Egy légi forgalmi irányító ma többet keres egy átlagos képviselőnél – derül ki az országos bérstatisztikákból. Az óriási munkaerőhiány miatt azonban számos szakma képviselői kerülnek egyre közelebb a toplistás fizetésekhez – írja a Világgazdaság.
A hétvégi VOLT Fesztiválon 18 méter magas jelképes toronnyal népszerűsítette a légi forgalmi irányító munkakört a HungaroControl Zrt. A cég játékos tesztjein részt vevő mintegy ezer fiatal lelkesedését valószínűleg a látvány mellett az is növelte, hogy a légi forgalmi irányítók állnak a magyarországi fizetési toplista élén havi bruttó 1,7 milliós átlagkeresettel. Az óriási felelősséggel és nagy stresszel járó szakma mintegy 180 magyar képviselőjét a nemzetközi bérszínvonalnak megfelelően honorálja a HungaroControl Zrt. – tudtuk meg a cégtől. Magyarországon – az Egyesült Államokkal és Európával ellentétben – még nincs létszámhiány ezen a területen, de az elmúlt két évben 30 százalékkal növekvő magyarországi légi forgalom biztonságos lebonyolítása érdekében a HungaroConrtrol folyamatosan toboroz a fiatalok körében, az idén például a nyári zenei fesztiválokon is. A szakma népszerűsítésére és az újfajta toborzási eszközökre azért is szükség van, mert ötszáz jelentkezőből átlagosan 10-15 felel meg a speciális elvárásoknak.
A légi forgalmi irányítók után a miniszterek és a képviselők keresnek a legjobban – derült ki a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat bérstatisztikájából. A tízes toplista további helyezéseit pedig a tőzsdeügynökök és a különféle vállalati vezetők foglalják el. A munkaerőpiaci szakértők szerint azonban a kritikussá váló munkaerőhiány miatt ma már több szakmában is egyre elérhetőbb a toplistásokét megközelítő fizetés.
„Jelenleg óriási küzdelem folyik a megfelelően képzett munkavállalókért a vállalatok, de az egyes földrajzi régiók és gazdasági szektorok között is” – mondta a Világgazdaságnak Sághy András, a Kienbaum Magyarország vezetője. Az elmúlt években egyre kritikusabbá vált a munkaerőhiány Magyarországon, ami részben az oktatási rendszer problémáival és az elvándorlással is okolható. Ráadásul a válság alatt visszaszorult fogyasztás miatt több ágazatban, például a kereskedelmi és a bankszektorban, valamint az építőiparban leépítettek a cégek, így a nemrég újra növekedésnek indult keresletet a meglévő létszámmal már nem tudják kielégíteni.
„A portástól a vezérigazgatóig szinte minden munkakörben előfordulhat hiány” – hangsúlyozta Sághy András. Öt-tíz évvel ezelőtt például a dél- és kelet-magyarországi gyárakba csak vezetőket toboroztak nehezebben a cégek, ma már számos pozícióba nehezen vagy egyáltalán nem találnak megfelelő embert, például szerszámkészítőt, hegesztőt, idegen nyelvet beszélő könyvelőt vagy éppen minőségbiztosítási mérnököt. A korábban Szlovákiából is naponta munkaerőt beutaztató északnyugat-dunántúli cégek esetében pedig megfordult a kocka: a szomszédos országok munkaadói csábítják át magasabb bérekkel a magyar munkavállalókat. A keresett informatikusokért pedig a világpiacon folyik a verseny: egy tehetséges informatikusnak még akár céges vezető beosztását is érdemes lehet otthagynia, hogy fejlesztőként dolgozzon külföldi cégeknek, hiszen akár a hazai vezérigazgatói fizetést – több mint havi bruttó kétmillió forintot – is megkaphatja, sokkal kisebb felelősséget viselve.
Ez persze azt is jelenti, hogy a keresett szakmákban a cégek kénytelenek egymásra licitálni a megfelelő jelölt megszerzése érdekében, a munkavállalók pedig a korábbinál lényegesebb erősebb alkupozíciót élvezhetnek. Így a hiányszakmák képviselői akár számukra szokatlanul nagy összegeket is kialkudhatnak. „Erőteljes bérspirálba kerültek a cégek, aminek hosszú távon negatív következményei lehetnek, például a multinacionális vállalatok könnyen átszervezhetik egyes tevékenységeiket más országokban működő telephelyeikre” – hívta fel a figyelmet Sághy András.
Forrás: Világgazdaság
