A nyugdíjcélú előtakarékosság mindannyiunk törvényi kötelezettsége. A legtöbben nyilván megdöbbennek ezen a kijelentésen, hiszen úgy vélik, hogy a nyugodt megélhetéshez szükséges nyugdíjukat kizárólag az állam köteles biztosítani, miután évtizedek óta fizetik a nyugdíjjárulékot, és egyébként is képtelenek félretenni erre a célra. Mit lehet válaszolni ezekre a jogosnak látszó érvekre, amelyekkel az öngondoskodás szükségességének a gondolatát is igyekszik elhessegetni az átlagember? – írja a Világgazdaság.

Ha nyugdíjproblémákról beszélünk, soha nem a jelenlegi nyugdíjasokra kell gondolnunk, hanem a mai harminc-negyven éves honfitársainkra. Nekik pedig van elegendő idejük arra, hogy elkezdjék a felhalmozást a fenyegető időskori elszegényedés kivédésének érdekében. Kis összegekkel – a tényleges családi kiadások 5-10 százalékával – értelmes megtakarítási programot indíthatnak. Ez a nagyságrend szinte észrevehetetlenül megspórolható. A kulcs az odafigyelés, a tervezés. Megdöbbentő mértékben tudunk úgy megtakarítani, hogy az életnívónkon észre sem vesszük.

Az öngondoskodásnak persze az is gátja, hogy az emberek bizalma törékeny a megtakarításokat kezelő szervezetekkel szemben, elsősorban a magánnyugdíjpénztárak államosítása s persze a bank- és brókerbotrányok következtében. A magánnyugdíjpénztárakat illetően azonban tisztáznunk kell, hogy a tagság nem az öngondoskodás része volt, a tagdíj a kötelező nyugdíjjárulék részét képezte.

Az persze más kérdés, hogyan tálalták a visszaállamosítást, s hogy emiatt az hogyan csapódott le az emberek tudatában. Ami a bizalomvesztés egyéb okait illeti, azok jellemzően nem olyan megtakarítási lehetőségekhez kapcsolódnak, amelyek biztosítási jogviszony keretében köthetők meg.

A legtöbb honfitársunk nincs tisztában a különböző megtakarítási, befektetési és biztosítási lehetőségekkel, illetve azok különbségeivel. Ha elromlik az autónk, akkor három igényünk van a javításával kapcsolatban: legyen gyors, olcsó és jó minőségű. A szerviz tulajdonosa mosolyogva közli velünk, hogy e három igényünkből egyszerre csak kettőt teljesíthet. Vagy gyorsan és olcsón szervizeli az autónkat, de az nem lesz a legjobb minőségű, vagy gyorsan és jó minőségben javítja meg, de az nem lesz olcsó. Esetleg olcsón és jó minőségben szervizeli majd a kocsinkat, de az nagyon hosszú időbe telhet, hiszen ezt hobbiból csinálja csak így.

Nagyon hasonló kérdésekkel szembesülünk a megtakarításokkal kapcsolatban. Egy befektetési háromszög lebeg a szemünk előtt, még ha nem tudunk is erről. Azt szeretnénk, hogy a megtakarításunk legyen biztonságban, hozzon nagy hozamot, s emellett bármikor hozzá is tudjunk férni a pénzünkhöz. E három igényből – biztonság, hozam, likviditás – egyszerre azonban legfeljebb kettő teljesülhet.

A bankbetét esetében teljesül a biztonság és a hozzáférés iránti igényünk, de nem tudunk magas hozamot elérni (sőt sokszor negatív a nettó hozam). Egy befektetési alapnál teljesülhet a magas hozam és a hozzáférés iránti igényünk, de a biztonság erősen kérdéses lehet, veszíthetünk is.

A biztosítások esetében más a helyzet: teljesülhet a biztonság és a hozam iránti igényünk, viszont ennek ára van, mégpedig az, hogy nem nyúlhatunk hozzá a megtakarításainkhoz a szerződés lejártáig. A nyugdíjbiztosítások esetében ez így is van jól, hiszen nem menet közben szeretnénk felhasználni a pénzünket, hanem akkor, amikor igazán nagy szükségünk lesz rá, vagyis nyugdíjasként.

Az emberek sokszor kételkednek a biztosítási szerződések megbízhatóságában is. Ebben a tekintetben érdemes megismernünk a biztosítási jogviszony előnyeit. A biztosítókat nagyon szorosan ellenőrzi a Magyar Nemzeti Bank. Emellett a nyugdíj- és életbiztosítások költségeire szigorú – ügyfélbarát – korlátozások vonatkoznak, különösen az etikus életbiztosítási koncepció idei hatálybalépését követően, amelyek a nyugdíj- és életbiztosítási teljesköltség-mutatóban öltenek testet, garantálva, hogy e megtakarítási szerződések ár-érték aránya kiemelkedően jó legyen.

A biztosítóknak ráadásul egyre szigorúbb szolvencia- és garanciális tőkemegfelelési szabályoknak kell megfelelniük. Meg kell említeni a biztosítók különleges védelmét is, amelyet a viszontbiztosítás jelent. Ilyen kockázatporlasztási rendszer csak a biztosítási iparágra jellemző.

Nyugdíj-előtakarékosság természetesen nem csak biztosítási jogviszony keretében képzelhető el. A jogalkotó jelenleg három lehetőséget részesít szja-jóváírási lehetőségben. A nyugdíj-előtakarékossági számlát, az önkéntes nyugdíjpénztári tagságot és 2014 óta a nyugdíjbiztosításokat.

Összesen e három megtakarítás után 280 ezer forint adójóváírás igényelhető vissza évente, így 2017-ben is. A nyugdíjbiztosítás mindenkinek ajánlható, aki legalább a minimálbért kapja, erre a számlára évi 130 ezer forint adójóváírás igényelhető vissza.

A nyugdíjbiztosítást különösen elengedhetetlennek tartom minden magyar vállalkozó számára, aki a nyugdíjjárulékát a cash flow kényszere miatt optimalizálja, azaz a minimálbér vagy annál is alacsonyabb összeg után fizeti, hiszen így a nyugdíja legfeljebb havi 100-200 eurónak megfelelő összeg körül ingadozik majd. A katásoknak életbevágóan fontos elgondolkodniuk ezen.

A családvédelem legmagasabb fokát valósítja meg az, aki a saját jövőbeni önmagára is gondol. Elhessegethetjük az öngondoskodás szükségességéről való gondolkodást, egyet azonban minden körülmények között tudnunk kell.

Ha most nem teremtjük meg a jövőbeni anyagi biztonságunk privát alapjait, akkor két-három évtizeden belül törvényszerűen a gyermekeink, sőt az unokáink nyakába varrjuk az öregkori eltartásunk anyagi terhét, hiszen a zsugorodó állami nyugdíjvárományra is tekintettel egyre erősebb szabályokkal köti őket gúzsba a kötelező szülőtartás szigorodó szabályrendszere. A gyermekeink törvényi kötelezettségét válthatjuk ki az öngondoskodással. Az ő érdekükben kötelező a nyugdíjbiztosítás.

Forrás: Világgazdaság