásán fog alapulni) [Mt. 146. § (2) bekezdés].

A hozzátartozó személyes ápolása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadsághoz nem kapcsolódik felmondási tilalom, azonban a munkaviszony szabadság alatti megszüntetése esetén a munkavállaló felmondási ideje csupán a fizetés nélküli szabadság megszűnését követően kezdődik el [Mt. 65. § (3) bekezdés és 68. § (2) bekezdés c) pont]. Ennek megfelelően

a munkavállalóval fizetés nélküli szabadsága alatt is közölhető felmondás, munkaviszonya azonban csak a szabadság megszűnését, illetve az azt követően kezdődő felmondási idő lejártát követően szűnik meg.

A munkához való visszatérést követően a munkáltató – ha ez az eltelt idő alapján indokolt – köteles a munkavállalónak munkaszerződés-módosításra vonatkozó ajánlatot tenni, melyben az időközben történt bérfejlesztéshez mérten megemeli a munkavállaló munkabérét. Az ajánlattétel során a munkavállalóval azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalók átlagos éves béremelését kell a munkáltatónak alapul vennie. Ha a munkáltató szervezetében nincs azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállaló, a munkáltatónál ténylegesen megvalósult éves béremelés mértéke az irányadó az új alapbér meghatározása során [Mt. 59. §]. Amennyiben a kollégák munkabére a munkavállaló távolléte során bármilyen okból csökkenne, a felek nem kötelesek a bércsökkenést beépíteni a visszatérő munkavállaló munkabérébe.

Az Mt. nem tartalmaz további arra vonatkozó rendelkezést, hogy a hozzátartozója személyes ápolását ellátó munkavállaló irányába a munkáltató további engedmények tételére lenne köteles, a munkáltató a jogszabály alapján nem köteles pl. részmunkaidős foglalkoztatás engedélyezésére vagy az ápoláshoz kapcsolódó ismétlődő távollét igazoltként történő elfogadására.

A fizetés nélküli szabadság kötelező biztosításán túl minden családtag ápolásához kapcsolódó munkaügyi változás a felek megállapodásának függvénye. Mindenesetre a méltányosság elvére ekkor is tekintettel kell lenni, azaz nem okozható aránytalan sérelem a munkáltató utasításával. Emellett, a különös méltánylást érdemlő személyi, családi ok miatt indokolt távollét tartamára a munkavállaló igazoltan lehet távol a munkahelyéről.

Forrás: ado.hu