Ha egy nő többet keres, mint a vele élő férfi partnere, annyira kényelmetlenül érzi magukat mind a ketten, hogy notóriusan hazudnak a fizetésükről. Erre jutott az amerikai statisztikai hivatal (United States Census Bureau), miután kérdőíves módszerrel felmérte, mik az amerikai lakosság szokásai e téren. A nők átlagosan másfél százalékkal kevesebb bért vallottak be a kérdezőbiztosnak, míg a férfiak 3 százalékot szépítettek a saját jövedelmükön – de csak akkor, ha azok, akik között nem a megszokott módon oszlott el a családfenntartás terhe, házastársak voltak – írja a qubit.hu.

Mindez persze nem derült volna ki, ha a szakemberek nem kérik be az adatokat a munkáltatóktól is. A kutatók 146 ezer házaspárt kérdeztek, de végül csak 100 ezer pár adatait számították bele a végeredménybe. Kizárták azokat, ahol valamelyik fél vállalkozóként dolgozott, 25 évesnél fiatalabb vagy 54 évesnél idősebb volt.

A párok tagjait nemcsak a saját, hanem a másik fizetéséről is kérdezték. Kiderült, hogy azon házaspárok esetében, amelyek női tagja a férjnél többet hoz a konyhára, a felek nemcsak a saját, hanem a másik fizetéséről is hazudnak. Sőt, többel kozmetikázzák a másik fizetését, mint a sajátjukat.

A férfiak még kevesebbnek hazudták a náluk többet kereső feleségük fizetését, mint utóbbiak maguk. Igaz, a többet kereső nők meg cserébe a férjeik fizetését hazudják még magasabbnak, mint maguk a férjek.

Jobban élhetnek egyedül

A kutatást végző szakemberek, Marta Murray-Close és Misty Heggeness tanulmányukban azzal magyarázták a jelenséget, hogy az emberek hajlamosak ferdíteni a tényeket, csak hogy elfogadhatóbbnak tűnjenek a társadalom többi tagja számára. Márpedig a szociológusok szerint a mai napig makacsul tartja magát az a társadalmi norma, hogy a nők feladata az otthon melegének őrizgetése, míg a férfiak a családfenntartás anyagi feltételeit biztosítják. A statisztikusok egyébként a felmérésükkel azt akarták bizonyítani, hogy a társadalmi nemi szerepekről alkotott sztereotípiák, vagyis

a genderelvárások még a látszólag könnyen számszerűsíthető, objektívnek gondolt adatokkal operáló felmérések végeredményét is torzíthatják.

A szociológusokat egyébként nem lepte meg, hogy feltevésüket olyan könnyedén tudták bizonyítani. Több korábbi felmérésből már sejteni lehetett, hogy a „házasságpiacon” előnyt élveznek a hagyományos normák hívei. Férfiak és nők egyaránt a mai napig hiszik, hogy előbbiek feladata a családalapítás és a létfenntartás anyagi feltételeinek a megteremtése. Többnyire mindkét félnek nehézséget okoz, ha véletlenül mégsem a megszokott mederben zajlanak a dolgok, még annak ellenére is, hogy az utóbbi 3-4 évtizedben stabilan nő azoknak a háztartásoknak az aránya, ahol a nők keresnek többet. Manapság a házaspárok negyedére igaz Amerikában, hogy a bevételeik nagyobbik részét a feleség hozza a konyhára.

Nemrég a Harvard, Princeton és a University of Chicago kutatói bizonyították, hogy

a nők sokszor még csak vállalni sem merik az ambícióikat, mert úgy vélik, hogy a családalapításkor hátrányba kerülnének a társadalmi elvárásoknak jobban megfelelő nőkkel szemben.

A szóban forgó amerikai elitegyetemeken közgazdászok vizsgálták kérdőíves módszerekkel és szituációs játékokkal a saját hallgatóikat.

Még az elitegyetemekre járó, az átlaghalandókhoz képest többnyire csillagászati összegeket kereső nők is szisztematikusan kisebb fizetésigénnyel álltak elő, mint azok a férfiak, akik hasonló munkakörökre pályáztak. Vitás helyzetekben pedig hajlamosabbak voltak magukban tartani véleményüket. Az egyetemi kutakodás pikantériáját az adta, hogy a nők csak akkor mutatkoztak ilyen szégyellősnek, ha az állásinterjúnak álcázott felmérés során férfiakat is sorsoltak velük egy csoportba. A homogén, kizárólag nőkből álló csoportokban sem a fizetési igényüket, sem a véleményüket nem rejtették véka alá.

Kevesebbel is beérik

A legtöbb családkutató és közgazdász egyetérteni látszik abban, hogy

a férfiak biztonságérzete szoros összefüggésben van anyagi dominanciájukkal.

A Chicagói Egyetem közgaszdászai, Marianne Bertrand, Jessica Pan és Emir Kamenica például öt éve arra jutottak, hogy a jól kereső nők ritkábban házasodnak és gyakrabban válnak el, még úgy is, hogy egyébként kínosan igyekeznek a férjeik alatt teljesíteni. Gyakrabban vállalnak a képességeiknél kevésbé megterhelő feladatokat, és magasabb fizetésük ellenére jóval nagyobb részt vállalnak a házimunkából, mint partnereik. 

A fizetésbeli különbségek ennek ellenére nemcsak az Egyesült Államokban, hanem a nyugat-európai, különösen a skandináv országokban lassan, de biztosan csökkennek.

Az 1970-es és 2010-es adatsorból dolgozó chicagói kutatók azt is kimutatták, hogy

a 21. században sok nő úgy védi ki, hogy életvitele összeütközésbe kerüljön a társadalmi normákkal, hogy egyáltalán nem vállal munkát,

ha valószínűsíthető, hogy rövid úton többet keresne, mint a férje. Ha pedig mégis dolgozni kezd, inkább félgőzzel teszi, csak nehogy megkapja az általa elérhető legmagasabb fizetést, ami esetleg keresztbe tenne a házasságának.

A közgazdászok hozzáteszik, hogy a nők munkaerőpiaci előmenetele korántsem tehető felelőssé a házasságok számának utóbbi évtizedekben tapasztalt csökkenéséért. Miközben 25 és 40 éves kora között 1970-ben az amerikai felnőtt lakosság négyötöde házassági kötelékben élt, ez ma ugyanennek a korcsoportnak csak a felére igaz. A csökkenést a chicagói kutatók csak negyedrészt magyarázza az abból adódó társadalmi és pszichés nehézség, hogy a nők is egyre gyakrabban kerülnek családfenntartói szerepbe.

Az ok-okozati viszonyok közti eligazodást jelentősen nehezíti, hogy más tanulmányok szerzői homlokegyenest eltérő következtetésekre jutnak a témában.

A Berkeley Egyetem egyik idei esszéjének szerzői, Daniel Schneider, Kristen Harknett és Matthew Stimpson szerint például a magasabb vézettségű, jobb munkahelyen, több fizetésért dolgozó nők között magasabb a házasodási arány, mint azok között, akik hagyományosabb női életutat tudnak felmutatni. Sőt, a magas társadalmi státuszú nők házassága, ha egyszer nyélbe üttetett, tartósabbnak is bizonyult másokénál. Ezek szerint más csoportokon csapódik le az a házasodási kedvre gyakorolt negatív hatás, amit a Berkeley szerzői annak tulajdonítanak, hogy egyre nő a magas keresetű nők száma.

Forrás: qubit.hu

 

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