Hatmilliárd forintból megoldható lenne, hogy több mint 12 ezer fogyatékos gyermeket vagy felnőttet gondozó családnak ne kelljen nyomorognia – állítja a Jól-Lét Alapítvány és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség abban az elemzésben, amelyet 16 civil szervezet készített a jövő évi költségvetésről, s amelyről a Népszava is beszámolt.
Magyarországon ma 12 100 családban ápolnak súlyosan fogyatékos gyermeket vagy felnőttet. A kiemelt ápolási díj összege az idén 53 100, a nekik járó emelt összegű családi pótlék 23 300 forint, vagyis összesen 76 400 forintból kell megélnie két embernek: betegnek és gondozójának. A Policy Agenda létminimum-számításában szereplő egy főre jutó 88 ezer forintos értéket sem éri el a kettejük megélhetésére fordítható összeg, ráadásul számtalan tétel tovább súlyosbítja a helyzetüket. Az ápolást végzők, többnyire az édesanyák nem tudnak munkát vállalni, a fogyatékos gyermekre egy amerikai számítás szerint kétszer annyit kell költeni, mint egy egészségesre, mindent kénytelenek a legközelebbi boltban megvenni, bármilyen drága, mert sokáig nem hagyhatják magára a gondozottat.
A kormány jövőre 53 100-ról 55 800 forintra akarja emelni a kiemelt ápolási díjat, de mielőtt örülni kezdünk, érdemes megállni egy pillanatra. Az ápolási díj összege bruttó érték, amiből 10 százalékos nyugdíjbiztosítási hozzájárulást kell fizetni, cserébe az ápolással töltött idő beszámít a nyugdíjszerzés idejébe és ez alatt az anya maga is benne marad az egészségbiztosítás rendszerében. A legnagyobb baj akkor következik be, ha az ápoló maga is belerokkan a fizikai, lelki és anyagi terhekbe és képtelen lesz tovább gondozni családtagját. Ekkor elvonják az ápolási díját, automatikusan megszüntetik a biztosítását, a nullára zuhant bevételéből képtelen befizetni az egészségbiztosítását, tehát se pénz, se orvos, se gyógyszer.
A civilek nemzetközi minták felhasználását javasolják a kormánynak egy humánusabb megoldás kidolgozásához. Nyugat-Európában a számítás alapja mindig az, mennyibe kerülne a gondozásra szoruló teljes ellátása intézményi keretek között. A két szervezet most azt kéri, a magyar kormány is hozza nyilvánosságra, mennyibe kerül az államnak ezeknek a sérült embereknek az intézeti gondozása és ennek megfelelően emelje meg a gondozási díj összegét. 2014-es adatokból a civilek úgy számoltak, nettó 97 ezer forintot költ az állam egy ápoltra, tehát szerintük ennyi járna a rokonukat otthon ápolóknak is. A civil szervezetek azt kérik a kormánytól, hogy az állam ismerje el munkaként az otthoni ápolást és fizessen ennek megfelelő összeget vagy az ápoltnak vagy a gondozónak. Utóbbi bérként jusson hozzá a pénzhez, rendezve egészség- és nyugdíjbiztosítási helyzetét is. Ha a 12 100 érintett 50 ezer forintos havi emeléshez jutna, az mindössze 6 milliárddal terhelné meg a büdzsét.
Vehetik a Suzukikat
Négy és fél év alatt 2500 mozgáskorlátozott vagy más fogyatékos ember vehetett állami kiegészítéssel új, kisebb részben 5 évnél nem öregebb használt autót – adta közre az adatokat tegnap a humántárca szociális államtitkársága. Az új autóknál az idén áprilisban egymilliósra nőtt támogatás azonban a hétköznapi tapasztalatok szerint sokszor elérhetetlen, a kormányhivatalok rehabilitációs szakértői bizottságai rengeteg igénylőt utasítanak el. További szépséghibája a történetnek, hogy akkor is hitelt kell felvenni a vásárláshoz, ha lenne elég saját forrás, és kizárólag a Duna Lízing-gel lehet szerződni. Aki pedig tágas autóban gondolkodik, amelybe befér egy összehajtott kerekesszék is, jobb, ha elfelejti az egészet, mert csak bizonyos – nem túl tágas - Suzuki-modellekről lehet álmodni.
Forrás: Népszava
