Egyre többen dolgoznak Magyarországon, de még mindig nem elegen. A társadalom eltartottsági rátája a következő években drasztikusan romlani fog – derül ki a KSH új becsléséből.

A legfrissebb demográfiai becslések szerint a magyar gazdaságban az eltartottsági ráta a jövőben folyamatosan és jelentősen emelkedni fog. Az előbbi szinte közismert, ám a most nyilvánosságra hozott adatok szerint 2062-re nyolcvan százalék közelébe emelkedik a 14 éven aluliak és a nyugdíjasok aránya az aktív korúakhoz viszonyítva – derül ki a napokban publikált A fenntartható fejlődés indikátorai című KSH kiadványból. A jelentés szerint a szegénységi kockázatok mérséklődtek az elmúlt években, de még a KSH szerint is súlyos nélkülözésben él a magyar lakosság 10 százaléka, miközben épp most ér véget állítólag a magyar gazdaság „aranykora”.

A születéskor várható élettartam a legújabb adatok szerint csökkent, miközben az oktatás teljesítménye sem javult, sőt bőven hagy maga után kívánnivalót. Mindezek azért lennének fontosak – most nem beszélve arról, hogy egészséges és kiművelt embereknek nagyobb az esélye a jólét eléréshez –, mert a nagyon magas eltartottsági rátát csakis a versenyképesség fokozásával lehetne ellensúlyozni, erre pedig az oktatás és az egészségügy teljesítményének javítása nélkül esély sincs.

1990 és 2007 között még némileg csökkent (45,2 százalékra) a magyar társadalom eltartottsági rátája, 2018-ban azonban már 50,3 százalék volt, vagyis ezer dolgozóra 500 eltartott (iskolás és nyugdíjas) jutott. (Ugyanakkor az uniós átlag 54,6 százalék volt.)

A mostani 50 százalékot meghaladó arány a következő évtizedekben folyamatosan növekedni fog, 2062-re érjük el a csúcsot 79 százalék körüli értékkel, vagyis ezer eltartóra csaknem nyolcszáz eltartott fog jutni. Az eltartottsági rátát egyszerre befolyásolja a születések száma, a halandóság, valamint a migráció. Ezen tendenciákra válaszul próbálkozik a kormány a születések számának emelésével, ám mint látható, még ha látványos változást is sikerül elérni 10-20 éven belül (aminek egyelőre semmi nyoma), az is csak arra lesz elegendő, hogy az eltartottsági ráta nem nyolcvan, hanem 70 százalék közelében tetőzzön. Az eltartottsági ráta csökkenthető a nyugdíjkorhatár emelésével vagy a migráció kihasználásával, ám ez utóbbiból jelenleg Magyarországon az elvándorlás a gond, mivel nem vagyunk a bevándorlók számára célország.

A hazai eltartottsági ráta a lehető legkedvezőtlenebb forgatókönyv szerint alakul: a gyermekkorúak aránya az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent, és ez a trend fennmarad a következő évtizedekben is.

1990-ben még a népesség 20,5 százaléka volt gyermekkorú, az előzetes adatok szerint 2019-ben már csak 14,6 százalék lesz, annak ellenére, hogy az elmúlt években a termékenységi ráta emelkedett – írják a KSH elemzői. Ezzel párhuzamosan az időskorúak aránya folyamatosan, 13,2 százalékról 19,4 százalékra nőtt. A népesség öregedési folyamatát mutatja, hogy 2006 óta már több az időskorú, mint a gyermekkorú. Az eltartottsági ráta emelkedése komoly kérdéseket vett fel a jóléti, illetve a nyugdíjrendszer finanszírozásával kapcsolatban is, hiszen ha ez a tendencia marad, akkor nem lehet fenntartani a szociális és a a nyugdíjkiadások mai szintjét sem.

Az eltartottsági adatokon az aktivitási ráta növelésével lehetne javítani, ám ezen a területen is felemás a helyzet: a férfiaknál a 15-64 éves korú népesség 79,1 százaléka dolgozott, ami gyakorlatilag megfelel az uniós átlagnak. A nőknél az aktivitási arány 64,9 százalék, ami mintegy három százalékponttal elmarad az uniós átlagtól, vagyis itt lehet még elvileg eredményeket elérni, ám sem az uniós tapasztalatok, sem a hazai munkaerőpiaci helyzet nem ezt támasztják alá.

A fővárosban az aktivitási arány a legmagasabb 75,4 százalék – vagyis még itt is 100 emberből 25 nem dolgozik. A legrosszabb Somogyban és Tolnában, ahol a foglakoztatás 65 százalék körül van.

A 2008-as pénzügyi válság kitörését követően a legnagyobb javulás Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében következett be, mindkét megyében mintegy 16 százalékponttal emelkedett a gazdaságilag aktívak aránya. A magyar munkaerőpiac azonban nem hasonlítható a fejlett uniós országokhoz, ugyanis itt már gyakorlatilag csak a legképzetlenebb munkaerő nem tud elhelyezkedni, esetükben viszont sokszor olyan hiányosságok vannak, amit a cégek már nem tudnak orvosolni, ez a közoktatás feladata lenne.  

Újratermelődő gondok

A képzetlen munkaerő újratermelődése folyamatos, mert a kormány a minél korábbi munkába állást, az iskolaelhagyást ösztönzi. Ezért szűkíti a felsőoktatásba való belépés lehetőségét, illetve butítja le a szakoktatást is. Ezzel rövidtávon ugyan növeli a munkaerőkínálatot, ám épp az egész életen át való tanulás lehetőségét csökkenti a leegyszerűsített szakoktatás erőltetésével. Mégpedig az egészségügyi ellátás, a munkaerő életminősége mellett hosszú távon az oktatás minősége határozza meg egy ország versenyképességét, gazdaságának fenntarthatóságát. A KSH jelentése is alátámasztja, hogy a magyar oktatási rendszer teljesítménye messze van a kívánatostól: az alacsony (legfeljebb nyolc általánost végzett) emberek aránya 21,2 százalék volt tavaly, a 15-64 éves korosztályban ez 1,5 millió főt jelent.

Forrás: Népszava