Drámai következményekkel járna, ha radikálisan emelkednének a magyar fizetések – derült ki a Tárki egyik tanulmányából, amely különösen azt vizsgálta, hogy milyen viszonyban vannak a hazai bérek a termelékenységgel. Úgy tűnik, a legtöbb probléma oka a gyenge lábakon álló belföldi vállalati szektor. A jövő évi béremelésekről megkezdődtek a tárgyalások a kormány és versenyszféra szereplői között – írja a Népszava.

 Az utóbbi időben élénk vita indult meg a közgazdászok körében arról, hogy a magyar bérszínvonalat hogyan lehetne közelíteni a nyugati fizetésekhez. A kérdés különösen aktuális napjainkban, amikor a munkaerőhiány kapcsán mindenki a fizetések várható emelkedéséről beszél. Arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy mindez milyen kapcsolatban áll a termelékenységgel, azaz a munkavállalók hatékonyságával. Néhány szakértő azon a véleményen van, hogy az alacsony bérek oka az alacsony termelékenység, ez alapján tehát addig nem érdemes emelni a fizetéseket, amíg a foglalkoztatottak nem dolgoznak hatékonyabban. Mások – például Pogátsa Zoltán közgazdász – ugyanakkor úgy vélik, hogy a kapcsolat éppen fordított: azért alacsony a termelékenység Magyarországon, mert a bérek sem magasak, és ezt a tendenciát csak erősíti, hogy a külföldi vállalatok csak alacsony hozzáadott értékű termelést hoznak ide.

Hazánk lemaradása ezen a téren a makrogazdasági adatok alapján egyértelmű. A vállalatok által fizetett egy főre jutó teljes bérköltség Magyarországon csak az Európai Unió átlagának 56 százaléka volt 2014-ben (vásárlóerő-paritáson számolva). Még rosszabb a helyzet, ha a bérköltségből elvonjuk az adókat, és a munkavállaló által kézhez kapott nettó béreket vizsgáljuk: egy magyar alkalmazott az uniós átlagfizetésnek mindössze a felét kapja meg. A bérköltség és a nettó bér különbsége, az adóék mértéke is az egyik legmagasabb hazánkban.

A termelékenység mérőszámára az egy foglalkoztatottra eső hozzáadott értéket szokták használni: ez azt jelöli, hogy egy munkavállaló átlagosan mennyivel járult hozzá az adott egység (vállalat, nemzetgazdaság) termelésének értékéhez. Még jobb ugyanakkor, ha mindezt egy munkaórára számoljuk ki, így ugyanis kiszűrhetőek az eltérő munkaidő okozta torzítások. Az egy foglalkoztatottra eső termelékenység esetében Magyarország egyáltalán nem teljesít jól: még a kelet-közép-európai régióból is csak négy országot előzünk. Az egy munkaórára vetített érték némiképp kedvezőbb, ott a régiós lista közepén foglalunk helyet.

A külföldiek háromszor jobbak

Látható tehát a magyar gazdaság rendszerszintű lemaradása. A Tárki Társadalmi Riport 2016 című tanulmánykötetének egyik írása azonban túlment a nemzetgazdasági adatok vizsgálatán. Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója az összesített értékek helyett a vállalati szegmensekre lebontott adatokat elemezte. A hazai gazdaságon belül nyolc vállalatcsoportot vizsgált: külföldi és belföldi tulajdonú, valamint ezeken belül a mikro-, kis-, közép- és nagyvállalkozásokat. Ezekből kiderült, hogy a külföldi vállalatok egy foglalkoztatottra jutó termelékenysége átlagosan háromszor volt nagyobb 2014-ben, mint a belföldieknek. Ezzel a hatalmas különbséggel a régióban is „éllovasok” vagyunk, mivel a visegrádi országok esetében ez az arány csak kétszeres volt. A Magyarországon működő külföldi tulajdonú vállalatok ráadásul aránytalanul nagy mértékben részesültek a termelésből: 2014-ben a hazai hozzáadott érték 50 százalékát ők állították elő. Ezzel abszolút elsők lettünk az EU-ban, a többi visegrádi országban is csak 35-40 százalék körül alakult a mutató.

