Tavaly tavasszal, a Covid-járvány első hullámában a legtöbb uniós tagországban államilag támogatott csökkentett munkaidős foglalkoztatási programok bevezetésével próbálták kezelni a válságot. Akkoriban a G7-en több cikkben is foglalkoztunk azzal, hogy a magyar verzió meglehetősen szűkmarkúra sikeredett. A g7.hu cikke.

Ezt a sejtést erősíti meg a Eurofound csütörtökön megjelent tanulmánya, ami szerint 2020 áprilisában az összes EU-tagállam közül Magyarországon kapott arányaiban a legkevesebb munkavállaló bértámogatást.

 Az alábbi ábrán látszik, hogy a legtöbb munkavállaló arányaiban Horvátországban, Olaszországban, és Cipruson kapott bértámogatást, a legkisebb mértékben pedig Magyarországon, Lettországban és Finnországban.

Németországban, ahonnan ez a munkaerő-piaci intézkedéscsomag (német nevén kurzarbeit) eredetileg származik, a munkavállalók 20 százalékának bérét támogatta az állam, Ausztriában pedig 30 százalékot ért el a támogatottak aránya. Tavaly áprilisban részletesebb cikkben foglalkoztunk azzal is, hogy más visegrádi országokban milyen szabályrendszerrel vezették be a programot. 

Az a sejtésünk is igazolódott, hogy mind a három másik visegrádi ország nagyobb támogatást ad a bajba került cégek dolgozóinak, mint Magyarország: Csehországban és Szlovákiában a munkavállalók csaknem 20, míg Lengyelországban körülbelül 10 százalékuk volt érintett a programban.

A tanulmány szerint egyébként a tavaly tavaszi kurzarbeit-hullám sokkal komolyabb volt volumenében, mint a 2008-as válság után: amíg például Németországban májusban a munkavállalók 30 százaléka kapott támogatást, ugyanez az arány a 2008-as válság csúcsán csak 3 százalék volt, és nagyságrendileg hasonló mértékbeli különbségek voltak jellemzőek Franciaországban, Ausztriában, Belgiumban vagy Olaszországban is. A legtöbb támogatási kérelmet a komolyabb lezárások időszaka alatt, májusban és áprilisban adták be, júniustól kezdve a gazdaságok újranyitásával folyamatosan csökkenni kezdett a kérelmek száma.

A támogatási programok időtartamában is jelentős különbségek voltak az egyes tagállamok között: a leghosszabb ideig Németországban és Franciaországban járnak a támogatások az eredetileg bejelentett feltételek alapján, a legrövidebb ideig járó programok között pedig ott van a 3 hónapos magyar munkahelyvédelmi bértámogatás, ami azonban valamivel hosszabb, mint a lengyel kurzarbeit.

A tanulmány ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy ezek az adatok a tavasszal bejelentett programokra vonatkoznak, amiknek a határidejét a második hullámban gyakran meghosszabbították, vagy más formában vezették vissza a programot, mint például Magyarországon is, ahol csak meghatározott szektorokban vált elérhetővé a bértámogatás.

A 2008-as válság alatt leginkább a feldolgozóipari cégeknél használták a csökkentett munkaidős megoldásokat, tavaly tavasszal viszont jóval szélesebb volt az érintett iparágak köre. Az alábbi ábrán látszik, hogy március és augusztus között átlagosan a legnagyobb mértékben a turizmus-vendéglátásban, szórakoztató és művészeti iparágakban, logisztikában, kisebb mértékben pedig a kis- és nagykereskedelemben részesültek a munkavállalók munkaidő-rövidítési támogatásban.

Ez alól kivétel Németország, ahol – bár az ábra alapján nem, csak a tanulmány magyarázó szövegéből derül ki – az iparban, nagykereskedelemben, és a szolgáltató szektorokban kaptak a legnagyobb arányban munkaidőrövidítési támogatást a munkavállallók. Magyarországon a legnagyobb mértékben a turizmus-vendéglátásban kaptak támogatást a cégek és a munkavállalók, bár az iparági lebontást bemutató ábra alapján inkább az látványos, hogy ez milyen mértékben elmaradt a többi országban jellemző támogatottsági aránytól.

Forrás: g7.hu