2015-ben egy átlagos háztartásban az egy főre jutó havi fogyasztás 74 608 forint volt, ami 8,7%-kal magasabb a 2014-es értéknél, derült ki a KSH 2015-ös fogyasztási statisztikáiból. A legalsó és a legfelső jövedelmi ötödbe tartozók között azonban továbbra is jelentős - megközelítőleg háromszoros - különbség van, igaz, az eltérés mértéke 2014-hez viszonyítva valamelyest csökkent. Az országon belül régiónként, illetve iskolai végzettség alapján is jelentős eltéréseket tapasztalhatunk: a közép-magyarországiak, illetve a felsőfokú végzettséggel rendelkezők fordították messze a legtöbbet fogyasztásra – írja a Portfolio.hu.

Háromszor többet költenek a gazdagok

2015-ben egy átlagos magyar háztartásban az egy főre jutó havi fogyasztási kiadás 74 608 forint volt, ami a 2014-es értéknél 8,7%-kal magasabb. A leggazdagabb társadalmi réteg (felső 20%) átlagosan 132 211 forintot fordított havonta fogyasztásra, míg a legszegényebbeknél ez a szám 43 212 forint volt. Átlagosan a legtöbbet élelmiszerekre és alkoholmentes italokra (19 885 forint), ezt követően lakásfenntartásra és háztartási energiára (16 595 forint), majd közlekedésre (8076 forint) költöttük, persze jelentős különbségek voltak az egyes jövedelmi ötödbe tartozók között.

Minden vizsgált termékcsoportra legalább kétszer többet fordítottak a leggazdagabbak a legszegényebbekhez képest. Nem meglepő módon a legkisebb különbséget az élelmiszereknél (2,1-szeres), a szeszes italok és dohányáruknál (2,3-szeres), valamint a lakásfenntartás és háztartási energia (2,5-szeres) esetében tapasztalhattuk. Érthető módon a legnagyobb eltérés a vendéglátásra, az oktatásra, illetve a kultúrára és szórakozásra fordított összegben jelentkezett: utóbbinál ez a differencia hétszeres volt.

Érdemes kiemelni ugyanakkor, hogy a két szélső jövedelmi kategória közötti eltérések 2014-hez képest az esetek többségében láthatóan csökkentek, amit a fenti ábra is mutat. Míg 2014-ben a gazdagok 3,4-szer annyit fordítottak átlagosan fogyasztásra, mint a szegények, addig ez az arány 2015-ben 3,1%-ra csökkent. Ezzel párhuzamosan a korábban már említett 8,7%-os - 2014-hez viszonyított - átlagos fogyasztás-élénküléshez az alacsonyabb jövedelmi csoportok arányaiban sokkal nagyobb mértékben járultak hozzá: míg a legtehetősebbeknél 6,5%-os volt a növekedési ütem, addig az alsó jövedelmi ötödbe tartozók 18,5%-kal fogyasztottak többet a megelőző évhez képest.

Ki mire költött többet?

A KSH előzetes adatai szerint tavaly a társadalom legrosszabb vagyoni helyzetű csoportjának tagjai átlagosan 6 744 forinttal költött többet fogyasztásra, mint 2014-ben, ami - mint az előző bekezdésből kiderült - 18,5%-os növekedést jelentett. Abszolút értékben nézve élelmiszerekre és lakásfenntartásra fordított kiadások növekedtek a leginkább, a relatív változás viszont a lakberendezés és háztartásvitel, illetve az egyéb termékek és szolgáltatások terén volt a legnagyobb. Bár a ruházati és oktatási kiadások is arányaiban jelentős mértékben emelkedtek, a bázis nagyon alacsony volt.

Egy szegény háztartásban élő átlagos ember havi szinten például ruhaneműkre 431 forinttal, oktatásra 61 forinttal költött többet, ami még így is rendkívül alacsony, mindössze 1308 és 212 forintos ráfordítást jelentett 2015-ben.