A bérköltség és a termelékenység összefüggésénél is tisztán elkülöníthető a két vállalati csoport. Míg a külföldi tulajdonú vállalatok a nemzetgazdasági átlagnál magasabb termelékenységgel működnek és magasabb bérköltséget is fizetnek, addig a belföldi tulajdonúakra rendre alacsonyabb hatékonyság és kisebb bérköltség jellemző. Mindeközben a belföldi cégek foglalkoztatják messze a legtöbb embert. A belföldi mikrovállalkozásoknál dolgozik például a magyar munkavállalók egynegyede, miközben ezen munkaadók bérköltsége a versenyszektor átlagának mindössze 55 százaléka.

Zsugorodnak a cégek

A belföldi és külföldi tulajdonú szegmens közötti szakadéknak szerkezeti és társadalmi okai is vannak – mutatott rá a tanulmány. A belföldiek közül a legnagyobb termelékenységgel rendelkező közép- és nagyvállalatok ugyanis egyre zsugorodnak Magyarországon. A belföldi tulajdonú vállalatok összetétele így eltolódott a mikro- és kisvállalkozások felé, amelyek azonban kivételesen alacsony termelékenységgel tudnak csak működni. A társadalmi okok között ugyanakkor a vállalati kultúra hiánya húzódik meg. Nincs meg ugyanis a megfelelő vállalkozói bizalom, azaz a tulajdonosok nem szeretik profi menedzsmentekre bízni a cégvezetést. Ez azonban hosszútávon a növekedés gátjává válik. A feketegazdaság kiterjedtsége, valamint a belföldi kereslet alacsonyabb növekedése sem teszi lehetővé a vállalatok bővítését, a kormányzati beavatkozások okozta piaci bizonytalanság pedig szintén rontja a vállalatok növekedési kedvét.

A tanulmány végén a szerző arra a következtetésre jutott, hogy a bérek erőltetett emelése drámai következményekkel járna a belföldi mikro-, kis- és közepes vállalkozások számára, jelentős részük ellehetetlenülne. Ez a vállalati réteg ugyanakkor olyan széles és olyan sok munkavállalót foglalkoztat, hogy rendkívül körültekintőnek kell lenni a béremelés kérdésében. Hosszútávon a munkaerőhiány kikényszeríti a béremelkedést, amely egyben a vállalati struktúrát is át fogja rendezni, mert a munkaerő a nagyobb vállalatok felé fog áramlani. A folyamat azonban csak akkor lehet békés, ha a fizetések emelkedése számottevő mértékű, ugyanakkor fokozatosan valósul meg.

Van tartalék

A szerző szerint a külföldi vállalatok úgy fizetnek már most is az átlagbért 60 százalékkal meghaladó béreket, hogy még kisebb mértékű emelkedést is el tudnának viselni. Az átlagos bérszínvonalat ugyanakkor nem ők határozzák meg, mert a foglalkoztatottak döntő többségét a belföldi kisvállalatok alkalmazzák. A tanulmány egyúttal azzal a tévhittel is le kíván számolni, amely szerint a külföldi befektetések csak az alacsony hozzáadott értékű termelést hozzák be hazánkba, amellyel összeszerelő üzemmé válik az ország. A szerző szerint személyes tapasztalatokból és a statisztikai adatokból is látszik, hogy Magyarországra már ennek ellenkezője jellemző. Épp emiatt támogatni kell a külföldi befektetések behozatalát, ám a stabil gazdasági növekedéshez a belföldi vállalatok teljesítménye is szükséges.

