A falusi, kisvárosi ügyintézők javát elcsábították a járások, de a bolti pénztárosi állás is vonzóbb már, mint a községi adminisztrátoré. Előállt már olyan helyzet is, hogy egy óvónő majdnem többet keresett, mint a város jegyzője – írja a Népszava.

Mind nehezebben tudják megtartani a szakembereket a vidéki polgármesteri hivatalok, s az utóbbi nyolc év kormányzati intézkedései azt mutatják, hogy a Fidesz tudatosan törekedett a helyi „népképviseleti demokrácia” leépítésére

– fogalmazott egy ötszáz fős észak-magyarországi kistelepülés polgármestere. A települési közigazgatásban dolgozók bérét 2010 óta befagyasztották, miközben a kormányhivatalokban tavaly is emelkedett a fizetés, ugyanazzal a végzettséggel és beosztással az utóbbi helyen 50 százalékkal több pénzt vihet haza egy szakember. Egy államigazgatási főiskolával harminc éve szabolcsi szülőfalujában dolgozó ügyintéző lapunknak elmondta: bruttó 280 ezer forintot keres, ha ugyanezt a munkát a kormányhivatalban végezné akkor 120-150 ezer forinttal kapna többet. Azért marad mégis, mert családjáról, helyben élő idős szüleiről gondoskodik, ráadásul a városban kapható magasabb bér jelentős részét albérletre kellene fordítania. Költözni, ingatlant cserélni nemigen tudna: egy peremvidéki falusi ház árából nemhogy egy pici városi lakást, de olykor még egy autót sem lehet venni.

Vécsi István, a szlovák határhoz közeli borsodi Ricse baloldali polgármestere szerint

nem csak az a baj, hogy helyben egyre kevesebb a jó szakember, hanem az is, hogy a fiatalok nem a falvakban tervezik a jövőjüket.

A jegyzők bére ugyan csak néhány tízezer forinttal marad el egy kormányhivatal jogi középvezetőjétől, de a munka jóval több: általában négy-nyolc település gondja-baja tartozik egy-egy körjegyzőséghez.

Az a tehetséges diák, aki egy nagyvárosban elvégez egy jogi vagy államigazgatási egyetemet, már nem akar visszamenni a szülőfalujába, hiába lenne égető szükség a tudására.

Sokkal több pénzt kereshet egy multinál, mint a községházán, másrészt sem kulturálisan, sem egyéb fogyasztási szokásait tekintve nem éri be egy városinál szűkösebb kínálattal. A kilencezer fős Hajdúdorogon két éve 30 százalékkal emelték meg a hivatali dolgozók bérét, máskülönben nemigen tudtak volna lépést tartani akár csak a közalkalmazottak fizetésével.

 Előállt az a helyzet, hogy egy óvónő majdnem többet keresett, mint a város jegyzője, és ezen muszáj volt változtatni

mondta Csige Tamás, a város szocialista polgármestere. Saját keretükből költöttek a béremelésre, és azért tehették meg, mert nincs adósságuk, 1,3 milliárd forintos költségvetésüket évről-évre egyensúlyban tartják. 

Van, hogy egy-egy körjegyzőségen belül is eltérőek a keresetek. A Hercegkutat, Olaszliszkát, Sárazsadányt, Komlóskát és Bodrogolaszit magába foglaló hivatali rendszerből picit „kilógnak” a komlóskaiak. Ez a falu megpróbálta valamelyest függetleníteni magát az államtól, eltöröltek minden helyi adót, így egyfajta adóparadicsomot hoztak létre, ahová kétszáz vállalkozás jelentkezett be. A cégek által befizetett súlyadóból 40 százaléknyit visszakapnak, ez adja a gazdálkodásuk egyik stabil lábát. Itt az idén márciusban minden önkormányzati dolgozó, ideértve a közmunkásokat is, plusz egyhavi jutalmat kapott, ezzel próbálták enyhíteni a közszféra alacsony bérezése okozta gondokat. A legtöbb önkormányzat azonban saját forrás híján kénytelen a központi kvótákra támaszkodni, az állam pedig elég szűkmarkú. 

– Nem csoda, hogy szinte lehetetlenség új embereket találni a körjegyzőségekbe – mondta egy somogyi falu polgármestere, akinek települése hat másikkal alkot körjegyzőséget.

– A hivatalban jelenleg három diplomás dolgozik, de a többieknek is felsőfokú szakképesítésük van. Az előbbiek közül ketten másfél éven belül nyugdíjba mennek, s teljesen esélytelen, hogy megfelelő végzettségű szakembert találjunk a helyükre.

- Éveken keresztül azért küzdöttünk, hogy ne emelkedjen a hozzájárulásunk a közös hivatal fenntartásához – jegyezte meg keserűen egy félezer fős dél-dunántúli kistelepülés polgármestere –, aztán az idén úgy döntöttünk, saját felajánlásként harminc százalékkal megnöveljük a hozzájárulást. Ellenkező esetben kiürült volna a körjegyzőség:

egy adminisztrátor, aki persze, ahogy faluhelyen szokás, vagy hat-hét területért felel egyszerre, közölte, inkább elmegy a diszkontlánchoz pénztárosnak, mert másfélszer annyit kapna nettóban

– mondta. – Az a baj, hogy az illetékesek nem veszik észre, hogy a kisebb falvakban már csak a hivatal maradt, mint a helyi értelmiség gyűjtőhelye - folytatta a polgármester. Megszűntek az iskolák, bezártak a könyvtárak, nincs orvos. Ha záros határidőn belül nem változik a helyzet a körjegyzőségeken, elmennek a szakemberek, akiket nem lehet közmunkásokkal helyettesíteni, és akkor tényleg le lehet kapcsolni a villanyt: a vidéki-kisfalusi Magyarországnak befellegzett, marad az éberkóma állapot.

Gazdálkodják ki, ha akarják

A közszférában dolgozók több mint felének 2008 óta nem emelkedett a bére, nem véletlen, hogy a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete már többször is sztrájkot tervezett: a megalázó fizetések ráadásul egyre nagyobb munkaterheléssel járnak.

A problémák mindenütt hasonlóak, ennek ellenére a kormány évek óta nem lépett az közszféra bérrendezése ügyében. Tavaly ősszel, a somogyi polgármesterek és jegyzők siófoki, éves konferenciáján Pogácsás Tibor belügyi államtitkár ugyan arról beszélt, elkészült a tervezet, s már csak a parlamentnek kell rábólintania a béremelésre, ennek ellenére a jövő évi költségvetésben nem szerepel a tétel: csak egy ötmilliárdos BM-keret, illetve egy 11 milliárdos pályázati forrás áll rendelkezésre a települések béremelésekkel kapcsolatos kiadásainak ellentételezésére. – Csakhogy erre pályázni kell, ami pontosan tudjuk, hogyan működik ebben az országban – jegyezte meg Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke. – Azok a települések pedig, melyek nem kapnak támogatást, gazdálkodják ki a béremelést, ha akarják.   

Forrás: Népszava

Hozzászólok a Facebookon