Sokan, köztük a kormány is azt gondolja, hogy ha több részmunkaidős állás lenne, a gyerekes nők előbb visszamehetnének dolgozni, és végül többen is vállalnának gyereket. Ez szépen hangzik, de nem ilyen egyszerű. A részmunkaidős állások rosszul fizetnek, bizonytalanok, és még inkább a nőkre tolják a házimunka terheit. Ettől még nem biztos, hogy kukába kell dobni a tervet, de önmagában nem fog csodát tenni – írja a Mérce.

Miközben az ígéretek szerint heteken belül elindul a családokról szóló nemzeti konzultáció, sorra merülnek fel újabb és újabb ötletek arra, hogyan lehetne végre gyerekvállalásra bírni a magyarokat. Ez központi kérdés a kormány politikájában, annyira, hogy 2018-at még a családok évének is elnevezték.

Egyelőre mégis nehéz egyértelmű sikerről beszélni, és távolinak tűnik a demográfiai csoda. Bár tavaly több gyerek született, mint 2010-ben, a rendszerváltás óta soha nem volt olyan alacsony a születések száma, mint a 2010-2016-os időszakban. A 2013-as mélyponthoz képest 2014-ben javulni kezdett a helyzet, 2017-re viszont megint kevesebb gyerek született, mint egy évvel korábban. Ráadásul az idei első féléves adatok is rosszabbak a tavalyi év első hat hónapjához képest.

A kormány bőkezű családtámogatási rendszere elsősorban a középosztálynak kedvez,

és változatlanul hagyja a szegényeknek is járó juttatásokat, mint a családi pótlékot. Ezzel együtt 2014-ben elindult egy skandináv típusú fordulat a családpolitikában. A “nőnek a konyhában a helye” típusú retorika helyett a gyereket nevelő nők munkavállalásának segítése került a középpontba.

Erre szükség is lenne, hiszen a nők rendszeresen azzal szembesülnek a gyerekvállalás után, hogy a főnökeik sietve megszabadulnak tőlük. Ebben a cikkben három nőt mutattunk be, akik a terhességük elején széles mosolyokat és gratulációkat kaptak, aztán hirtelen mégsem volt hová visszamenniük dolgozni. Nem beszélve arról, hogy ha egy gyerekes nő próbál munkát találni, az interjúkon előszeretettel faggatják a családi életéről.

Bár a konzultáció kérdéseit még nem ismerjük, a kormányközeli Magyar idők szerint ezek egy része a könnyebb munkavállalásról szól majd.

Ahhoz, hogy növekedjen a gyermekvállalási kedv Magyarországon, a jelenleginél több családbarát munkahelyre, a ma még alig létező rugalmas foglalkoztatásra van szükség

– írták. A rugalmas foglalkoztatás sok mindent jelenthet a távmunkától a kötetlen munkaidőn át a részmunkaidőig.

Utóbbi azt jelenti, amikor valaki nem a szokásos napi nyolc, hanem kevesebb, általában négy-hat órában dolgozik. Sokak szerint a részmunkaidős foglalkoztatás segíthetne a kisgyerekes anyáknak visszatérni a munkaerőpiacra anélkül, hogy túlságosan fel kellene adniuk az otthoni kötelességeiket. Ebben a kormány is lát fantáziát: 2011-ben már meghirdettek egy bérköltség-támogatási programot a részmunkaidős anyák számára, lehetővé tették a gyed melletti foglalkoztatást, utaltak erre a 2018-2022-es konvergencia-programban, és néhány napja erről beszélt Varga Mihály pénzügyminiszter is.

A munkáltatók biztosan jól járnak a részmunkaidővel, hiszen kevesebbe kerül, és úgy lehet alakítani a beosztást, hogy dolgozók csak a legtöbb munka idején legyenek bent. 

De vajon a munkavállaló is ugyanúgy örülhet? És várhatunk ettől gyerekbummot?

Kik a részmunkaidősök?

Kelet-Európában hiánycikk a részmunkaidő, ezért mindenki sóvárogva gondol rá, mintha egy csapásra mindent megoldana

– mondta Geambașu Réka szociológus, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatója, aki a disszertációjában részmunkaidőben dolgozó romániai és magyarországi anyákkal foglalkozott. Ahogy a grafikonon is látszik, Németországban, Ausztriában, de különösen Hollandiában gyakori a részmunkaidő, hiszen az állam járulékkedvezményekkel direkt ebbe az irányba tolja a munkaadókat. A volt szocialista országokban viszont ez egyáltalán nem jellemző, hiszen olcsóbb kifizetni a túlórát, mint felvenni egy négyórás alkalmazottat.