Minimálbér-keringő

A jövő hétre halasztották a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) e hétre tervezett ülését, miután a kormány még nem döntött a a beígért járulékcsökkentésről és a bérfelzárkóztatási programjáról. A tegnapi Kormányinfón sem lettek okosabban a téma iránt érdeklődők, ugyanis bár napirenden voltak a szerdai kormányülésen a minimálbérrel kapcsolatos kérdések, beszéltek a szakszervezetek javaslatáról is, számokat nem mondott Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter. A következő hetekben-hónapokban erről is fog tárgyalni Varga Mihály a munkaadói és a munkavállalói képviseletekkel - tette hozzá.

A VKF ülésig hátralevő idő alatt lesz lehetősége egyeztetni a korábban közös platformon álló öt hazai szakszervezeti konföderációnak is, miután sajtóhírek szerint kettő váratlanul kihátrált a közösen kialakított bérstratégia mögül és alaposan leszállította a minimálbér-emelési igényeit. A kiugrással meggyanúsított szakszervezetek tegnap már cáfolták, hogy ilyen történt volna.

A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASSZ), a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF), az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT), a Munkástanácsok, valamint a Liga néhány hete megállapodott abban, hogy a több mint tíz százalékos, kétlépcsős minimálbér-emelést és 16 százalékos szakmai bérminimumot követel. A legkisebb bér esetén 2017-re 10,5 százalékban, 2018-ra pedig mintegy 12 százalékban határozták meg az alsó limitet, kitartva azon célkitűzés mellett, hogy a minimálbér nettó összege 2018-ra érje el a létminimum összegét (ez a legutóbbi 2015-ös számítás szerint 88 ezer forint).

A Magyar Idők nevű lap értesülése szerint a Liga, valamint a Munkástanácsok kihátrált a megállapodás mögül és - az összes szakszervezet nevében - közös ajánlást fogalmaztak meg, amelyben a minimálbérre 8 százalékos, a szakmunkás-bérminimumra pedig 13 százalékos emelést javasolnak 2017-re. Ezt a MASSZ közleményben furcsállotta, miután egy kiszivárogtatott kormányzati dokumentum 10 százalékos jövő évi minimálbér-emelést pedzegetett. A két különutasnak vélt szakszervezet az újságot hibáztatja a félreértésért és tegnapi közleményükben leszögezték, hogy nem léptek vissza az öt szakszervezet közösen kialakított bérkövetelésétől.

A munkaadókat és a munkáltatókat élénken foglalkoztatja a kormány járulékcsökkentési és bérfelzárkóztatási terve, ami alapvetően befolyásolja majd a végső számokat, és legfőképpen a munkaadói oldal kompromisszumkészségét. Ha a kabinet egy jelentős, többéves, garanciális elemeket is tartalmazó járulékmérséklési javaslatot tesz le az asztalra, akkor a vállalkozói szféra minden bizonnyal "engedékenyebb" lesz, hiszen tisztában van azzal, hogy a bérfelzárkóztatás szükséges lenne. Amennyiben viszont a kormány csak minimális módosításokat indítványoz, akkor a munkáltatók "visszafogottak" lesznek a bérajánlat tekintetében - jellemezte az alapállást a napi.hu-nak Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) főtitkára.

Egy százalékpontos járulékcsökkentés durván 100-120 milliárdos lyukat ütne évente a költségvetésen. Ennél azonban jóval nagyobb 4-5 százalékpontos mérséklésnek lenne érdemi hatása, ami a nyugdíj- és egészségbiztosítási kasszát teheti próbára. Ha viszont tényként kezelhető a Miniszterelnökség indítványa, amely a közszférában igen nagy arányú elbocsátást tervez, az egyfelől az állam terheinek mérséklését vetíti előre, másfelől, ha ezeket a dolgozókat felszívja a magánszektor, akkor azok járulékfizetőkké válnak az elsődleges profitszférában - ezzel a közteher vágásának meg lehet a fedezete.

Forrás: Népszava