A cafetéria-juttatások beépültek az adórendszerbe. Az elmúlt években számos elemének megszűnt a kedvezményezettsége, több megszűnt juttatással kapcsolatban nemzetközi perekbe bonyolódott Magyarország. Az ado.hu szakértője, dr. Juhász István kérésünkre összefoglalta véleményét.

Tisztázzuk először a szó jelentését, helyesírását!

A cafeteria angol szó, magyarul talán a kávézó fejezi ki legjobban az eredeti jelentését, módosult tartalma szerint munkáltatói (kávé) juttatást jelent. A szó magyar használatában elterjedt az eredeti cafeteria, vagy ékezettel cafetéria, illetve a ’c’ helyett ’k’-t használva kafetéria. Mindegyik módozat megjelent a magyar törvényekben (és alacsonyabb szintű szabályozásokban) is. Leggyakrabban az ékezetes cafetéria változattal találkozhatunk, így a továbbiakban én is ezt használom. (Az MTA helyesírási honlapja viszont csak a cafeteria változatot tartja helyesnek!)

A cafetéria lényege

A munkáltatói kávéjuttatást a fejlett ipari országokban „találták ki”. A dolgozók kedvezményesen, sokszor ingyenesen fogyaszthattak a munkahelyükön felállított kávéautomatákból. Van, amikor erre valamilyen műanyag érmejuttatással volt lehetőségük, de találkoztam olyan munkahellyel is, ahol semmilyen adminisztráció és fizetés nem társult ennek a juttatásnak az igénybevételéhez. Ez egyrészt minimális költséget jelentett a munkáltatóknak, másrészt az elfogyasztott kávé élénkítő ereje jótékony hatással volt a munkavégzésre, illetve a dolgozói elégedettségre is.

Ezt a juttatási formát a későbbiekben sok munkáltató más juttatásokkal is kiegészítette, például étkezéssel, formaruha biztosításával, biztosítási hozzájárulással, rekreációs programokkal, a vállalkozás profiljába kapcsolódó kedvezményekkel, stb. A túlburjánzás és a célszerűség érdekében egyes munkáltatók listát adtak a dolgozóknak a választható juttatásokról, azzal, hogy – általában – értékben korlátot szabtak meg az igényelhető összes juttatásra vonatkozóan.

A cafetéria-juttatások megjelentek a kormányzati szektorban is, illetve – részben a szakszervezeti érdekérvényesítések eredményeképpen – a juttatásokat segítő, ösztönző szabályok is megjelentek az adószabályokban. A jogi szabályozásban akkor jelentek meg korlátozó szabályok a cafetériára, amikor ezzel már érdemi munkajövedelmeket vontak ki a közteherfizetés alól, illetve a jogszabályi lehetőségek „ügyes” kihasználásával egyes munkáltatók (és munkavállalóik) elkerülték a közteherfizetést.

Cafetéria Magyarországon

A munkáltatói juttatások Magyarországon is szokásban voltak már az adóreform előtt is, valószínűleg ennek akár évszázados előzményeire is rábukkanhatunk. Leggyakrabban a munkahelyi étkezés, az üdültetés, a munkába járás támogatása, kedvezményes vásárlási lehetőség, szolgáltatás igénybevétel jelent meg a gazdasági szervezeteknél, illetve az állami szférában is. Az adóreform idején (1987-91) ezek a juttatások ismertek voltak a jogszabályok „szövegírói” számára, a törvényekbe általában adómentesítésként kerültek be, egyes esetekben értékbeni korlátozással (például az étkezési utalványoknál).

Egyes juttatások adómentesítése mögött az a költségelszámolási aszimmetria is meghúzódott, hogy míg a vállalkozó sok személyes kiadást is képes elszámolni a vállalkozás költségei között (nem mindig szabályosan, de ezt egy évekkel későbbi adóellenőrzésnél már elég nehéz bizonyítani), ezzel szemben a munkavállaló kénytelen adózott pénzből finanszírozni még egyes munkavállalással kapcsolatos kiadásait is.

A cafetéria, mint fogalom a 2000-es évek elejétől vált divattá Magyarországon. Sok munkáltató – így a kormányzati szektorhoz tartozó munkáltatók is – cafetéria-szabályozást alakítottak ki, a leggyakoribb igénybe vehető szolgáltatások a következők voltak:

– kedvezményes munkahelyi étkezés, étkezési utalványok;

– üdültetés;

– iskolakezdési támogatás;

– önkéntes kölcsönös biztosítópénztári hozzájárulás;

– helyi utazási bérlet;

a 2010-es évektől:

– Erzsébet-utalvány;

– Széchenyi Pihenő Kártya.

