Hogyan látja a világot egy nagy támogatottságú, nyugat-európai szociáldemokrata párt, a holland Szocialista Párt? Fordításunk következik a hollandiai bérből élők egyre romló helyzetéről és a párt felhívásáról, Ruud Kuin tollából. Ruud Kuin a párt kutatóintézetének vezetője és az FNV Veiligheid szakszervezet munkatársa, mely a rendvédelmi dolgozók érdekképviseletét látja el – olvasható a muon.hu-n.

Hatalmasak a vállalati bevételek, itt lenne az ideje az általános béremelésnek. Nemcsak azért, hogy nőjön a lakosság vásárlóereje, hanem azért, hogy visszaköveteljük a részünket a hatalmas vállalati profitokból.

A Shell bevételei 80 százalékkal növekedtek mintegy 20 milliárd euróra. Ennek ellenére a vállalat dolgozói mindössze 3 százalékos béremelést kaptak.

Az Unilever bevételei 51 százalékkal gyarapodtak, az összes vállalati nyereség így 9,8 milliárd euróra emelkedett. Ennek ellenére az Unilever dolgozókat egy 2,5 százalékos béremeléssel kezelték le.

A Jumbo tulajdonosai 40 millió eurót vettek fel részvényeik után a vállalati profitból, tehát

fejenként 10 millió euró volt a tulajdonosi bevétel. Az alkalmazottaknak viszont mindössze 2,5 százaléknyi béremelés jutott,

ezzel kellett megelégedniük, de ezt is azzal a feltétellel kapták meg, hogy a szakszervezetet kihagyják a kollektív szerződésből.

A méltánytalanságok sora végtelennek tűnik

Egyszerű baloldali populizmus? Mark Rutte a saját kijelentései alapján a jobboldali populizmusra hajaz. Rutte maga is minduntalan elismeri, hogy hihetetlen magasak a vállalati bevételek, 2017-ben könyvelhették el a cégek az addigi legnagyobb nyereségüket. 2018-ban ugyanez volt az üzenet, ez alatt az egy év alatt a cégek ismét rekordot döntöttek és az addigi legmagasabb bevételüket realizálták. 2019 pénzügyi végeredménye még hátravan, de erősen valószínűsíthető, hogy a vállalati szektor ismét túltesz eddigi eredményein. Az inflációval korrigált nettó céges bevétel 1995 óta megháromszorozódott miközben a munkavállalók ugyanannyit vagy kevesebbet keresnek mint 1995-ben (Forrás: Rabobank 2018).

Az érték, amit mindannyian megkeresünk és az, hogy ez az érték hogyan kerül felosztásra fontos mértékben meghatározza, hogy mennyi esélyt kapunk az életben. A gazdaságban keletkező jövedelmek elosztásának aránya a tőke és a munka közötti minduntalan harc eredménye. A tőke jogot érez arra, hogy övé legyen a bevételek legnagyobb százaléka, csak mert némi kockázatot vállal a befektetéssel.

Mivel a munka(erő) pozíciója jelentősen gyengébb, – mint a tőketulajdonosoké – ezért a dolgozóknak egyre kisebb résszel kell beérniük a vállalati profitból. (…)

Az uralkodó nézet

A vállalati többletbevételek elvileg kedveznek a gazdaságnak, mert a cégek a nyereségeiket a gazdaságba visszaforgatják, ami további munkahelyek létrejöttét jelenti. A még több munkahely meg még több adóbevételt jelent az államnak, sőt nő a közbizalom és a polgárok vásárlóereje is. Ha pedig nő az emberek vásárlóereje, akkor nő a fogyasztás, ami miatt bővül a termelés, melynek eredményeképpen jelentősen erősödik a gazdaság. Más szóval: ami a vállalatoknak jó, az jó mindannyiunknak. Ha csökkentjük a vállalatok terheit és adóterheit az mindannyiunknak áldásos lesz, mi lehet ezzel a baj?

A számok azonban azt mutatják, hogy ez a jól hangzó elmélet nem működik. Bár a vállalati bevételek robbanásszerűen növekednek, a befektetések ennek ellenére alig gyarapodnak a gazdaságban, ha gyarapodnak egyáltalán.

A gazdasági növekedésből szinte semmi nem jut vissza a dolgozóknak, az állam is egyre kevésbé részesül – adózás révén – a céges profitokból.

A többletérték legnagyobb része a vállalati felsővezetés vagy a részvényesek zsebébe vándorol. A részvények után kifizetett osztalék világszerte megduplázódott, ez az összeg csak tavaly óta 10 százalékkal növekedett. Tehát akár 10 százalék bevételnövekedése is lehet a tőke birtokosainak évente, miközben a dolgozó emberek pórul járnak. Ha valaki gazdag akar lenni, annak nem kell dolgoznia, ugyanakkor a gazdaggá válás szinte kizárólagos módja az, ha valaki gazdagnak születik. Piketty szerint az egyenlőtlenség a nyugati világban megközelítőleg akkora, mint a tizenkilencedik század végén volt. 2006 óta a legszegényebb holland háztartások 29,2 milliárd eurót vesztettek.

A társadalom felső 10 százaléka azonban 170,5 milliárd euróval gyarapodott. Az Oxfam Novib nevű civil szervezet múltévi számításai szerint a holland gazdasági növekedés 45 százaléka a leggazdagabb 1 százalékot gyarapítja. Tehát miközben az ország dolgozó népessége azért küzd, hogy munkabére évente mindössze 1 százalékkal növekedjék, addig a növekedés kevesebb, mint fele a leggazdagabbak zsebében köt ki. Hollandiában a leggazdagabb 1 százalék birtokolja az összes nemzeti vagyon 27 százalékát, mintegy 300 milliárd eurót. Ez 2,5 millió eurót jelent háztartásonként. Ez történik, ha a kapitalizmust szabadjára engedik.

A mi nézőpontunk

Az uralkodó nézetnek köze nincs a valósághoz, a számok mindent elmondanak: az óriási céges profitok nem teremtenek új munkahelyeket és nem vezetnek többletbefektetésekhez, inkább az egyenlőtlenségeket és a létbizonytalanságot növelik a társadalomban. A dolgozók által elvégzett munka értéke többnyire jóval nagyobb, mint amit munkabérként a tőkések visszaosztanak nekik. A dolgozói termelékenység – tehát az az érték, amit a dolgozók egy napi munkájukkal megtermelnek – az elmúlt évben ismét nagyot emelkedett, ám a gazdasági társaság teljes nyereségéből egyre kisebb arányban részesül a munkavállaló amikor a munkabérét kézhez veszi. Így a többlethaszon egyre inkább a részvényesek – tulajdonosok – bankszámláján köt ki. Bár a gazdaság szakadatlanul nő, ebből a dolgozók semmit sem éreznek. A lényeg, hogy a tulajdonosok a dolgozók munkájából válnak egyre gazdagabbá. De végülis a munka hozza létre a tőkét: így működik a kapitalizmus. Ha szabadjára engedjük, akkor az egyenlőtlenségeket növeli a társadalomban és előbb-utóbb óhatatlanul elszállnak a nagyvállalati profitok.

Ezért jött el az ideje, hogy a dolgozók aktív bérharcot kezdjenek a magasabb fizetésekért.

Nemcsak azért, mert lehetséges és nemcsak azért, hogy nőjön a dolgozók vásárlóereje a gazdaságban, hanem azért is, hogy visszaköveteljük jogos részünket a munkánk gyümölcséből! Fordította: Bujdosó Gyula

Forrás: Munkások Újsága