A legfelső rétegben a relatív fogyasztás-növekedés (6,5%) kisebb volt, a 8 065 forintos abszolút növekmény azonban így is felülmúlta a szegényekét. Érdekes ugyanakkor, hogy közlekedésre és egészségügyre azonban kevesebb pénz áldoztak a vagyonosabbak. Előbbinek az lehet az oka, hogy a gazdagokon közlekedési szokásaik miatt sokkal nagyobb mértékben segített az üzemanyagárak esése.

A gazdagok sokkal több halat és gyümölcsöt vásároltak

Korábban már volt róla szó, hogy a legvagyonosabb 20% 2,1-szer többet költött élelmiszerekre, mint az alsó 20%. Ez rendre 28 524 és 13 861 forintos összeget jelentett 2015-ben. Számottevő eltérés mutatkozott ugyanakkor az egyes termékcsoportok között: míg a kenyér és a hús esetében "mindössze" 70%-kal költöttek többet a tehetősebbek, a gyümölcsöknél ez a különbség 240%-os, a halak és tenger gyümölcsei élelmiszercsoportnál 380%-os volt.

A magasabb ráfordítás azonban nem kizárólag a nagyobb vásárolt mennyiségből fakadt. A kenyér és cereáliák esetében például bár 70%-kal magasabb kiadásokkal bírt a legfelső jövedelmi csoport a legalsóhoz képest, átlagosan azonban mintegy 18%-kal kevesebbet fogyasztott belőlük. Ennek a látszólagos ellentmondásnak több oka is lehet: indokolhatja például a minőségbeli eltérés, de a helyi árszínvonalak közötti különbség is.

Nem mindegy, hogy az ország melyik területéről beszélünk

Magyarország egyes régiói közötti fejlettségi és vagyoni különbségek kiválóan megjelennek a területi alapú fogyasztási statisztikákban. A közép-magyarországi régióban élők - benne Budapesttel - változatlanul messze a legtöbbet fordítják fogyasztásra (átlagosan 90 257 forintot), őket követik a kelet-dunántúliak (80 287 forint) és a nyugat-dunántúliak (77 214 forint). Az észak-alföldiek messze a legkevesebbet költik fogyasztásra, átlagosan 61 676 forintot, ami közel 50%-kal kevesebb, mint a közép-magyarországi térségre vonatkozó adat.

A fogyasztás szerkezetét tekintve itt is megtalálhatóak azok a főbb jellegzetességek, mint a vagyoni felosztásnál. A szegényebb régiókban arányaiban többet fordítanak élelmiszerre és lakhatásra, kulturális tevékenységekre és vendéglátásra viszont jóval kevesebbet.

Az iskolai végzettség is számít

A fogyasztásra fordított összegeket jól elkülöníthetjük úgy is, hogy az emberek legmagasabb iskola végzettségét vizsgáljuk. Általánosságában kijelenthető, hogy minél magasabb végzettséggel rendelkezik valaki, annál többet költ fogyasztásra. Ez persze nem közvetlen ok-okozati viszony, hiszen az iskolai végzettség a várható jövedelemmel hozható szoros összefüggésbe, ami így kihat az egyének lehetőségeire is. Ezért épp úgy közvetett kapcsolatról beszélhetünk, mint a regionális felosztásnál.

Összességében a felsőfokú végzettségűek havi szintű 100 768 forintos kiadása 70%-kal haladta meg az alsófokú végzettséggel rendelkezők 60 989 forintos fogyasztását, ám az egyes alcsoportok között itt is jelentős különbségeket tapasztalhatunk. Élelmiszerekre, illetve szeszes italokra és dohányárura közel azonos összeget költött a két csoport, ellenben a vendéglátásban közel 4-szeres, az oktatási ráfordításokban 6,3-szeres differenciák voltak.

Forrás: Portfolio