A bevezetett juttatások egyik fontos feltétele volt, hogy ezeket közteherfizetés nélkül vagy kedvezményesen lehetett biztosítani a dolgozóknak, így a dolgozó és a munkáltató is elfogadta ezeket, hiszen mindkét oldalon tehercsökkenést jelentettek.

Ha a munkavállalói érdekérvényesítés gyenge, akkor a munkáltató ezekből a juttatásokból sokkal könnyebben tud „visszatáncolni”, mint a béreknél. Gyakran elég hivatkozási alap erre a jogszabályi rendelkezések változása.

Sajátos pályát futottak be az étkezési utalványok. Már az 1990. évi Szja törvényben is megjelent ennek korlátozó szabálya, majd a következő években, évtizedekben az adómentes, majd később a kedvezményes határ folyamatosan és dinamikusan emelkedett. Az adómentes határ 1990-ben havi 500 Ft volt, 2016-ra a munkáltatói étkeztetés és az Erzsébet-utalvány kedvezményes értékhatára együttesen havi 20 500 Ft-ra emelkedett, ebből az Erzsébet-utalvány havi 8 000 Ft volt.

Az étkezési támogatásokkal kapcsolatban már a kezdetekben megjelentek (különösen a munkáltatói) visszaélések, amelyeket aztán a jogi szabályozás is lekövetett, ha erre képes volt. (Erre persze lehet azt mondani, hogy a munkáltatók és a munkavállalók csak kihasználták a jogszabályok által nyújtott lehetőségeket, kiskapukat, de – véleményem szerint – a visszaélésszerű alkalmazás ezzel már nem magyarázható.)

Ilyen ügyeskedés volt, hogy az étkezési jegyeket (eleinte) nem csak élelmiszer, hanem mindenfajta árucikk vásárlására felhasználták. Az utalvány sajátos pénzhelyettesítőként működött, alig különböztette meg valami a készpénztől. Szintén erősen visszaélésgyanús, mikor valaki nagybevásárlását kötegnyi étkezési jegy segítségével fizette ki a pénztárnál (ez még ma is előfordul Erzsébet-utalványokkal). Nehezen hihető, hogy a család több évi étkezési jegyeit gyűjtötték össze, és használták fel ilyen módon.

A cafetéria-juttatásokra vonatkozó egységes korlátozó szabályok 2010-től jelentek meg az Szja törvényben. Ezek nem a juttatásra állítottak korlátot, hanem csak a kedvezményes közteherfizetésre.

A kedvezmények visszafejlesztésére 2015-től került sor, mára (2019-re) lényegében csak a Széchenyi Pihenő Kártyára van kedvezményes közteherfizetés, a többi juttatásra a kedvezmények megszűntek. Fontos kijelenteni, hogy a juttatásokra ma sincs korlátozó szabály, csak kedvezmény nem érvényesíthető utánuk.

Hogy mekkora volt ez a piac? Csak az étkezési jegyek éves forgalma 2014-15 környékén mintegy 300 milliárd forintra tehető. Csekély, 6%-os jutalékkal számolva is mintegy 18 milliárd forintos éves profittal számolhatunk.

A perekről

Az étkezési utalványok piacát három francia cég „kebelezte be”. A legtöbb utalvány a Le Chèque Déjeuner, a Sodexo vagy a Ticket Restaurant felirattal került juttatásra és beváltásra.

Az Erzsébet-utalvány bevezetését követően, 2012-től megszűnt minden másfajta étkezési utalvány kedvezményezése az Szja törvényben. Ugyan a kibocsátási lehetőség a továbbiakban sem szűnt meg, de adó- és járulékkedvezmény ezt követően már nem társult hozzá. Az egyértelműen megállapítható, hogy ezt a piacot az adókedvezmény tartotta életben, durvábban fogalmazva, az állami preferencia biztosította ezeknek a kibocsátóknak a gazdasági eredményességet, azaz a profitot.

Az étkezési jegyek forgalmazásánál alapvetően három forrásból származott bevétel:

– a kibocsátó eladta a jegyeket a munkáltatóknak, a munkáltatók néhány százalékpontnyi jutalékot fizettek ezért a névértéken felül a kibocsátóknak;

– az étkezési jegyeket befogadó kereskedelmi egység visszaváltotta az étkezési jegyeket a kibocsátónál, a visszaadott jegyek névértékénél néhány százalékpontnyival kevesebb pénzért;

– az étkezési jegyek beválthatóságára vonatkozó határnap került feltüntetésre az étkezési jegyeken, így a soha be nem váltott étkezési jegyek szintén a kibocsátó eredményét növelték.