Nyugat-Európában a részmunkaidőtől nem annyira a gyerekszám növekedését, inkább a munkanélküliség csökkenését várják. Geambașu szerint viszont nem igazán váltja be a hozzáfűzött reményeket, hiszen csak olyan ember tud elmenni részmunkaidőbe, akinek van valamilyen más jövedelme is. Ők általában diákok, nyugdíjasok, vagy tartósan beteg hozzátartozójukat ápolók, akik nem munkanélkülinek, hanem inaktívnak számítanak. Illetve olyan kisgyermekes nők, akiknek alapvetően a partnere tartja el a családot.

A magyar részmunkaidősök többsége azonban a legfiatalabbak és a legidősebbek közül kerül ki, nem azok közül, akiktől a kormány az újszülötteket várná.


Férfiak

Nők

15-24 évesek

6.4

7.5

25-49 évesek

3.1

6.4

50-64 évesek

5.7

10.8

15-64 évesek

4

7.7

Részmunkaidős foglalkoztatási arány korcsoportonként, nemek szerint 2015-ben (százalék). Forrás: Gregor Anikó: A részmunkaidős foglalkoztatás dilemmái

A részmunkaidősök általában külföldön és Magyarországon is nők: itthon tavaly 124 ezren voltak, kétszer annyian, mint a férfiak. Ha hosszabb távon nézzük, kiderül, hogy 2012 óta meredeken csökken a nők részmunkaidős foglalkoztatása, ahogy 2015 óta a férfiaké is. A korábbi növekedésben közrejátszhatott a 2008-ban kirobbant gazdasági válság is, ami mindenhol a nem tipikus foglalkoztatási formák felé sodorta a cégeket, sőt egyes országokban még az állami intézményeket is. Ennek néha egészen extrém példái is akadtak, Nagy-Britanniában és Írországban elterjedtté váltak a “nulla órás szerződések”, amelyek nem határoznak meg egy minimum óraszámot a dolgozónak, hanem csak akkor hívják be, ha épp van tennivaló. (Arról, hogy ez milyen érzékenyen érintette a középosztályt, ebben a cikkben írtunk bővebben).

Dolgozhatsz, de nem leszel egyenlőbb

Geambașu szerint a részmunkaidős foglalkoztatás tényleg segítheti a gyerekes nők munkába állását, de közben rengeteg kompromisszummal jár. Az átlagos magyar részmunkaidősök “tipikusan vendéglátóiparban, alacsony bérért, határozott idejű szerződéssel dolgozó, gyerekes nők. Tehát minden jellemző rájuk, ami kiszolgáltatottá teheti őket”- mondta.

“Nagyon sok interjúalanyom említette, hogy

a hatórás dolgozóktól ugyanúgy nyolc órát várnak el, legfeljebb otthon, este fejezik be a munkát.

Valaki arról mesélt, hogy délután háromkor eljött az irodából, majd direkt négykor küldték neki az e-mailt, másnap reggel pedig számonkérték, hogy miért nem válaszolt”. A részmunkaidősöket néha másodrendű dolgozókként kezelik, akiket nem hívnak meg a nőnapi rendezvényre vagy a csapatépítő tréningre sem. Az is előfordul, hogy valaki csak papíron részmunkaidős, valójában negyven órát dolgozik, és a különbözetet zsebbe kapja meg.

Emellett

“a munkaadók általában azt tekintik ideális alkalmazottnak, aki állandóan rendelkezésre áll, nincs gondoskodási feladata, cinikusan fogalmazva nincs élete a munkahelyén túl.

Aki nem felel meg ezeknek az elvárásoknak, azt kevésbé elkötelezett és motivált munkavállalónak látják, és szankcionálják is, például az előléptetési esélyek csökkensével. Ez fokozottan sújtja a részmunkaidőben dolgozókat”.

Geambașu az interjúi alapján több fajta részmunkát különböztetett meg a gyerekes anyáknál. Akik saját elhatározásukból dolgoznak így, részben a szakmai és anyagi előmenetelért, részben pedig azért teszik, mert így tudnak megfelelni a dolgozó, középosztályi női szerepnek. Mások viszont kényszerből csinálják: vagy azért, mert valamilyen egészségügyi, jogi, bürokratikus akadály miatt nem találtak teljes állást, vagy azért, mert az egyetlen másik választásuk a munkanélküliség lenne. Az Eurostat számaiból is látszik, hogy a részmunkaidőben dolgozók jelentős része kényszerhelyzetben érzi magát, főleg a közép-kelet-európai országokban.

