Magyarországon az ipari szektoron belül van olyan ágazat, ahol az országos átlagbér több mint kétszeresét keresik a dolgozók, ám vannak olyan területek is, ahol úgy tűnik, a bérnyomás egyáltalán nem érvényesül, mivel messze átlag alattiak a fizetések – írja a Portfolio.

A munkaerőhiány elsősorban a feldolgozóipart érinti Magyarországon, ez az az ága a gazdaságnak, ahol a probléma már a cégek háromnegyedénél korlátozza a teljesítményt. Összehasonlításképp, hogy lássuk, ez milyen óriási arány: a régióban a bolgároknál és a lengyeleknél a következő legnagyobb a szakemberhiány a feldolgozóiparban, azonban náluk is csak a cégek harmada panaszkodott erre.

A GDP 23 százalékát, míg a foglalkoztatottak 25 százalékát az ipar adja Magyarországon, így a szektor teljesítménye az ország gazdasági bővülését is óriási mértékben befolyásolja.

Az iparnak ugyan sok különböző területe van, abban vélhetően hasonlítanak, hogy a munkaerőhiány mindegyiket valamilyen szinten érinti. A szakemberhiányt több tényező is erősíti, köztük az ipar utóbbi években tapasztalt dinamikus bővülése és a munkaerő külföldre vándorlása, de a szakemberek utánpótlása is nehézkes, hiszen a fiatalok közül kevesen mennek el szakmát tanulni.

Az ipar egyes ágazataiban - magyarországi viszonylatban - igen jól megfizetik a dolgozókat, azonban vannak olyan, szintén munkaerőhiánnyal küzdő szektorok, ahol a bérek alacsonyan járnak.

A húzóágazatok, ahol jól fizetnek

A legkifizetődőbb kőolaj-feldolgozással foglalkozni Magyarországon, itt a bruttó átlagbér az országos 2,1-szeresére, 544 ezer forintra tehető. Viszonylag kevesen, mindössze 5-6 ezren dolgoznak a feldolgozóipar e területén, ami a magyarországi alkalmazottak kevesebb, mint 1 százalékát jelenti.

Jól fizetnek a gyógyszergyártásban is, itt havonta átlagosan bruttó 400 ezer forintot kap a szektorban dolgozó 18 ezer alkalmazott, ami az országos átlagbér több mint másfélszerese.

A jelentős részt állami cégek kezében lévő villamosenergia-termelésben, illetve -ellátásban, és a gázellátásban is az átlagbér másfélszeresére rúg egy átlagos fizetés. A két ágazat közül is az áramtermelésben fizetnek többet, itt a rendszeres bruttó jövedelem közel 430 ezer forintra rúgott tavaly. A gázellátásban ugyanez 370 ezer forint körül alakult.

A vegyiparban is az átlag felett keresnek, a valamivel több mint 14 ezer alkalmazott bruttó 323 ezer forintos rendszeres fizetésben részesül havonta.

"Csak" az ötödik helyen szerepel ugyanakkor a járműipar, ahonnan talán a legtöbbet hallunk a munkaerőhiányról és a bérfeszültségekről. Az iparon belül az autóipar foglalkoztatja a legtöbb munkavállalót, mintegy 96 ezren dolgoztak a gazdaság e területén 2016-ban. Az bruttó rendszeres átlagbér 300 ezer forintot tett ki tavaly a járműiparban, ám például míg az autógyártásban részt vevő 20 ezer munkavállalónak 392 ezer forintos a bruttó alapbére, addig az alkatrészgyártással foglalkozók "csak" bruttó 277 ezer forintot kapnak átlagosan.

Ezek az ágazati különbségek természetesen jórészt abból fakadnak, hogy az egyes ágazatokban dolgozók képzettségi szintje (és így a hozzáadott értéke is) nagyon eltérő. Nem mindegy, hogy mérnökök vagy összeszerelő tevékenységet folytató szakemberekről adják-e a munkaerő javát.

Nem csoda, hogy nincs elég varrónő

A legalacsonyabb fizetéseket egyértelműen a textiliparban adják Magyarországon. A szektorban dolgozó mintegy 37 ezer munkavállaló átlagosan mindössze bruttó 160 ezer forintot kapott havonta tavaly, amiből adózás után kevesebb mint 110 ezer forint marad. Valószínűsíthető, hogy a szektor béreit az idei minimálbér-emelések valamivel felhúzzák majd, de ez kevés lesz a munkaerőhiány orvoslásához.

Az élelmiszergyártásban sem túl jövedelmező dolgozni ma Magyarországon, itt 200 ezer forint volt a bruttó rendszeres átlagbér tavaly, ám mondjuk a pékek, akikből köztudottan hiány van, csak havi bruttó 154 ezer forintot kerestek tavaly.

Az ipar magas hozzáadott értékkel jellemezhető területein, mint a gyógyszergyártás vagy a járműipar, általában kisebb kihívást jelent a cégeknek a fizetésemelés.

A kevésbé versenyképes ágazatokban ugyanakkor sok vállalkozás nem tudja felvenni a versenyt a munkaerő-piaci kihívásokkal, aminek következtében ezekben a szektorokban a létszám is drasztikusan csökken. A textiliparban dolgozók száma például az elmúlt nyolc évben negyedével, szám szerint bő 12 ezer fővel csökkent. Az élelmiszergyártásban ennyire nem látványos a csökkenés, azt akár még a technológiai fejlesztések is magyarázhatják.

Forrás: Portfolio