A szakképzett munkaerő hiánya egyre nagyobb gondot jelent a magyar gazdaság minden ágazata számára, különösen nehéz helyzetben van az építőipar. Hiába volt bérfejlesztés az ágazatban, a magyar fizetések még messze elmaradnak attól, amit a magyar építőipari szakmunkásoknak kínálnak külföldön. De nem csak a pénz miatt lépnek le a magyar melósok. Két, jelenleg Németországban élő magyar fiatal mesélte el a Pénzcentrumnak, miért döntöttek úgy, hogy hátrahagyva mindent, külföldön próbálnak szerencsét, és tervezik-e, hogy valaha visszatérnek Magyarországra – írja a Pénzcentrum.

A szakképzett munkaerő hiánya egyre nagyobb gondot jelent a magyar gazdaság minden ágazata számára, különösen nehéz helyzetben van az építőipar. Rolek Ferenc, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke július elején a Portfolio-nak arról beszélt, az építőipari szakmák többsége még mindig hiányszakma, és egyre kevesebb a tanuló, míg a pályaelhagyók aránya folyamatosan növekszik.

Hogy mennyi szakmunkás tűnt el a magyar piacról, nehéz megbecsülni. Idén tavasszal a Magyar Nemzeti Bank szakértői a makroadatok elemzése mellett részletes interjúkat készítettek az ingatlanipar szereplőivel, és összességében arra jutottak, hogy  30-40 ezer szakképzett munkás hiányzik.

Csábító a fizetés, más az életszínvonal

2017-ben átlagosan 13 százalékos bérfejlesztés volt az ágazatban és 2018-ra további 9-11 százalékos bérfejlesztést terveznek az építési vállalkozók egy az ÉVOSZ által végzett, mintegy 400 cég bevonásával készített felmérés szerint. Egy jó szakmunkás, hangsúlyozom, hogy valóban jó, értékes szakmunkás nettó 250-300 ezret megkereshet Magyarországon. Ez már talán az az összeg, amiért megéri visszajönni külföldről is

- mondta a Pénzcentrumnak idén tavasszal Koji László, Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elnöke.

Csakhogy a bérek az emelés után is jócskán elmaradnak attól, amit külföldön fizetnek a magyar szakmunkásoknak.

Pontos összeget nem tudok mondani, mert sokat túlóráztam, ezt amúgy egyáltalán nem muszáj, de sokat dob a fizun. Nagyjából nettó 1400-1700 euró között mozog a bérem

 - mondta a Pénzcentrumnak Tamás, akinek nevét kérésére megváltoztattuk. A 26 éves, Zala megyéből származó Tamás március óta dolgozik Németországban. Eredeti szakmája szerint burkoló, és sikerült is az építőiparban elhelyezkednie, igaz, végül betonfúrással és vágással foglalkozik.

Ha az ember kijön dolgozni, hátrasorolja az olyan igényeket, hogy a szakmájában dolgozhasson

- mondta. Hogy miért döntött úgy, hogy külföldön kezd új életet?

Természetesen a pénz miatt. Nincs semmiféle kalandvágy, aki arra vágyik, az elmegy valahová túrázni

- jegyezte meg. Ő egy ismerősén keresztül talált munkát, minimális német nyelvtudással. Szállást a munkáltató nem biztosít, de a barátjával együtt bérelnek egy kis házat. Naponta 8 órát dolgozik, pénteken viszont 2-kor véget ér a munkaidő. Amikor arról kérdezem, mit szólt a családja ahhoz, hogy külföldre költözik, azt válaszolta, részben örültek neki.

Hiszen megalapozhatom az életem. Anyukám viselte rosszabbul, de csak az elején, most már lassan megszokja. Nekem is nagyon hiányoznak

- mondta. Azonban a visszatérést nem tervezi, épp ellenkezőleg. Úgy fogalmazott, Németországban képzeli a jövőt, legalábbis egyelőre.

Nem csak a pénz számít

András, akinek nevét kérésére szintén megváltoztattuk a cikkben, 2013-ban költözött külföldre. Először Svájcban próbált szerencsét, ott fejezte be a burkoló tanfolyamot is. A szállás viszont messze volt a munkahelyétől, és azt mondta, általános, hogy Svájcban ingázni kell az aktuális építkezés és a lakás közt. Neki viszont elege lett ebből, ezért végül úgy döntött, Németországban próbál szerencsét, ott tette le a mestervizsgát.

Hívtak vissza Magyarországra, volt, aki akár 2000 eurónak megfelelő összeget, vagyis nagyjából 650 ezres fizetést kínált, de eszem ágában sincs hazamenni

- mondta. Minimális nyelvtudással ment Svájcba, ott egész jól megtanulta a nyelvet és mára nincs is ezzel problémája. Jelenleg egy német családi vállalkozásnak dolgozik, szereti a munkáját és a munkahelyét is. De ez már a sokadik munkahelye. Miután megszületett az elhatározás, hogy Németországba megy, az interneten keresgélt, egy albán céghez vették fel, biztosítottak neki szállást is. Ugródeszkának ez jó volt. Próbálkozott saját vállalkozással is, ám az nem jött össze. Aztán megtalálta a mostani céget.

Másfél év alatt sikerült annyira összeszedni magunkat hogy most vettünk saját lakást

- mondta. Persze nem ment egyszerűen. A munka után feketén vállalt burkolást, sokszor este 9-kor még bőven dolgozott.

Még mostanában is előfordul, hogy ha lejárt a munkaidő, megyek és csinálom a fusi melót, de azért már messze nem vállalok annyit, mint régebben  - mesélte.

András bére a mestervizsga előtt nagyjából nettó 2200-2400 euró között mozgott, vagyis 714-778 ezer forintnak megfelelő összeget keresett, a mestervizsga után viszont már 2600 és 2800 euró körüli bért kap. Vagyis havonta nagyjából 844 és 900 ezer forintnak megfelelő összeget visz haza.

Azt mondta, nála korántsem csak a pénz számított, amikor úgy döntött, külföldre megy. A magyar mentalitás zavarja, ahogy ő fogalmazott, "hogy az emberek irigykednek egymásra, és mások hátán szeretnének felkapaszkodni". Az ő családját is megviselte, hogy András külföldre költözik, de az utóbbi időben a szülei gyakran járnak hozzájuk, ő a családjával pedig évente 1-2 alkalommal látogat Magyarországra.

Itt kiszámítható a jövő, tudunk félretenni pénzt

- magyarázta, milyen kint az élet. Arról is beszélt, hogy kint az egészségügy is más, mint Magyarországon.

Itt született januárban kislányunk, a hagyományos kórterem és a szülőszoba is olyan volt, mint egy luxushotel belseje. A kórházi kaja kitűnő volt, választhatott a feleségem, hogy mit szeretne enni es azt hozták neki  - hozott fel még egy érvet a maradás mellett. Nem tervezik, hogy visszatérnek, András jól érzi magát a jelenlegi munkahelyén, és nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egyszer újra saját vállalkozást alapítson.

Forrás: Pénzcentrum

Hozzászólok a Facebookon

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!