Ráadásul a részmunkaidős anyákat közben ugyanúgy sújtják az otthoni teendők,

Geambașu kutatása alapján még jobban is, mintha teljes állásban dolgoznának. “Aki a gyes előtt nyolc órában dolgozott, majd négy órában tért vissza, attól elvárja a környezete, hogy minden nap elmenjen a gyerekért az óvodába, és ő végezze el a házimunkát is”.

Vagyis a részmunkaidő ilyen módon megerősíti a hagyományos munkamegosztást. A nő megmarad másodlagos keresőnek, hiszen mindig is kevesebbet fog hazavinni a férjénél, és még kevésbé merül fel, hogy az apának is lennének dolgai a gyerekkel vagy a takarítással.

Ezt azonban rendszerint

maguk az érintettek nem érzik igazságtalannak, hiszen a legtöbben természetesnek tekintik a hagyományos munkamegosztást, a munkahelyen pedig elsősorban nem karriert építeni, hanem pénzt keresni vagy sokszor felnőtt társas kapcsolatokat akarnak.

“Az esetleges nehézségek ellenére is a kisgyermekes nők körében gyakorlatilag töretlen a részidős foglalkoztatás népszerűsége. Jó példa erre az is, hogy Kolozsváron éppen most alakult egy vállalkozó anyákat tömörítő hálózat, amely azt tűzte a zászlajára, hogy biztosítsanak a munkáltatók részmunkaidős állásokat”.

A részmunkaidő kiterjesztése egybevág a magyarok általános elvárásaival is. 2013-as adatok szerint az emberek majdnem fele úgy gondolja, hogy a hat évesnél fiatalabb gyereket nevelő anyáknak részmunkaidőben kellene dolgozniuk, csak 16 százalék várja el a teljes munkaidőt, 35 százalék szerint pedig teljesen otthon kellene maradniuk.

Lesz-e ettől több gyerek?

A részmunkaidő nagyon jó megoldásnak tűnik a munka és a magánélet összehangolására, mégsem működik

– mondta Gregor Anikó szociológus, a Nőügyek 2018 című kötet egyik szerzője. Ennek szerinte több oka van:

  • a kevesebb munkaóra kevesebb bért is jelent, amit kevesen engedhetnek meg maguknak,
  • hiába a gyessel járó felmondási tilalom, a munkáltatókat nem kötelezik a kisgyerekesek alkalmazására: sokakat rögtön kirúgnak, amint véget ér a gyes, és gyed extra mellett szeretnének dolgozni,
  • a munkaerőhiány miatt sok helyen örülnek, ha találnak valakit nyolc órára, nem hogy két négyórás embert keressenek.

Gregor szerint ahhoz, hogy a részmunkaidős állások tényleg elérjék a céljukat,

Vagyis, ha a kormány nem nyúl hozzá az egész rendszerhez, hiába lesz több részmunkaidős állás, ez önmagában nem biztos, hogy növelni fogja a gyerekvállalási kedvet. Ehhez nemcsak munkalehetőségre, hanem normális bérre és kiszámíthatóságra, stabilitásra is szükség lenne. “Hiába rakunk szuper motort egy régi autóba, attól az még nem lesz gyorsabb, ha egyetlen másik alkatrész sem kompatibilis vele. Ugyanígy itt is nagyobb változtatásokra van szükség, nemcsak egy kis belepiszkálásra”.

Ráadásul

“egy részmunkaidős állásból sokkal nehezebb teljes állásba lépni, a munkáltatónak sokkal inkább érdeke zsebbe adni valamennyi plusz pénzt.

Ez az egész viszont az időskori elszegényedést is erősítheti, hiszen a részmunkaidő kevesebbet ér a nyugdíjszámításnál. Szerintem át kell gondolni, tényleg a részmunkaidős állások jelentik-e a megoldást a munka és a magánélet összehangolására, mert könnyen lehet, hogy ha később is, de a hátrányok ugyanúgy vissza fognak hullani a nőkre”.

Igaz, az eddigi kutatásokból az derült ki, hogy a magas beosztású, jól kereső nők általában olyan munkahelyeken dolgoznak, ahol szívesen visszaveszik őket egy időre részmunkaidőbe, náluk tehát már most is egészen jól működik a rendszer. “Ha a részmunkaidővel valójában a felső osztálybeli nőknek akarnak további segítséget adni, az tökéletesen beleillik a kormány politikájába”.

Forrás: Mérce