László Csaba a Figyelőnek adott interjúban elmondta, minimum 4-5 százalékpontos vágásra szükség lenne, ennyit már megéreznének a munkáltatók. A büdzsé jelenlegi állapota alapján ezt több évre előre beütemezve talán be lehet vállalni.

A volt pénzügyminiszter nem látja annak az esélyét, hogy 8-10 százalékkal csökkenjen a munkaadók járuléka. A rövidtávú, 3 százalék feletti kormányzati növekedési terveket is túl szépnek tartja.

Ellentmondásos információk vannak egy készülő adócsomagról. Lesz, nem lesz, Lázár János ezt mondja, Varga Mihály azt. Mit hallani erről a tanácsadói piacon? Önöktől szoktak szakmai tanácsot kérni a törvény előkészítése során.

Nem velünk szokták ezt megbeszélni, de az utóbbi évek tapasztalatai alapján a tavaszi csomagot mindig követi egy másik ősszel. Ezt az élet hozza így, a változó európai uniós jogszabályok, a gazdaság alakulása miatt kell egy korrekciós csomag. Ezt nem hívnám adócsomagnak, de ettől lehet akár 100 oldal terjedelmű is. Azt is halljuk, hogy készül egy új, önálló adóigazgatási törvény is. Mi, tanácsadók mindenesetre azt várjuk a legjobban, hogy mi lesz a beígért járulékcsökkentéssel. Ez nagyban javítaná a versenyképességet, de a költségvetéstől nem független, hogy mennyit lehet vágni.

A munkaadók régóta szorgalmazzák ezt. Eddig a kormány nem mutatott nagy nyitottságot erre, aztán hirtelen előkerült az ötlet. Vajon mi lehetett ennek a hátterében?

Ha sokáig szajkózunk valamit, az áttöri a gátakat. Nagyon hosszú ideje várja a piac, hogy csökkenjen a munkáltatók terhelése. A foglalkoztatást persze javítja, ha alacsony az szja, ami nálunk most 15 százalékos. De azt a munkavállaló érzi meg, az ő zsebére megy. A versenyképességre a fogyasztási adók sem hatnak olyan mértékben, mint az élőmunka teher szintje. Azt gyanítom, annak, hogy most bedobták ezt az ötletet, az lehetett a kiváltó oka, hogy sok helyen kritikussá kezd válni a munkaerőhiány. A bérek meglódultak, némely szektorban egészen látványosan. Márpedig ez versenyképességi feszültséget jelez, rontja a befektetési környezetet. A cégeknek muszáj alkalmazkodniuk, a kormány a járulék oldalán tud segíteni. Eddig azért ódzkodtak ettől nagyon, mert egy kisebb csökkentés is súlyos százmilliárdokat vesz ki a költségvetésből. Nagyon sok pénzről beszélünk tehát, ugyanakkor minimum 4-5 százalékpontos csökkentésre lenne szükség, ennyit már megéreznének a munkaadók. A költségvetés jelenlegi állapota alapján ezt több évre előre beütemezve, talán be lehet vállalni.

Mi lesz így az egyszámjegyű, tehát maximum 9 százalékos szja-val, ez belefér még a járulékcsökkentés mellett a következő években?

Ha a járulékhoz is hozzányúlnak, akkor azt mondom, a legrövidebb idő 5-6 év, ami alatt el lehet jutni 10 százalék alá. Ehhez forrást kell találni a büdzsében, amit én az adóknál már nem látok. Nincs sok mozgástér már a különadóknál, nincs olyan ágazat, ahonnan további 200-300 milliárdot még be lehetne beszedni. A kiút a növekedés felpörgetése lehet, olyan bővülést kell produkálni, ami kitermeli az adócsökkentés alapját. Szurkolok magunknak, hogy ez így legyen.

Orbán Viktor 3-5 százalékos növekedést akar látni már rövidtávon is. Van ennek realitása?

Szép lenne, de szerintem nem lesz ennyi a következő két-három évben. Átlagosan nem jön össze, főleg, ha az idei évet is figyelembe vesszük. Sok függ attól, hogyan alakulnak az uniós támogatások, mi tervez az EU a következő költségvetési ciklusban. A nemzetközi környezet miatt is van ok az aggodalomra, nem túl biztatóak a növekedési kilátások Európában. Mindezt figyelembe véve nem látom annak az esélyét, hogy a járulékokat 8-10 százalékkal csökkentse a kormány, de mind mondtam, jó lenne, ha rám cáfolnának.

A három százalék feletti növekedési pálya esélyét mennyiben javította a múlt pénteki újabb felminősítésünk, amit ezúttal az S&P lépett meg?

Szerintem ez jelentős javulást a finanszírozási feltételekben már nem hoz, a piacok elég régen beárazták ezt a pozitív fejleményt.

Hogyan látják a befektetők a magyar piacot mostanában? A legnagyobb cégekkel állnak kapcsolatban, nyilván elmondják az ügyfeleik, ha panaszuk vagy örömük van.

Nincsenek jó híreim. Ha figyelmen kívül hagyjuk a bankszektor tőkepótlását az elmúlt években, akkor azt látjuk, hogy a nettó tőkebeáramlás, vagyis az FDI értéke lényegében nulla. Elsősorban azok fejlesztenek, akik már itt vannak, mert ők már komfortosan érzik itt magukat, nagyjából kiismerték a szabályozási, kulturális, politikai közeget. Zöldmezős beruházás viszont alig van, de ez lehet, hogy nem is akkora baj, azzal is jól járunk, ha a már itt lévők fejlesztenek. Ez valahol logikus is, minek vinnék máshova a kapacitásbővítést, ha nálunk már megvan a termelő bázisuk. Egy szlovákiai autógyárnak is jobban megéri, ha ott épít új gyáregységet. Ennek természetesen van méretgazdaságossági vetülete is.

 Forrás: Figyelő