További hasznot jelentett a kibocsátóknak, hogy az eladás és a visszaváltás közötti időtartamban a pénz náluk volt, ennek kamatai is tetemesek voltak.

Összességében tehát a névérték 6-8 százalékát realizálták a kibocsátók, amivel szemben ráfordítás volt az étkezési jegyek előállításának költsége, valamint a forgalmazás és visszaváltás költségei.

Viszonylag kis beruházással, minimális kockázattal jelentős hozamot lehetett ily módon elérni.

Az előzőek tudatában döntöttek úgy a kormányzat felelős vezetői, hogy ezt a hasznot Magyarországon tartva legyen egy állami étkezési jegy (ez lett az Erzsébet-utalvány), és a hasznot rászorult gyermekek üdültetésére kell elkölteni.

A francia cégek ellehetetlenült piaci helyzetükben bírósághoz fordultak, kártérítésként követelve az összes jövőbeni elmaradt profitjukat is. A pereket a francia cégek megnyerték, ma már viszont kétséges – az uniós szabályozás miatt –, hogy a kártérítési összeghez hozzá tudnak-e jutni (egy cégnek már fizetett a magyar állam!). Ha az EU bíróságához fordulnak, és ismét megnyerik a pereket, akkor kártérítésként már csak az elmaradt haszonra tarthatnak igényt, a jövőbeni profit megtérítésére nem. (Lásd erre vonatkozóan az irodalomjegyzékben feltüntetett írást!)

Nem hiszem, hogy kétséges, a korábbi helyzetben változásra volt szükség. A megvalósítás viszont eléggé szerencsétlenre sikeredett, talán kicsit lassabban, körültekintőbben eljárva meg lehetett volna úszni a kártérítési pereket.

És a jövő?

A cafetéria egészének közgazdasági, államháztartási abszurditását Madár István közgazdász már 2009-ben elemezte a Portfolio oldalán.

Javaslata a teljes megszüntetés volt, legfeljebb az üdülési csekk megtartását tartotta elképzelhetőnek, azt is csak egy alapos elemzés után.

A közgazdász javaslatának jó része mára megvalósult! Legalább is, ami az Szja törvény szabályozását illeti.

A központi szabályozásban 2020-ban is megjelenik a cafetéria:

A költségvetési szerveknél dolgozók 200 000 Ft-os értékhatár egyébként 2011-től változatlan, érdemi változást jelentett viszont 2014-től, hogy ebbe a munkáltatói közterheket is bele kellett számítani, emiatt az elkölthető összeg valójában csökkent.

Nem költségvetési szerveknél dolgozóknál ez az értékhatár 2015 óta 450 000 Ft, előtte 500 000 Ft volt, és akkor sem, ma sem kell beleszámítani a munkáltatói közterheket.

És hogy mit hoz a jövő?

Az előző évtizedek gyakorlata bizonyította, hogy csak az adózásban biztosított előnyökkel értelmetlen létrehozni, támogatni ilyen juttatásokat. Ezekkel – a látszatelőnyök ellenére – veszít a munkavállaló, a munkáltató, így az egész ország is. A dolgozó elkölthető, pénzben megkapott (átutalt) fizetést igényel, és nem utalványokat, a szociális juttatások álságos köntösébe bújtatott jövedelmeken ideje túllépni.

Van értelme azoknak a juttatásoknak és kedvezményeknek, amelyek célzottan terelik a fogyasztást. Ilyen lehet a SZÉP-kártya vagy az önkéntes biztosítópénztári befizetés.

Természetesen a munkáltatók adópreferenciák nélkül is dönthetnek dolgozói juttatásokról, de ezek egyre inkább a vállalkozó által gyártott termékekre, az általa nyújtható szolgáltatásokra szorulnak vissza.

Irodalom:

Brückner Gergely: Megúszhatja az állam, hogy kirúgta a külföldi cafeteria-cégeket

Előd Fruzsina: Több mint 23 milliárd forintot fizethet a magyar állam a Sodexónak

Madár István: Az írmagját is ki kellene irtani a cafeteriának – Vélemény

Szinte az összes cafeteria megszűnik jövőre (szerző megjelölése nélkül, 2018. június 19.)

Forrás: ado.hu