A magyar kormány a gazdagoknak kedvező adórendszer és a szegények szűkülő segélyezési esélyei miatt egyre inkább kivonul a jövedelmek újraelosztását befolyásoló szerepből. Ez azért veszélyes, mert a bérek növekedése ellenére nőnek a társadalmi különbségek is az országban, aminek politikai kockázataira figyelmeztet az OECD egyik legfrissebb jelentése – olvasható az mno.hu cikkében.
A magyar kormánynak újra kellene gondolni szociális segélyezési politikáját és a közmunka rendszerét, mert az utóbbi években nem csökkentek, hanem inkább nőttek a társadalmi különbségek hazánkban – ránk nézve ez a legfontosabb üzenete a világ legfejlettebb országait tömörítő OECD rövid szociális jelentésének. A gazdasági fellendülés ellenére világszerte is megmaradtak a magas bevételi, jövedelmi különbségek a társadalmi rétegek között.
A szociális munka napján, november elején sokadszor is úgy fogalmazott a humántárca vezetője, hogy 2010 óta sokat javult az ország szociális állapota, „a fejlődés lehetőségének folyamatából kiszorult emberek” felzárkózásában jelentős eredményeket sikerült elérni. Balog Zoltán szerint egy állam, egy kormány nem vállalhatja át az egyének, családok gondjait teljes mértékben. Azt a szemléletet kell megerősíteni, hogy az ember elsősorban önmaga felelős az életéért. Egyensúlyban kell lennie az egyén, a közösség és az állam felelősségének – hangoztatta a miniszter.
A 2014-es év végi adatok elemzésével készült OECD jelentés ezzel szemben azt hangsúlyozza, a 2010 óta tapasztalható gazdasági fellendülés ellenére az alsó társadalmi rétegek jövedelmi lemaradása nem csökkent, vagyis az általános kilábalásból a gazdagabbak még gazdagabban jöttek ki. A válság után ugyan nőtt a foglalkoztatás, ami az alacsonyabb jövedelmű rétegeknek kedvezett, de ennél sokkal több előnye származott a fellendülésből a tőkejövedelmek növekedése miatt az egyébként is magas bevétellel rendelkező csoportoknak. A jelentés készítői ennek politikai kockázataira is figyelmeztetnek, amikor azt is kimondják, a jövedelmi szakadék mélyülése sok országban arra vezethető vissza, hogy csökkent az állami befolyás a jövedelmek újraelosztásában, ami elsősorban a segélyek, állami kedvezmények egy részének megszűnését, vagy csökkentését jelenti.
A felmérés az OECD-országok átlagában nem jelez nagy leépülést ebből a szempontból, de egyes államokban nagy kormányzati visszalépésekre mutat rá és ezt a sort Magyarország vezeti. Míg Izlandon, Lettországban vagy az Egyesült Királyságban csökkenteni tudták a társadalmi egyenlőtlenségeket az állam elosztó szerepének a növelésével, addig a legtöbb tagállamban, így nálunk is, főként a kormányzati visszalépések miatt nőttek a társadalmi jövedelemkülönbségek. Az adatok szerint 2007-2010 között a társadalom legszegényebb 10 százalékának bérből és a befektetett tőkéből származó reáljövedelme 5,3 százalékkal lett alacsonyabb, és – bár ezen a 2010 utáni fellendülés sokat javított - 2014 végére még mindig 2 százalékos csökkenés volt mérhető az OECD-országokban. A felső 10 százalék jövedelme is csökkent a korszak elején, de eleve sokkal kisebb mértékben, majd a fellendülés után jelentősen emelkedtek a bevételeik.
A kizárólag munkajövedelemből származó bevétel ennél sokkal durvábban csökkent a vizsgált 7 évben, átlagosan 14 százalékos visszaeséssel számol az OECD, egyben pedig megállapítja az adatok alapján, hogy a felső jövedelmi kategóriákban ebben az időszakban is növekedni tudtak a bérek. Ami a magyaroknak jó hír, hogy nemzetközi összehasonlításban épp ebben az időszakban nőni tudtak a reál értéken számított munkajövedelmek, ami rajtunk kívül csak az észteknek, letteknek és Chilének sikerült, ráadásul ez a legalacsonyabb munkajövedelemmel rendelkező rétegek esetében is igaz.
A társadalmi különbségek azonban ennek ellenére nőttek, mert a magyar kormány adópolitikája és támogatási politikája épp az egyenlőtlenségek növelését eredményezte. 2010 után az összes OECD-tagállam közül a magyar kormány vonult ki leghatározottabban az újraelosztás piaci folyamatai miatt kialakuló különbségek mérsékléséből. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésével a magas keresetűeknek kedvezett, míg a közmunka bevezetése és ezzel párhuzamosan a szociális juttatások mérséklése a legkevesebbet kereső rétegek helyzetét rontotta. Ha ez a folyamat folytatódik, a magyar népesség kettészakadása még végletesebbé válik, amit a kormánynak is fel kell ismernie. Ha nem ennek a feszültségnek a szítása a kormány célja, akkor lépnie kellene a segélyezési rendszer újragondolása, az aktív piaci munkahelyek betöltése, a közmunka visszaszorítása érdekében.
Szegények az európai romák
A napokban jelent meg az Európai Unió alapjogi ügynökségének (FRA) felmérése a tagállamokban élő romák helyzetéről. Az összesítésből az derül ki, hogy a megkérdezett romák majdnem 80 százalékát fenyegeti szegénység, vagyis nem sikeresek a felzárkóztató programok a vizsgálatba bevont 9 tagországban, köztük Magyarországon sem. A felmérés szerint a megkérdezett romák 30 százaléka vezetékes víz nélküli háztartásban él, 46 százalékuknak pedig nincs házon belüli vécéje, zuhanyzója vagy fürdőszobája. A roma gyerekek 30 százaléka él olyan háztartásban, ahol legalább egyvalaki éhesen feküdt le az elmúlt hónapban, és mindössze 53 százalékuk járt óvodába.
A jelentésről kiadott közleményből kiderül, hogy a válaszadók csupán 30 százalékának volt fizetett munkája, szemben az EU teljes népességére kivetített, tavalyi 70 százalékos átlaggal. A felmérés szerint a romák 41 százaléka úgy érzi, az elmúlt öt évben hátrányos megkülönböztetés érte egyebek között a munkakeresés során, a lakhatással kapcsolatban, az egészségügyben vagy az oktatásban.
Annak ellenére, hogy a magyar romák 44 százalékának volt fizetett munkája a felmérést megelőző négy hétben - ami a legmagasabb arány a vizsgált országok között -, Magyarországon a romák 75 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. Utóbbi arány Spanyolországban a legrosszabb, ott 98 százalék. Magyarország a tanköteles korú roma gyerekek oktatásban való részvétele terén az élmezőnyben van, ugyanis az érintettek 98 százaléka jár iskolába. Az értékelés szerint ugyanakkor az iskolai szegregáció továbbra is probléma Magyarországon, mint ahogy Bulgáriában, Görögországban és Szlovákiában is.
A romák „nélkülözésének, marginalizációjának és diszkriminálásának szintje az uniós, valamint a tagállami jogszabályok és politikák súlyos kudarcát jelenti” - jelentette ki Michael O'Flaherty, az ügynökség igazgatója. A kutatás során Bulgáriában, Csehországban, Görögországban, Horvátországban, Magyarországon, Portugáliában, Romániában, Spanyolországban és Szlovákiában élő romákat kérdeztek meg. Becslések szerint ezen országokban él a mintegy hatmillió európai roma 80 százaléka.
Forrás: Népszava
